Réka jobb oldalon
Réka jobb oldalon
Az edzésnek pontosan fél hétkor ért véget tegnap. Akkor mindenki méltóságteljesen - nem rohangálva, bár tőrökkel és kardokkal amúgy sem szabad, ezt ők már nagyon jól tudják - levonult a pástokról (már akinek jutott) és elkezdte levedleni a ruháját. Kivéve Rékát, aki azon nyomban padlóra dobta magát és kétségbeesetten tépte le magáról a vastag bélelt felsőt. Elég viccesen nézett ki. Főleg, amikor rászólt az edző néni. Akkor kissé lefagyott, nyakát behúzta, várta, hogy megmossák e a fejét avagy nem....A copfja összekuszálódott a sűrű sisakigazítástól....Ám az edző néni csak annyit mondott, hogy ő lesz ezentúl Tizenheteske, ilyen számú vállfára tegye a ruháját, az lesz az övé, a sisak meg még képlékeny téma, mert vagy megszokja, vagy megszokik, vagy keres másikat, ami jobban illik a kobakjára.
Egyébként ő a legkisebb, abba a csoportba jár, amelyik harmadik osztályosokat tömörít magába és nagyobbakat....Szerintem ötödikesek simán vannak a csapatban, megkockáztatom, hogy idősebbek is. Úgyhogy ide tényleg nem illik be egyelőre Zalán, ezért neki az 1-2 osztályosoknak rendezett játékosabb szerdai órára lehet mennie. Neki ez tetszik is, bár még aktívan nem vett egyben sem részt, de amit látott, azt szívesen csinálta volna.
Szóval kedden és csütörtökön jár Réka, pont másfél órás edzésre, Zalán pedig szerdán 18-19 óra között. A logisztikán még egyelőre dolgozunk, külső segítséget is igénybe kellett venni sógornőm személyében, aki csütörtöki napon mindkét gyerkőcöt elviszi az edzőterembe, én befutok 5 körül (kerékpárral hamarabb, de ugye kérdés, meddig kerekezhetek még), sógornő elmegy, majd ha van ideje, fél hétre visszajön, hogy hazavigyen bennünket. Ez legutóbbi nem volna muszáj, majd biztos lesz alkalom, hogy szépen hazasétálunk, talán 16 perces séta az egész.
Szerdán el tudom vinni Zalánt a kis vívó órájára, a terv, hogy ilyenkor Réka nem tart velünk, hanem itthon marad egyedül és tanul. Most ezen fel lehet szisszenni, de szerintem ilyen korú gyereket magára lehet hagyni 1-1,5 órára. Főleg, ha egy helyben ül és tanul. Elvileg....Legalábbis eleinte. Vagy velünk tart Réka is leckéstül, de szerintem az ilyen tanulás nem tanulás, szóval meglátjuk. Kedden Tibi Zalánnal nevtanba, én Rékával vívni. Illetve Tibi bevállalta a keddi napot, hogy olyankor felveszi Rékát a suliban és kidobja 1 km-rel arrébb kb, nekem csak érte kell mennem fél hétre. Kérdés, hogy ilyenkor hol van Zalán vagy én hogy mozgok az "éjszakában". Hát ezt még nem sütöttem ki. Valószínűleg Elmegyek az oviba Zalánért, onnan kényelmesen átsétálunk a vívókhoz , kivárjuk a végét és együtt hazajövünk. Persze minden könnyebb lenne, ha lenne egy ici-pici autóm, ami elfurikáz oda bennünket, de hát nincs, úgyhogy erről ennyit.
Réka nagyon élvezte, odáig volt és vissza. Mivel nekem nagy kedvencem a vívás és nagyban támogatom azt, hogy vívjanak mindketten (illetve mindegy mit, csak sportoljanak), ezért most igencsak boldogság van, hogy van két vívó gyerekem. Na ez elég túlzó megállapítás, mert az egyik épphogy túl van az első edzésén, a másik meg jövő szerdán jut el igazán a pástra, de mindegy. Örülök és kész, örülök a mostnak!! Hajrá, gyerekek!
UI: ezzel kapcsolatos RékaMondta:
- Anya, szerinted a Szász Emesééknek sem volt fűtés a tornatermükben, amikor gyerek volt? - aztán erre nem gondolt többet, amikor rájött, hogy a vívóruha marha meleg tud lenni.
