Az időjárás egész tegnap délelőtt nem tudta eldönteni, hogy leszaggassa az eget vagy csak eredménytelenül dörögjön és morogjon szürkületig. Na mondjuk, szürkeség az volt bőven már ebédidőben is....Végül 3-kor tényleg leszakadt az ég, csak úgy csavarta a hársfákat a házunk előtt. Úgy zuhogott az eső, mint már régen nem. Zalán meg sem rezdült szerencsére, édesdeden aludt, akkor totyogott elő cumistul, macistakaróstul, borzasan, amikor záporrá csendesült a zivatar.
Kivételesen nem késtünk el. Ahogy beléptünk Zalánnal az ovi öltözőjébe, ami egyben a csoportszoba "előszobája", Marika dadus fogadott ünnepélyesen, hogy "mindjárt hozza a Rékát....indulhat az anyák napi "buli"...Réka egyszer csak mellém penderült és már csak a sorunkat kellett kivárni. Előttünk Márk és anyukája feltűnően hamar előkerültek a csoportszobából, szerintem két percig sem voltak benn. PaffKatáék sem ütötték meg az öt perces benntartozkodást. Mint kiderült, utolsó előttiként Réka és én következtünk.
Zökkenősen indult. Zalán, a jólnevelt, sehogyan sem értette, hogy kivételesen most miért nem kell levenni a cipőjét. Addig nem nyugodott, míg megszabadult a lábbelijétől. Réka zavarban volt, így magamtól kellett kitalálnom, hogy az egyik sarok nekünk (is) lett berendezve. Egy karosszék, mellette asztal, rajta tálca, azon falatka desszert és egy nagy csokor illatos orgona. Amíg el nem helyezkedtem, halk zene szólt, majd Réka megállt előttem és elmondta a verset.
Szerencsére nem volt sem hosszú, sem túlságosan szívbe markoló, ezért nem bőgtem, bár később, amikor a videóra vett változatot mutattam Tibinek (ami nem az oviban készült), elmorzsoltam egy-két könnycseppet. Édes volt, aranyos, hát persze. Utána ajándékot kaptam, egy kis nyakláncot, majd választhattam a tálcáról egy kókuszgolyót, amit a gyerekek együtt készítettek az anyukáknak. Khm....szerencse, hogy rumaroma és nem rum volt benne, de finom volt. Még toltam volna párat az arcomba. Elcsipegettük együtt Rékával, Zalán nem szavazott bizalmat a sötétbarna, kókuszos cuccnak, így nem kért belőle. Váltottunk még pár szót, hogy ne legyen csend...majd halk zeneszóra távoztunk.
Odakinn pont elözönlötte a folyosót, öltözőt a szomszéd Katica csoport ünnepségéről kiáradó anyuka és mama tenger. Én egyszerre kerestem a hirtelen diffundáló Rékát, Zalán cipőjét, amit elhajított az ajtó előtt és próbáltam megérteni, hogy miért tombol és ordít az én kisfiam? Ja, hogy nem akar kijönni a csoportszobából? Játszani akar? Sajnos záróra volt és még egy anyukát vártak, így nem volt visszaút. Daduska megvigasztalta, hogy jön ő még oviba eleget, no para, de persze nem hatott. Picit vicces volt, hogy a környéken mindenki minket bámult. Oda is súgtam Zalánnak, hogy nézze csak, az összes anyuka őt nézi, ahogy csapkod és veri magát és visít, mint egy kismalac....mire kisvártatva abbahagyta.
Összességében én azt gondolom, hogy az ilyesfajta anyák napi megemlékezésnek inkább bölcsődében van helye. Pici bébi, 2 éves vagy 3 elmond anyának egy négysorost, aztán jónapot. Nem éreztem sem a meghittséget, sem semmilyen egyéb szépséget, túl azon, hogy sajátgyerek természetesen szupercuki volt. Futószalag jellege volt, te ki, én be, én ki, ő be....Háááát.....
A héten nincs több ovi, Réka ugyanis benyelt egy náthát. A szokásos "fekve köhögős", amitől az oviban frászt kapnak az óvónők, pedig igazából kutya baja. Ma orvosnál is voltunk, egyrészt mert december óta függőben volt az 5 éves státusz vizsgálata Récinek (az orvosi része), másrészt mert péntek óta mintha enyhe kötőhártya gyulladása lenne, ami fütyült a kamillára. Úgy véltem, itt már csak a szemcsepp segíthet. Torka tiszta, füle tiszta, mellkasa tiszta, szóval tényleg a szokásos köhögős nyavalya.
Az öt éves vizsgálat egyébként nagyon minimalista volt, hiszen a védőnő szinte mindent letudott a saját vizsgálatán (vérnyomás, hallás, látás, magasság, súly... nemtomén....) A doktornéni meghallgatta a mellkasát, megnyomogatta a hasát, majd szerette volna megnézni Réka punciját is. Itt látványosan lehervadt a mosoly leánykám képéről, de azért nagy komótosan felfeküdt az asztalra. Vicces volt őt nőgyógyászati pózban látni egy kicsit. Minden oké a nunival is.
Kaptunk D vitaminra receptet, mert elfogyott a cucc, bár őszig a doktornéni szerint nem kell Rékának szednie, mivel ő egyáltalán nem beteges csemete, jól megvan az immun rendszere magától is, köszöni szépen. Zalánnak mehet folyamatosan, ahogy eddig (már amikor nem feledkeztem meg a cseppekről.....) Hagy edződjön az őszi vírusorgiára ovikezdésre! A patikában ott hagytam 7000 Ft-ot, pedig csak a legszükségesebbeket vásároltam....Sinupret, orrcseppek, D vitamin, szemcsepp és némi fincsi tengervíz....Jó lenne hétvégére meggyógyulni, mert Hanna zsúrja várja Rékát szombaton a Dominó játszóházban, vasárnap pedig elvileg itt lesz a cirkusz....
