Régi tervünk volt, hogy a karácsonyt (legalább a szentestét) tesóméknál töltjük Dunakeszin összcsaládi szinten. Ezért vagy azért ez aztán tolódott éveken át. Idén karácsonykor apu már nem lehet fizikálisan velünk, így jött az ötlet, hogy anyu már karácsony előtt pár nappal felutazik tesómékhoz és ott tölti az ünnepeket. Végül ez oda redukálódott (pl. a kutya miatt), hogy Szenteste reggelén együtt felautóztunk és nagyjából 24 órát együtt töltöttünk. Lehetett volna ezt több is, én még maradtam volna, ahogy a gyerekek is, de tesómék készülődtek síelni, anyu egyre többet gondolt otthon hagyott kutyánkra, illetve minket is vártak egy újabb forduló karácsonyra péntek estére. No de ne szaladjunk ennyire előre!
Szóval Szenteste reggele. Azt már említettem, hogy reggel kisütöttem a beiglit. A mákos szinte tökéletes lett, talán egy picit több cukrot elbírt volna a töltelék....Idén új receptet próbáltam ki, bár az előzővel sem volt semmi gond, maga volt a tökély, viszont hasonlatosan a mézeskalácshoz, ennek a receptjét sem találtam itt a nagy tüdőgyuszis agyleállásomban. Hat rúd készült, négy mákos és kettő diós, nem túl sok, ennél többet szoktam kreálni, de ez pont elég volt elkészíteni. Idén nem fog legalább ránk száradni, hehe. Ja, egyébként puha maradt a mézeskalács, szóval akinek még nincs ilyen receptje, szívesen megadom, hogyan készült. :)
Másfél órát robogtunk Keszi felé, közben Tibi morgott, mert a tollkabátomat vettem fel, amit imádok, viszont ereszti a tollat. Ezt elsősorban onnan tudni, hogy az autó kárpitjában mindig találni néhányat, mintha libákat szállítana az uram. (Hát egyet rendszeresen, az igaz. :)) Míg én a tollkabátomban pont megvoltam hőmérsékletileg és anyu minden áron még egy gyapjú takaróba akart csomagolni, hiszen beteg vagyok és meg fogok fázni....addig Rékának látványosan melege volt, elhajította a csizmáját és meg akart szabadulni dzsekijétől is. Nem engedtem persze. Kínjában szorzótáblát gyakoroltunk és állatos kitalálóst játszottunk. Zsémbeltem is, hogy minél nagyobb ez a lány, annál többet nyafog az autóban, bezzeg amikor másfél éves volt, a világból ki tudtunk volna vele gurulni, azt is bírta volna....Na mindegy. Zalánom mintafiú volt, csöndben nyomogatta a tabletet, ha hozzá jutott és seprűs, irigylésre méltó szempilláit rezegtette. Szerelmes vagyok belé, hmm....
Amikor befutottunk, köszöntöttük tesómékat, megcsodáltuk a szokás szerint szépséges fájukat és alá pakoltam az ajándékokat. Nagyon klassz karácsonyi hangulat volt, amin még dobott az ünnepi ebéd, halászlé, raguleves, rántott hal, saláták, sültek, guba vanília öntettel. Mindez isteni minőségben és Zsolnay készletben, amire először ijedten pislogtam, tekintettel a gyerekekre, de szerencsére jól viselkedtek és nem törtek össze semmit.
Némi ejtőzés és emésztési szünet után a család egy része sétálni indult a friss levegőn, én - lassan megszokom - addigra elfáradtam, úgyhogy ledőltem a kanapéra és el is szundítottam. Mire visszatértek télszagúan és kipirultan, mindenki készen állt, hogy átadjuk a karácsonyi ajándékokat. Volt nagy öröm, a gyerekek több vágya is teljesült. Zalán pl. tesóméktól StarWars-os lézerkardokat kapott, innestől fogva nem volt megállás, a következő kb. 8 órában nem sok olyan negyed óra telt el, amikor háttérzajként nem lett volna ott a lézerkard zúgó-búgó hangocskája....Mindig mondtam én, hogy a karácsonyhoz is kell idegrendszer. Réka is boldog volt, mert baglyot kapott, digit, fiókával együtt. Volt még ott legó, kvíz játékok, Monopoly társasjáték és még ki tudja mi minden....
Az este hátralevő részében lazultunk, utántöltöttük a pocakunkat (igyekeztem visszafogni magam) filmeket néztünk és élveztük az estét. Csak úgy!
