Hát nem mondanám, hogy csúcsformában vagyok még mindig. Valamikor úgy délután 4 óra körül olyan ólmos fáradtság jön rám, hogy szinte látom, ahogy ölelő karjait nyújtogatja felém a kanapé. Szóval csak módjával égethetem a gyertyát és ugrálhatok.
Ma 90-szer próbáltam hívni a dokit, hogy végre átírjon táppénzre. Az automata újra tárcsázásnak nem sok hasznát vettem, mert végül fél órával a rendelés vége előtt értem el, sima hívás útján, no nem őt, neeem, hanem az egyik asszisztenst. Már éppen pánikoltam, hogy lemaradok a táppénzecskémről, hisz 2. napja nem érem el a dokit, de végül csak sikerült. Az assz. kétszer megkérdezte, hogy ki küldött engem covid tesztre...Én nem tudom, ki küldött volna? A Jóisten? Hát nyilván ők, a családdoki. Nem kívánom, hogy emlékezzen rám egy héttel ezelőttről, de a nevem alapján a gépében nyitott könyv az életem. Nagy nehezen aztán megtalálta előbb hogy Moderna tombol bennem, aztán meg azt, hogy pozitiv lett a teszt, a pcr. Vagy hát azt nem, de azt igen, hogy 25-e éjfélig vagyok karanténban. Szóval akkor csak pozitiv lett a teszt, nem én haluztam be kétszer is. Csütörtök éjfélig tehát karanténban.
Zalánék a héten online nyomják, de órarend szerint. Persze ének, tesi, meg ilyen röhejes tantárgyak csak a classroom felületen hordozzák a házit, viszont annak örülök, hogy normális órákat tudnak tartani. A tanárok már egész belejöttek a prezentálásba online óra alatt, a gyerekek is viselkednek, elmúlt az újdonság varázsa. Persze most is előfordul, hogy apuka besétál egy atlétában a képbe (novemberben??), illetve, hogy a srácok minecraftoznak ofő órán, de hát istenem, gyerekek.
Zalánéknál lazaság van, abban az értelemben, hogy nem követelik meg, hogy mindenki látható legyen az órán, de a többség azért láthatóvá teszi magát, főleg, akik szeretik , ha felszólítják őket. Zalán nem ilyen. Egyébként ügyesen jelentkeznek a gyerekek a classroomon belül órán és olyan cukik amúgy. A múltkor csak ámultam, hogy mekkorák lettek, mióta utoljára láttam őket, valamikor a tavasszal, főleg a testesebb kiscsajok majdnem anyányiak, alig fér a fejük a képernyőre. Az én kis nudlifejű, fokhagymafenekű kisfiam mellettük az öccsük lehetne.
Szóval Zalán a héten karanténban és mivel elindult egyfajta lánc, kérdéses, hogy hétfő reggelig lesz e újabb megbetegedés és ha nem, akkor mikor lesz legközelebb....A suliban a tanév meghosszabbításával fenyegetőznek, amennyiben az online tanítás is kudarcba fullad, na Rékának biztosan nem lesz ilyen meghosszabbítás, már áprilisban úgy fogja érezni, hogy egyik lába egy másik iskolában és csak félig jár már ide....Hát pedig tegnap volt elsős tényleg.....
Mától Rékáéknál is felbukkant a covid, mégpedig egy oltatlan legény testében. 27-en vannak, ebből 9 fő oltott és kettő karanténos, holnaptól tehát elméletileg 11 fő iskolába, a többinek pedig online oktatás lesz. Csak közben nincs 11 fő a suliban, mert pl. Réka itthon van a héten, na mindegy. Rengeteg a tanulnivaló plusz készülés a felvételire, úgyhogy van itthon mit csinálni. Réka már nincs karanténban és mivel oltott, nem is lesz igazából. Vagy nem is volt? Na ebbe már belezavarodtam, de mindegy.
Az ő tesztje negatívan jött vissza tegnap este, de köhög és neki is szúr a torka. Most vagy bebeszéli magának, vagy náthás. A doki szerint maradjon itthon a héten. Hát persze. Végülis, már csak 3 hét és itt a téli szünet. Zalán tehát felépült a covidból, viszont egy napot sem volt a suliban, mert az osztályban újabb fertőzés bukkant fel. Réka nem kapta el a nyavalyát elvileg, viszont az osztályban megvan az első fertőzött, szóval hétfő éjfélig az oltatlanok karanténba kerültek.
Bonyolult, de valami ilyesmi.
A héten tehát továbbra is maradok itthon. Van egy halom feladat, pl. felmászni a padlára a karácsonyi díszekért....Mivel Tibi pakol fel mindent, nem lesz egyszerű dolog megtalálni a cuccokat. Akarok venni bazi nagy PEPCO-s dobozokat, amelyek átlátszóak és valamiféle rendszert csapni a padláson. No nem most, majd a tavasszal valamikor, most megelégszem azzal is, ha előkerülnek a díszek és a dekoráció. Most ideális a padláson túrni amúgy, mert szokatlanul enyhe az idő .
Terveztem, hogy sütök croissant-ot, találtam egy jó receptet. Kiflit már sütöttem kétszer és nagyon ízlett a gyerekeknek, de valahogy nem igazi.Zalán célzott rá, hogy súlyzózni lehetne 1-1 példánnyal és pontosan a fején is találta a szeget. Nem az a könnyű kifli az eredmény, amit az Aldiban pl. békebeli ropogós kifliként árulnak. Nem tudom, mi a gond, a dagasztás vagy a kelesztés, de valami nem oké. Most el is ment a kiflitől a kedvem, átnyergelek a croissant-ra. Persze nagy a szám, de a mai brownie sem készült el, mert mire megsütöttem a céklát hozzá, egyszerűen elfáradtam.....és még ki kellett rántani a csirkemelleket a vacsihoz.
Más tervem nincs. Jó lenne nekifeküdni a magyar és matek felvételinek, de valahogy Rékának ez nem annyira fontos. Ma 3 órán át tanulta A. H. hatalomra jutását 1932-33-ban....majdnem mondtam valamit, amikor kikérdeztem és hát erősen hiányos volt még a produkció. Pedig a töri csodálatos, fantasztikus, egy klassz történet az egész, ezer összefüggéssel és következménnyel. Én a szerelmese vagyok. Annyira jó lenne sokkal többet tudni, mint amennyit most tudok. Most is, ahogy magyarázom Rékának ezt vagy azt a bekezdést a könyvban, mindig olyan lelkes leszek, hogy ez milyen izgalmas. Pedig ez még csak általános iskolai szint.
