Látszik, hogy nyári szünet van, marha sok időm van pötyögni. Most mégsincs sok, mert közben sül a rántotthús és megyünk még ma anyósomhoz borsót pucolni vagy bontani vagy hogy is mondják. De azért becsekkolok ide is.
Tegnap fél szemmel néztem a finn-belga meccset, hát nem kikaptak a csóri finnek? Azért reggel írtam a kapcsolattartónak, hogy gratu a továbbjutáshoz a következő körbe és ilyenek. Erre visszaírt a halvérű finn, hogy köszöni a rendelést, de még 6m3 kellene, mert ez csak 32...vagy 36, ki számolja? Nem írta volna, hogy látta a magyar csapatot és hogy milyen fantörpikus hangulat volt Budapesten, ilyenek. Persze lehet, hogy nem is érdekli a foci, csak a téli olimpia, a síeléssel kombinált lövészet. Az is opció, hogy véletlenül nem olvasta az e-mail azon sorát. Na mindegy.
Piszok meleg van, kerékpárral kerekezek légkondiból légkondiba. Az irodában volt vagy 10 óra, mire lehűlt kellőképpen a hőmérsékelt, éjszaka ugye nem hagyják bekapcsolva a légkondit. Ebédidőben kinéztem szórakozottan az ablakon...általában a vevők békésen sorakoznak a kisker részleg ajtaja előtt, de most mindenki türelmesen ült a kocsijában a fincsi hűvösben. Mutogattak egymásnak a volán mögül, hogy ki következik.
Ma ismételten rájöttem, hogy olyan naív és egyszerű lány vagyok. Azt hittem, hogy ha elbúcsúzunk egy tanárnőtől vagy éppen kettőtől / lehet tanító is / akkor a közös ajándék az osztálytól azt jelenti, hogy nekem nem kell mindkettőnek virágot és ajándékot külön beszerezni, hiszen értelemszerűen a közös ajándék elegendő. Felsőben az osztályfőnöktől búcsúzunk ugye, szóval ott lehet az ofőnek és a legkedvesebb szaktanárnak ajándékot adni. Eddig nekem nem jutott eszembe, hogy kellene, illene.Most is kaptak a tanítók utalványt, virágot és valami képkeretet a gyerekek fotójával, kis fából készült szivecskéken ott volt minden gyerkőc full neve. Zaláné meghatóan közel Zs. néni szivecskéjéhez, khm....Zalán említette, hogy a közös ajándékon kívül még rengetek virágot és csokit kaptak az évzárón....Szóval mindenkinek volt esze még saját ajeszt is venni, vagy hát a többségnek, csak nekem nem. Aztán jött a lelki furi, hogy A. néninek illett volna legalább egy virágot venni, csak akkor meg ciki, ha Zs.néni kiszúrja, azt meg lehetetlennek tartottam, hogy Zalán mindkét tanítónak oda tudná adni a virágot, Zs. néninek tuti nem. Szóval maradtunk hálátlan tanítványok....Ja és akkor van olyan, aki minden tanév végén virággal és csokival köszöni meg a tanárok figyelmét plusz számon tartja a névnapokt és szülinapokat is, hát én neeeeem....Talán ha lenne egy igazán zseniális tanárunk, aki kiváltaná belőlem a kellő ingert....de nincs ilyen.
