Nagy felfedező vagy Dora....

Az úgy volt, hogy az én pici lányom egész sokáig nem mutatott sok érdeklődést a tévében vetített mesék iránt. Hidegen hagyták egytől egyik a régiek (Süsü, Kisvakond, Mekkmester, Vuk)  ugyanúgy, mint az újak. Inkább a reklámokra kapta fel a fejét. Nagyjából két éves koráig a zenehallgatás fontos eleme volt hétköznapjainknak. Almát hallgattunk, Halász Juditot, Palya Beát, Kolompost, mondókákat, gyerekdalokat, így nem csoda, hogy hiányérzetem nem volt egyáltalán. Rékának sem.

Aztán telt és múlt az idő, és egy szép napon úgy döntöttünk csomagot váltunk kábel szolgáltatóilag. Itt kezdődtek a változások. Újra megjelent a JimJam csatorna a palettánkon. És Rékám, mint akin megnyomtak egy gombot, egyik napról a másikra rákattant. Előbb MioMao (vagymi) történetét imádta, aztán a Fluffy Garden (Bolyhosrét) lett a kedvence, majd szépen lassan  tök gyorsan eljutottunk odáig, hogy mindenevő lett. Leszámítva a hangyás mesét valami Anthonyról és a Bűvös kulcs sem érdekelte. Akármikor bekapcsolhattam a tévét, bármit elfogyasztott Récim. Méghozzá úgy, hogy közben egy ambuláns műtétet simán levezethetett volna rajta bármilyen fajtájú orvos, ő abból mit sem vett volna észre. 

Újabb stációként kövekezett a szerelem Dóra iránt. (Dora, a felfedező). Hónapokon át nem virradt fel olyan nap, melynek valamely napszakában ne néztünk volna "egy kis Dorát". Szerencsére rendelkezünk 48 db "Dóra, a felfedező" epizóddal (Hála neked, Betsy!) így Réka reggelente nem tagadta meg az oviba menetelt, csak mert 10-től nagyjából háromnegyed 11-ig Dora megy az egyik csatornán. Mondjuk....ezt gondosan el is titkoltam előle....

Most tavasszal örökölt Récim két pizsamafelsőt, amin Dora arca virít. Azokat fétisként tiszteli, fel nem venné őket soha. (Ami nem olyan tök jó, mert nincs sok nyári pizsije.) A mese alatt szorongatja, simogatja a pizsifelsőket, puszit ad nekik, velük is alszik. Sutyiban lehet kimosni csak őket.  Nemrégiben egy harmadik pólót, Dorásat, vettem neki, nagy naívan, hogy majd AZT talán hordja is, na azóta két pizsamafelsőt és egy pólót szorongat mesenézés közben.....


Egy nap tűnődve néztem leánykámat ahogy babrál a pólókkal. Csillogó szemmel, gondosan kisimítja őket, majd a mese izgalmában mégis két kezébe szorítva galacsint gyúr belőlük. Egyszer csak jött az ötlet, a nagyszerű, hogy veszek neki egy Dora babát. Hohóóó, hogy nem jutott ez eddig eszembe!!! Szegény drága lány pizsi gyűrögetés helyett hagy dédelgessen egy igazi Dora babát. Ha már annyira szereti! 


Amikor felütöttem a netet, hogy mennyit is kóstál egy ilyen baba, kissé elbizonytalanodtam. Elvégre Rékám alapvetően és általánosságban nézve nem babázik...és Dora baba ide vagy oda, fennállt a veszélye, hogy a sarokban landol a babó két perccel azután, hogy megkapta kisgazdája. Vonzó volt a táncoló, éneklő Dóra, nem mondom hogy nem, de ugyanilyen erővel taszított el magától az ára. Erőviszonyok kiegyenlítve. Úgy döntöttem hát, keresek
egy használt, megfelelő ár-érték arányú egyedet. És kitartásom nem volt hiábavaló, találtam is egyet. Egy nagymama szabadult volna unokája Dorájától. Lecsaptam rá és az igazi töredékéért megvettem.

Nem volt különleges alkalom, amire kapta volna Rékám, hiszen ami létezik ünnep és lehetőség, azt mi a november 10-ével kezdődő és december 24-el végződő időszakban letudjuk. (Hacsak nem vezetjük be, hogy az Anna napot megünnepeljük....) Így hát csak átadtam neki egyszer, váratlanul és hirtelen. Réka reakciója egészen megható volt. Konkrétan bebújt az asztal alá örömében. Átölelte, nézegette, vigyorgott rá, mint a vadalma. Szem nem maradt szárazon. Maga volt a Tökéletes Ajándék. Két kurta napon át.  Aztán azt vettem észre, hogy Dora elhagyatottan hever a szoba közepén, Réka totálisan levegőnek nézte. Azóta is ez a helyzet. 


Szóval, anyai lelkiismeretem megnyugodott, megtettem, amit meglehetett Dora baba ügyében....És örül a szívem is, mert nem költöttünk tizenezret egy vadiúj táncoló, énekelő, csillivilli Dora babára, aki most ugyanúgy a sarokban figyelne erősen üveges szemekkel.....


Ez egy régi bejegyzés, még valamikor áprilisban írtam, csak valahogy nem került fel a blogra, mert úgy éreztem, nincs befejezés...Nem is tudom, hiányérzetem volt. Úgyhogy némi update:

UI. Azóta Diego mánia van, de Dora sincs elfeledve, sőt....


Ui: Azóta többször megfigyeltem, úgy beszél Doráról, mintha a barátja lenne. Egy létező, hús-vér kislány. Múltkor elcsíptem egy párbeszédet Zsoltival a játszótéren.


- Viktor az én barátom, nem a te barátod!!!! - ez volt Zsolti.
- .... - ez pedig Réka.
- Viktor az én barátom...Neked ki a barátod?
- Hát...mondjuk Dora. - felelte halkan Réka. Csak utána jutott eszébe Marci és Nimród...


UI: Azóta megint nincs JIMJAM, mert a szolgáltató a legnagyobb "csomagba" pakolta Nickelodeon-ostul mindenestül....Kár.


Ui: Azóta a Müllerben láttunk egy ilyen Dora babát. Akciós volt, bár az árára nem emlékszem, nem is fontos. Ki lehetett próbálni, hogyan táncol és énekel az ártatlan....Megnyomtam rajta, amit kellett és a baba táncba fogott. Jobban mondva inkább szomorúan vergődött a dobozában. Hol az egyik oldalra kente fel magát, hol a másikra. Rossz volt nézni. Láttam, hogy Réka is elborzadva nézi....Nem sokat teketóriáztam, odébb álltunk, mielőtt végképp oda lesz Dora varázsa Réci lelkében.


Ui: Most Anna napra mit is kaphatott volna mást az én Récim, mint Dorás könyvet és Dorás feladatlapokat. Annyira örült nekik, hogy az fokozhatatlan.