(Lásd: előző bejegyzés.)
Végül is eképpen összegeztem magamban a dolgokat: A jó hír az, hogy már nem annyira anyás az én Rékám. A rossz hír pedig az, hogy már nem annyira anyás az én Rékám. :)
A csütörtök délutáni esős, könnyhullatós, szívfájós (Réka könnye hullott, Anya szíve fájt) délután után másnap, pénteken úgy érkeztem az óvodába, hogy Réka PaffKatáékhoz készül "haza menni". Vagyis mivel B. hamarabb érkezett a leánykájáért, támadt az az ötlete, hogy mindkét leányzót haza viszi, amint erre áldásomat adom. Adtam persze. Haza totyogtunk Zalánnal (picit fej-lehorgasztva) és csendes kettesben megsütöttük az idei sokadik tepsi szilvás süteményünket (mert "szilvát eszünk szilvával" - időszak van.)
1-2 órás távollétnek indult Rékám állomásozása Katáéknál, ahogy ez letelt, hála neked internet, megcsodálhattam skype-on keresztül, hogyan nyúz Kata és Réka két picurka cicát (elevent) és hogy milyen jót játszanak együtt. Este 8 körül került haza Rékum, Katástul felszaladtak a lakásunkba, hogy kitalálják, hol is fognak aludni. Majdan, egyszer, ha Kata nálunk szeretné tölteni az éjszakát. Eltüntettek néhány szilvás lepényt, mesét is néztek, motoroztak a sötét utcán, kilenc körül búcsúztak el egymástól, pont ahogy Apa hazaért.
Egyébként minden rendben. Réka vidáman jár oviba, mintha sose' lett volna nyári szünet. Szívesen jár, nem kell lökdösni, húzni-vonni, ráncigálni, hogy menjen. Szeret ott lenni, az óvónénik elmondása szerint sokkal nyitottabb és felszabadultam idén a csajszi. Az ovikezdés legnagyobb vesztese éppen ezért Zalán lett, aki a korai (7 órás) ébredést egyelőre nehezen bírja. Ebéd után rögtön ágyba bújik ("fáradt vagyok..." - nyöszörgéssel) és kidől, alszik másfél órát. Múlt héten volt ez még így sem, az első ovis napokban fél 11-kor mélyen durmolt a kanapén.....Fárasztó ez az oviba járás, no, főleg a nem-ovisnak. :)
Középső csoport annyival izgalmasabb a kiscsoportnál, hogy "külső" programokon is részt vesznek a gyerekek, túl a sétákon és játszótér látogatáson. Ma került sor az első ilyen kiruccanásra, Manóék a Vízirendőrséget látogatták meg. Egész délelőtt Réka járt a fejemben, hogy vajon minden rendben volt e a buszon, nem szaladgál e autó elé, bele ne essen a vízbe....elvégre először járt valahol a szülei nélkül....Végül persze minden rendben lezajlott. A pontos részletek elmesélése még várat magára, de annyit már megtudtam, hogy három hajóval is bejárták a Tiszát és természetesen mentőmellényt viseltek. Illetve, hogy motorcsónakban, menet közben nem szabad felállni. :) Este, mese után talán több is kiderül.
