Röviden

Tegnap írtam egy bejegyzést ezzel a címmel "Tudtok követni?", majd késő este, ahogy átolvastam olyan zagyvaságnak, önmagam ismétlésének éreztem, valamint beleszaladtam legalább három gépelési hibába, befejezetlen mondatba, hogy mérgemben visszavágtam a piszkozatok közé. Most meg átírom... illetve töröltem. 

Anyukám jóslatval ellentétben EGYELŐRE továbbra sincs érezhető káros következménye illetve mellékhatása a mértéktelen antibogyó fogyasztásomnak. Ezt-azt még érzek a nyavalya utórengéseként, pl. érdekes, hogy az édességet továbbra sem kívánom egyáltalán. Ez jó lenne, ha így is maradna. Még mindig köhécselek (ezt a szót a tüdőgyógyász írta le, ami akkortájt durván understatement-nek számított, a fuldoklás találóbb lett volna. NA MOST már tényleg köhécselgetek.) A hirtelen hideg is előhoz némi finom köhögést belőlem, ingereli a cuki kis hörgőimet. Az étvágyam sajnos visszatért, úgyhogy az a ledobott 3-4 kiló, ami lement rólam karácsonyig, vissza szeretne rám kúszni. De nem engedeeeem! Kontrollra majd....hááát valamikor a hónap második felében mászom be a rendelőintézetbe, röntgen és vv. Remélem, csak formaság lesz.

Jövő héten van jelenése Zalánnak a nevtanban E.-nél, elvileg az utolsó (vagy csak amíg velünk nem beszél, addig az utolsó). Zalán beszéde egyébként elég változó, múltkor hazafelé az oviból valami borzalom, hogy akadozott, tényleg karmolászta a lelkem jó mélyen pusztán csak az, hogy hallgattam, amit mesél. Másnap este viszont verset tanultunk Rékával, (Zelk Zoltántól), amit általában Zalán közel egyszerre szokott megtanulni Rékával, na abban meg nem akadt. Ez persze nem ritka vagy meglepő beszédhibás gyerekeknél.  

Réka úszóversenyre megy jövő héten, bár ezt már írtam, azt hiszem. A  héten készültek is rá, gyakorolták a rajtokat. Két számban is indul, mellen és háton, ebből véleménye szerint háton nem is tud úszni. Az érdekes, mert már amikor Gyurinál úszni tanult, akkor is úszott háton. Nem mint Egerszegi, mert a lábtempója halovány volt, de gondoltam, fejlődött az elmúlt másfél évben. Na mindegy. Csak nem fullad bele a vízbe.

Tegnap egyébként a királylány úgy nyilatkozott, hogy mégis folytatja az úszást szakosztályi keretekben jövőre, ha már harmadikos lesz. Úgy meglepődtem, hogy még a hajszárítót is leengedtem és tátva maradt a szám. Szerintem viccelt. Vagy valamelyik kebelbarátnője jelezte neki, hogy úszni fog továbbra is. Persze én támogatom eme ötlétét, mert a másik opció az atlétika. Aminek ugyan van sok ága, de Réka sem nem jó futó, sem nem nehézatléta. :) 

Ez a rövid helyzet, jön a hétvége, jelentem. 

A Hosszú Katinka ügyben is van véleményem, de nem írom le.

Kabátba szorult

Ahogy arra számítottam és reméltem a gyermekeim Rékám önként és fütyörészve battyogott vissza a neki kijelölt oktatási intézménybe hétfő reggel. Persze a reggeli ébresztés nem esett jól neki, a szünetben igen-igen elcsúsztunk  a szokásos fél héthez képest...de olyat ki nem ejtett volna a száján, hogy nem akar iskolába menni. Ezt mindig megkönnyebbülés látni, állítólag legkésőbb negyedikre el fog múlni.....

Zalánnak több biztatás kellett, színpadiasan és látványosan tántorgott még csizmában és kabátban is az előszoba folyosón, hogy ő biza nagyon-nagyon fáááradt... Végül szépen alakultak az ő napjai is az oviban. 

Kedden Réka hazahozta a téli szünetben tantónéni által átbogarászott olvasónaplót, benne egy megjegyzéssel, hogy az ötből 2 fejezet hiányzik és legyen szíven pótolja, vagy csak hármast ér a műve. Igen, emlékeztem én rá, hogy az olvasónaplót hamarabb beszedték, mint hogy megkérdezhettem volna (vagy akár ő), hogy mi a teendő vele, mégis mi hiányzik belőle? Mert arról halovány lila fogalma sem volt Rékának. Ilyenkor az az eljárás, ha nyomozza ki anyuka ahogy akarja, mi a feladat, ami nekem még mindig szokatlan. Mert hát tantónéni odaírhatta volna egy post-it-ra, hogy ez és ez a hiányosság, nem? így is tettem, egyik anyatársam felvilágosított, hogy mit takar a hibádzó 2 és 3 sorszámot viselő fejezet....Tegnap délután, suli után be is vasaltam a csajon. A legutolsó fejezetet, hogy miért tetszett Rékának a könyv, nos, bevallom, azt nagyrészt én írtam. Réka annyit írt (Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány! című kötete volt idén az olvasónaplós meló), "in medias res" alapon, hogy "Azért, mert vicces", "Sok benne a kép" "Rövid"....Ezt még megspékelte itt és ott néhány kötőszóval, de hát na....Anya mondatba foglalta és olvasónaplóba valóan a tantónéni számára is fogyaszthatóvá tette. Mára is van házim, erkölcstanra Magyarország nevezetességei. Levadászok majd jónéhány képet, apa kinyomtatja, Réka alá vési melyik mi, összefűzi, szerkeszti, kész. Keddre kell, úgyhogy jó lesz, ha csipkedem magam. Utána rögtön folytathatjuk a munkát Szolnok nevezetességeivel majd, mely a rákövetkezendő órára kell. 

Este aztán újra előadtuk a "szeleburdi család" magánszámunkat. A kiindulópont legyen az, hogy Zalánnak mániája mellkasközépig felhúzni a dzsekijén a cipzárat, amitől frászt tudok kapni. Az oviban nyomban meg is igazítottam a cipzárt, ami olyan jól sikerült, hogy egészen Zalán alsó ajkáig szaladt. Volt ott könny és vér és hüppögés és izzadó, lelkifuris anya, amit csak el tudtok képzelni. Ahogy elhagytuk az ovi öltözőjét és vele a nyilvánosságot, a vérzés rögtön elállt és minden könny felszáradt.

Otthon újabb probléma merült fel, a cipzár beleette magát a dzseki anyagába is, így nem lehetett lehúzni egykönnyen. Cibáltuk és rángattuk, próbáltuk lenyúzni Zalánról a dzsekit de rá kell jönnünk, hogy azt maximum levágni lehetne róla egy klassz kis ollóval. Végül egy határozottabb rántásnál a cipzár a kezemben maradt. Horrorr és rémálom! Télvíz idején meleg dzseki nélkül maradt a kisfiam! Réka rögtön javasolta, hogy vegyük ki az oviból holnap a fiúcskát, majd a nap folyamán kényelmesen beszerezhetünk neki egy újat. 

Végül a családfővel való egyeztetés során arra jutottunk, hogy még az este folyamán KELL egy télikabát. A föld alól is. Úgyhogy mire hetet ütött az óra, egy gyors vacsora után autóba dugtuk a gyerekeket (egy nagyon jegesbe) és kirobogtunk az üzletközpontba.  Ilyenkor kell vásárolni, minden szinte üres volt! Berohanás az első számú boltba, értetlenség. Sehol egy dzseki. Egy darab sem! Az meg hogy lehet? Át a kettes számúba. Némileg drágább, de adott helyzetben ez mindegy. Sehol egy dzseki Zalán méretében!!!! 128 a legkisebb, az sem igazán szép..... Esetleg a lány dzsekik között? Néhány kék akad, szól bennem a buzgalom...csak annak masnis a cipzárja, a szabása sem igazi. Tibi legyint, tovább és tovább. A harmadik üzletben akad néhány bébi dzseki akciósan. És pufi mellény. Téli kabát vagy dzseki nagyobb méretben? Azt nem lehet kapni. Egy sincs. Mi a bánat van? Emberek! Hahó! Nem lehet január elején praktikus téli holmit kapni? Elvégre nem bikiniről van szó....Tovább, tovább. Még kb húsz percünk van, mielőtt 8-kor minden bezár. És ott, négyeskénél ránk kacsintott egy sídzseki...szerűség. Meg van véve. Jól áll Zalánon, kellő a méret, a szín...Remek! Igaz, árban kicsit több, mint amire számítottam. Hurrá, kisfiam nem fog jégtömbbé fagyni az ovi udvarán. Itthon Tibi morgott kettőt vagy hármat, hogy a régi dzseki melegebb volt, ez meg így meg úgy....De hogy miért nem az üzletben mondta? Ki érti ezt? Ráadásul megnyugtatóan meleg a kabát, ha én nem aggódom, akkor biztosan az. 

A fenyőfánk még áll. Nincs tervünk arra, hogy le kellene bontani. Mivel nem hull a tűlevele, lehet, hogy megéri a húsvétot is. Na talán azt csak nem....

Ui. Azon leszünk, hogy a régi dzsekit is helyrepofozzuk, keresek majd bele új cipzárt.