Ma egy hónapja ilyenkor (13:00-kor) közepes erővel szenvedtem a szülőszobán és azon tűnődtem, hogy miért nem jött el még mindig a kitolási szakasz?! Hol marad már?! Akkor bezzeg ólom lábakon jártak a percek. Aztán jött egy husssssssss, és vele elröppent egy hónap.
Szülőszobát emlegetve megjegyzem, mint - számomra - érdekességet, hogy nagyságrendekkel kevesebbet gondolok most a szülésre, mint amikor Rékát világra hoztam. Gyakorlatilag (a fenti mondatot leszámítva) egyáltalán nem. Vajon miért, vajon miért?
Zalánomról pontokba szedve:
Hogy becézzük?
Zalán, Zalcsi...Cicigazda, Zajáááán, ki hogyan. A nagyszülők rendre Zalánkázzák szegény csemetém, ami nekem finoman szólva nem tetszik, csak minden szőrszál áll fel a hátamon, semmi több.....de kénytelen leszek megszokni. Egyszer elejtettem egy célzást az összes felmenőm felé, hogy a Zalánka az..........azt inkább hagyjuk, süket fülekre találtam.
Zalánka (hehe...) súlya: 4670 g (szombati mérés)... 4730 g (hétfői mérés). 4790 (keddi mérés). Ezzel 400 g felett gyarapodott az elmúlt héten és masszívan tartja a heti átlagos 350 g-os (!!!) növekedési ütemet. Hogy hová teszi a zsírpárnáit, én nem tudom, az én szememben olyan törékeny a legényke, de a védőnő kinevetett, hogy viccelek, igazi vasgyúróm van, úgyhogy nem is mondtam semmit.
Összességében 1020 g-ot szedett össze anyatejből a kispasi 1 hónap alatt. Nem rossz!
Szopi: Férfias erőteljességgel és kitartással szopik, gyakran előfordul, hogy feljajjdulok, amikor a bimbóra "harap". Éjszaka van a legjobb étvágya, olyankor egy durranásig tele cici és még egy fél a normája. Utána nagyot böffent és alszik, mint a bunda. Ugyanolyan - engem nevetésre ingerlő - vad bozótharcos tekintettel keresi a cicit, amikor éhes, mint annak idején a nővére. Le sem tagadhatnák egymást. Cici ügyben egyik sem ismeri a tréfát.
Tekintete: Csodás dolog figyelni a szemét szopi közben. Rékáéban ott volt az odaadás, a szerelem és a kitartás a cici, a tej iránt, Zalánéban valami öreguras bölcsességet és titokzatosságot is vélek felfedezni. Sokszor olyan érzésem van, ha sokáig nézem a sötétkék szempárt, hogy én vagyok a gyermek és ő a szülő.
Hogyan alszik?: Szívlágyítóan édesen és nyugodtan. Mint egy kisangyal. Kicsit elveszettnek érzi magát a szűkös anyaméh után óriásinak tűnő kiságyban, ezért elveim ellenére egy plüssmaci csücsül a sarokban, amihez rendre hozzábújik vagy csak hozzáér. Ha ez nem elég, egy párnát is kap a háta mögé. Olykor szeret a hasán is feküdni.
Cumi: Nem fogadja el. Már bevetettem volna a Cicigazdánál, mert esténként előszeretettel cuclizik a cicin, de nem volt nyerő ötlet. Nem hibáztatom végülis....
Nagy attrakció: 3 hét 5 naposan átfordult hasáról a hátára. Én sajnos nem voltam tanúja az esetnek, M. nagyi viszont igen. Fejét emeli és átfordítja immáron rutinosan.
Mosoly: Még nem kaptam. Csak szigorú és roppant kritikus tekintetet. Azt viszont rengeteget. Réka a cserépkályhát és a csillárt tűntette ki első mosolyával, úgyhogy....
Éjszakák: Éjfél tájban általában maratoni szopit szervez Zalánom. Ahogy egyik vagy mindkét cickót lehajszolja, elalszik. Vagy nem. 1-2 óra nézgelődés múlva esetleg....
Reggelek: Hm....korán ébredünk mostanság, 6-7 között. Ezt még nagyon szoknom kell. Nagyon.
Imádja: a buksisimit, elengedi fülét-farkát.
Kiütések: Hogy a melegtől vagy az anyatejtől, esetleg e kettő kombinációjától, nem tudni, de Zalánom nagyjából pont úgy fest, mint akivel rútul kibabrált a kamaszkor. Amolyan vándorkiütések támadták meg makulátlan arcbőrét. Friss levegőn enyhülnek, szopi után felerősödnek és egészen csúnya piros színben tündökölnek, közepükön pici fehér-sárga pöttyel. Azért Zalánom így is jóképű...
Mit tud Zalán?: Rékás kismamaként mindig tudtam, mikor mit "illik" tudni a babáknak, bújtam a szakirodalmat és az internetet is....nohát ezzel most el vagyok maradva, de megelőlegezem, hogy MINDENT, amit kell.
Napirendje: Leegyszerűsítve eszikalszikeszikalsziknézgelődik, majd eszikalszikeszikalsziknézgelődik...koppkoppkopp.
Pancsi: Tűri, tűri..... Elvan a vízben, de láthatóan várja a végét. Kedvence az, amikor Tibi törölközőbe bugyolálja és szárazra dörgöli. Akkor elégedetten nyögdös.
Hasfájás: Még nem találkoztunk vele, koppkoppkoppppp....
Víz, tea, egyebek: A kánikula csúcsán, hétvégén megközelítettem forralt vízzel a kispasit....három korty után minden cseppre öklendezéssel reagált. Teljesen megértem egyébként, ez a korrekt reakció arra a löttyre. Talán csipkebogyó tea jobban fog neki ízleni. Ha mégsem, marad anyatejes, az sem gáz.
Nagyjából ennyi jutott eszembe....
És még valami. Kimondhatatlanul boldog anyukája vagyok Egyeske Szépséges Rékának és Ketteske Picibaba Zalánnak, egész nap gyönyörködöm bennük. Jajj, ez most nagyon elkapott. Voltam jó mélyen nagyjából két hete, felszínre evickéltem valahogy. Azóta is voltak hullám völgyek (és lesznek is bizonyára bőven), de most napok óta minden olyan szép és harmonikus. Kerek a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!