Vasárnap reggel valahogy Réka kezébe akadt néhány hajcsat. Forgatta a kezében, nézegette őket, majd megkért, hogy tűzzem fel a haját, léccilécci. Persze nem kérettem magam egy pillanatig sem, sőt, legszívesebben egy röpke örömtáncot is ellejtettem volna, annyira lelkes vagyok, amikor a hajával lehet babrálni (nahát ritka alkalom, mit mondjak.) Amikor elkészült a kreálmányom, az eredményt megmutattam Récinek is a fürdőszobában. Boldogan szellőztette mind a 20 fogát és vadul rezegette összes szempilláját amolyan nőcisen a tükör előtt. Az eredmény elragadó volt. Meg is kértem apát, hogy dobjon el kapát-kaszát és fotózzunk, amíg azok a csatok leánykám becses fejét díszitik. A rendelkezésre álló percek úgyis meg vannak számlálva. Azért kegyes volt hozzánk a lány, még azt is megvárta, hogy a laptopra letöltsük a képeket, végig is nézte őket, majd csak ezután nyúlt a hajához és szedte ki nyomban minkét csatot. Ízelítőül néhány kép.
