A nem túl rózsás helyzet

Hát nem sok kedvem van írni....

 

Ma reggel újra az orvosnál jártam, gondoltam, majd a kezembe nyomja a papírkáimat, azokat a rózsaszínűeket, aztán ha szerencsés vagyok, 9-re beérek dolgozni. Na nem mintha kicsattanék az egészségtől. Reggel meg is lepődtem. Ahogy tevékenykedtem a gyerekek körül, végeztem a szokásos kis köreimet, amiket eddig lassított felvételként űztem az elmúlt 10 napban, fél óra után le kellett ülnöm, úgy elfáradtam. Mint aki 10 órája pörög és talpon van. Hoppá, ez így nem lesz annyira jó!

 

Esténként mindig van hőemelkedésem illetve a köhögés nagyon jól reagál a hideg-meleg váltakozására és a beszédre is, egyiket sem szereti. A legrosszabb most éppen az, hogy estére, délutánra a köhögés kiszárad és akkor aztán mint a partra vetett hal....A gyógyszerem tegnap elfogyott mind, maradtak a vitaminok és a tea literszám. Már nagyon utálom.

 

Ma negyedszer jártam a házidokinál ezzel a nyavalyával. Lassan, de biztosan, egyre közelebbről megismerem. Az asszisztens sem kérdezi már a nevem, amikor belibbenek a rendelő ajtaján. Ismernek és ez nem annyira szívderítő. Az orvos egyből azzal fogadott, hogy merre jártam eddig, várt volna a labor leletekkel. Hát izé...igen? Túl beteg voltam hozzá. Visszagondolva, pénteken azért elvánszoroghattam volna, ha nagyon akarok. Nem akartam eléggé, beismerem. A kis naíva, azt hittem, a héten úgyis meggyógyulok. Meghallgatott, közben a blúzom mandzsettája a csuklómra szorult mindkét kezemnél, így le is vetkőztem meg nem is....végül sikerült lecibálni magamról nagy nehezen és újra felvennem, ahogy a doki végzett velem. Nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy hörgőgyulladás törölve, ill. zárójelbe téve, tüdőgyulladás gyanú villogó lámpákkal elő. Hát nem remek? Az orvos szerint sipirc röntgen, azonnal, ő biztos benne a "meghallgatás" alapján, hogy az már nem lehet negatív, sőt, azon is csodálkozik, hogy a múltkor az volt....Persze nekem ma muszáj volt dolgozni jönni, úgyhogy most itt pötyögök és azon elmélkedem, hogy mikor a bánatban fogok már végre meggyógyulni?

 

Holnap délelőtt tehát röntgen ismételve és labor. Szerdán dolgozom idén utoljára. Nincs kedvem hozzá, nem is lenne szabad, de kibírom azt az egy napot egyhelyben ücsörögve és teát vedelve, azt hiszem. Remélem.

UI: Utánanéztem, egész jók a túlélési esélyeim. Arra meg nem gondolok, hesshess, hogy apu márciusban végülis tüdőgyulladásban halt bele konkrétan. :(