Réka mesélte egyszer, hogy ő azért szeret itthon élni, pontosabban azért nem szeretne külföldön, mert amikor a buszmegállóban beszélget mellette két ember például, vagy csak elsuhannak mellette, akkor érti, hogy mit mondanak. Milyen rossz lehet az, ha nem értené? Én pontosan tudom, hogy mire gondol, jobban, mint hinné.
Az teljesen más káposzta viszont, amikor fülhallgatóval a fülén jár-kel a városban. Állítása szerint nem hallgat zenét közlekedés közben, így nincs veszélyben, ám buszon utazva vagy várakozva megdöbbentő dolgokat szokott hallani. Merthogy akkor sem mindig nyomja rá a fülére a zenét. Most legutóbb csütörtökön állítóleg két pasas hosszú perceken keresztül róla beszélt a buszmegállóban. Ez nem az első eset volt, de eddig a legdurvább. Olyan is történt már, hogy valaki követte a városban egy darabig, ahogy elhagyta a gimit, de már a buszra nem szállt fel utána a srác vagy pasas....Nem kamasz, felnőtt férfi. Most is az volt az első gondolatom, hogy biztos kamaszok szórakoztak, de Réka szerint felnőtt férfiak, túl a harmincon. Azt gondolva, hogy Réka nem hallja őket, részletesen kitárgyalták őt minden téren, égbekiáltó szexuális részleteket illetve poénokat sem mellőzve. Az állam is leesett, hogy mi minden hangzott el - inkább nem idéznék itt belőle - de tényleg sokkolt. Kedvem lenne Rékát ki sem engedni a lakásból, nyilván, ez nem életszerű. Lehet, hasznosabb, ha mégis zenét hallgat....Pedig Réka nem öltözik kihívóan egyáltalán, sőt, ezek a túlméretes pulcsik, bő nadrágok még számomra is túl sokat rejtenek az alakjából.
Ezek után nem is csoda, ha az ember lánya (anyja) vonakodik,amikor péntek este egy DÖK rendezvény után azzal hívja fel a lánya este negyed 10-kor, hogy még maradna a barátaival egy kicsit, majd 22 óra után lesz újra busz. Nem mondom, hogy szorongtam, amíg haza nem ért, de azért örültem, amikor fél 11-kor végre itthon tudhattam....
Délután megünnepeltük Zalán szülinapját tortával is. Kicsit felbosszantott a cukrászdában a kiscsaj, mert közölte, hogy vanília torta nincs felírva. Célzott ezzel arra, hogy ugrott a tortánk? Kétszer még elvonult hátra a megadott nevet csekkolni, közben egyre jobban húzta a száját, végre mikor harmadszor előbukkant, akkor kisült, hogy főzött krémes vanília torta tényleg van a nevemen. Gratulálunk. Elhoztuk, itthon kicsomagoltuk, megkóstoltuk. Hát szerencse, hogy másfél kiló eper is volt itthon, friss és illatos, mert önmagában elég szomorú volt az a vaníla torta. Az eper sokat dobott rajta és elbírt volna még ugyanannyi tejszínhabot, mint ami rajta volt, de mindegy. Én már nagyon várom, hogy a szülinapomra megrendeljem magamnak a csokis-marcipános-meggyes trüffeltortát, amit már tavaly is szerettem volna, de a szülinapomon éppen zárva volt a cukrászda. Idén nem bízom a véletlenre, az biztos, egy éve csorog utána a nyálam...Na persze, nem mintha sok tortát ehetnék amúgy....A vanília torta egy részét lefagyasztottam, nehogy ránk romoljon, mert Zalán persze egy szeletnél többet nem evett belőle...
Egész hétvégén dolgoznak majd a házon a kőművesek, elvileg vasárnap délutánra készen lesz. Persze a lábazat mégnem. Remélem, minden rendben megy majd....
Végre itt a nyár, nem is a tavasz, bízom benne, hogy a hétvégére is marad. Este már az illatos éjszakában vittük sétálni a Diót, egyetlen pólóban. Annyira más, amikor az ember beleszippanthat a virágillatú levegőbe és önmagában ettől jó kedve lesz.
