Én - No, akkor csapjunk bele a tanulásba, annál hamarabb végzünk.
Réka: - Mmmmm...
Én - Első feladat, lássuk csak, szöveges feladat.
Réka: - Anya, mit iszol?
- Narancslevet.
- Juj, én is kérek.
- Nem is szereted ezt a fajtát.
- Dehogynem, imádom. - felpattan és kivágtat a konyhába.
- A hűtőben van. - mert hallom, ahogy nyitja, csukja a konyhaszekrényt
- Ja, köszi.... - csörömpöl a pohárral. Egy örökkévalóság múlva visszatér. Aprókat kortyol, óvatosan, közben kifelé bámul az ablakon.
- Akkor folytathatjuk?
- Persze.... (...) Ez milyen szám? Hogy van ez nyomtatva? Nem tudom kiolvasni.
- Ööö...szerintem hatos....vagy ötös. De lényegtelen, osztás. Legyen mondjuk hatos!
- Jó. Azt mondja.......(...) KÉSZ! Anya, Dorkáék nyáron mennek Párizsba.
- De jó nekik, az aztán gyönyörű város. Mi a helyzet a mértékegységváltásokkal? Nézd csak ezt a hektósat?
- Te mikor voltál ott?
- Ezer éve....Szerintem nem lesz gondod, csak figyelj oda, mit mivé kell átváltani, ne csak úgy túl akarj lenni a feladaton!
- Dorka azt is mondta, hogy új LPS-t fog kapni. Dávid eltörte a régit, a szülei rendelnek is neki egy újat Kínából....de a régi is jó, valahogy megragasztották.
- Figyelnél egy kicsit?
- Mennyit kell még megcsinálni? Nyifi-nyafi.....
- Ez a négy osztást. Mit szólsz?
- És utána?
- Utána még nem tudom. Hogy mennek a törtek?
- Unalmas....
- Értem. Számszomszédok? Helyiérték? Valódi érték?
- Az első féléves anyag.
- Én tudom, de attól még ott fog figyelni a dolgozatban....
- Az is uncsiiii....
- Jó, akkor nézzünk egy kis műveleti sorrendet.
- Nemárr........
- 250/5+200....
- Azzzz....225.
- Hogyhogy? Mióta?
- Ja....elnéztem. 50 + 200 = 250
- Legyél olyan jó és figyelj oda.
- Persze, persze-...... úgyis ötös lesz.
- Aha....hát nem tanultuk szét magunkat. A következő: 486-255
- Én már úgy várom az erdei iskolát....
- Nálam jobban biztos nem, elhiheted....486-255
- ....
- Hékás, ezt fejben kell, ne írd egymás alá!
- Miért számolnám fejben, ha könnyebben is megy?
- Miért, nem megy fejben?
- Jaj, anyaaaa....
- 486-255....486-200, az....
- 231....Képzeld el, a Kata levett engem magatartásból....
- 231, ja. Nem érdekel a magatartás, le van ejtve. Nézzük meg ezt a cuki kis órás feladatot. Vagy tükrözést szeretnél? Római számok?
- Tükrözés trükközés.
- Mérhetünk kerületet is.
- Nincs vonalzóm.
- Hogyhogy nincs vonalzód? Legalább 5 van. De kettő egészen biztosan az íróasztalodon figyel.
- Hozom.
- Hozd csak.
- Na mennyi ennek a téglalapnak az oldala?
- 25 mm.
- ...... Sehogy sem mérek 22 mm- nél többet.
- Kerekítettem.
- Tényleg? És azt lehet?
- ....
- Haladjunk, haladjunk, mert holnap német felelés és még semmit nem tanultál rá.
- Én nem felelek, csak aki kétesre áll.
- Nem vennék rá mérget.....Szóval kerület....
- Hagyjuk ezt ki, tudom. El sem lehet rontani.
- Ha pontosan mérsz és odafigyelsz, nem.
- Hányat kell még aludni az erdei iskoláig?
- Túl sokat. De az utolsó TZ elvileg szerdán lesz. Úgyhogy csütörtökön szinte kitör a vakáció.
- Mi lesz a vacsora?
- Kaptunk mamától bográcsos kaját, tudod.
- Nem csinálunk fagyit?
- De. Ha vakáció lesz, akár minden nap. Csak még ezt a két napot bírd ki!
- Uffff.....
- Na jó, ugorjunk, vedd elő a német kártyákat, amiből feleltek.
- Jó, szupi. Én választok kettőt és te is kettőt. Én meg elmondom, mit kell tudni az állatokról.
Én leheveredem a szőnyegre, mellettem ül Réka a kis állatos kártyáival. Eleinte akadozik, de a végére belejön. Csak fél füllel hallgatom, érzem, hogy még egy szint és menthetetlenül elalszom. Mielőtt ez bekövetkezhetne, elkaszálom a narancsleves poharat az asztalon, ami végigömlik a kalotaszegi terítőn. Ha Réka nem csinál valami gebaszt, ott vagyok én, nehogy unalomba fulladjunk. Visszatérek a nappaliba.
- Na, vacsora?
