Lassan egy hete írom ezt a bejegyzést. Annyi mindenről szeretnék írni, az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban, mindarról, ami megfordul a fejemben mostanság, ami foglalkoztat vagy éppen amin rágódom.....de nem lettem időmilliomos az elmúlt héten sem. Fene tudja, miért nem, de nem. :-)
Alapvetően napjaimat a folyamatos egyensúlykeresés jellemzi a gyerekek között. Hogy Réka maximális figyelmet kapjon és közben Zalánt se hanyagoljam el. Jobban mondva, hogy Zalánnak legalább megközelítően ugyanabban a kényeztető gondoskodásban legyen része, mint Rékának annak idején és közben Rékában sem lobbanjon lángra a féltékenység. Vagy valami ilyesmi..... Keresem hát, keresem az egyensúlyt, mert volt egy olyan feltevésem, hogy minél többet foglalkozom Rékával, minél több időt töltünk kettesben, annál kisebb a valószínűsége, hogy féltékeny lesz....De ez nem feltétlenül így működik, ahogy a tapasztalataim mutatják. A sok figyelem talán elszundította Rékámban a féltékenységet, de csak átmenetileg.
Azért égbekiáltó problémák nincsenek, továbbra is azt mondom, hogy jól viseli a nagytesóságot és szereti Zalánt. Néhány apró szeletecske-jelecske a zöld szemű szörny jelenlétéről.
- Réka nehezen viseli a fekve szoptatást. Nem veti magát a földre a hisztivel, de mindent elkövet, hogy az éppen szopizó Zalán és közém (!) feküdjön. Olykor azzal is beérné, ha a tesóra heverhetne.
- A kelleténél nagyobb lelkesedéssel és szenvedéllyel közelíti meg és veszi körül Zalánt. Úgy általában...És ha ezerszer elmondjuk, hogy ne kiabáljon Zalán arcába, ne hintáztassa úgy, hogy agyrázkódást kapjon, ne puszilgassa végtelenül, még akkor is, amikor Zalánom már sír.......akkor ezeregyedszer is megteszi. Simán.
- A fürdetés rendszerint könnyekbe torkollik. De nem Zalán részéről, hanem a fontoskodó Réka részéről. Kisfiamnak már egy szemmel kevesebbje lenne és bizton megízlelhette volna a fürdővizet is, ha hagynánk amit Réka művelne vele.
Ennyi példa pont elég lesz.
A legnehezebb az egészben azt hiszem az, hogy türelmet kerítsek valahonnan a Kétésfélévesem ügyködéséhez. Megtaláljam azt a pontot, ahol már mindenképpen közbe kell avatkozni, mielőtt Zalánban tényleg valamilyen kár esne, ugyanakkor ne is váljon belőlem szánalmas papagáj a sok "nemszabad...nemszabad....hagydbékén....nebántsd....őmégolyankicsi".....
ismételgetésével....Már csak azért sem, mert egy idő után ezek a fegyelmezések leperegnek majd leánykámról, lerázza őket, mint kutya a vizet.
No, gyorsan összefoglalom, mi történt az utóbbi napokban, megint futhatok, loholhatok, hogy utolérjem a bloggal a jelent.
Szombaton tesómék ugrottak be látogatóba, hogy először megnézzék maguknak Zalánt élőben, szippantsanak egy kis babaszagot. Aztán mit ad Isten, Tibi tesójáék Nyíregyházáról is úgy döntöttek, pont ugyanakkor szeretnék köszönteni Zalánt családunk körében, úgyhogy zsúfolásig megtelt a kéglink, én is csak kapkodtam a fejem. Mindenki imádta a kispasinkat, el voltak tőle ragadtatva....
Hétfőn "hajnalban" a védőnő ébresztett. Még fél 10-et nem ütötte el az óra. Morogtam is magamban, ahogy még köntösben és hálóingben baktattam le a lépcsőn a kapuig, hogy nincs senki a terhesgondozóban ilyenkor, hogy ennyire ráér védőnéni?! Miért volt akkor az, hogy én 11 előtt soha, de soha az életben nem végeztem a tg-ben?!
Rossz éjszakájuk volt? - kérdezte a védőnő együttérzően a vetetlen ágyra pillantva. Egészen a bokámig pirultam szégyenemben, még akkor is, ha tényleg rossz éjszakánk volt. Valamikor 3 körül aludtam el, nem sokkal előttem Zalán és Réka....Majd 5 után volt egy szopi, 7-kor még egy....szóval az éjszaka pont olyan volt, mintha nem is létezett volna.
Egyeztettünk fütyi ügyben (húzogatni avagy nem húzogatni...erről majd bővebben egyszer, máskor, valamikor), de nem egyértelmű számomra mindaz, amit elmondott, annyit leszűrtem, hogy egyelőre nem kell hozzányúlni Zalánom nemes fütyköséhez, pontosabban a fitymájához. Ami szerencse, mert ez a fityma dolog valami egészen rejtélyes dolog nekem egyelőre. Egyébként pedig a fütyi rendben van, akármit is jelent ez védőnő nyelven.
6 hetes méretek:
cici: 40 cm (!) -
súly: 5200 g
Kedden betöltöttük a 6 hetet, ezzel egyidőben én is kikecmereghettem a képzeletbeli gyermekágyamból. Még akkor is, ha az én szememben a gyermekágy már kb. egy hónapja véget ért. Nagyjából pont akkor, amikor átvettem a teljes parancsnokságot két gyerek és a háztartás felett. Azért tiszteletben tartottam ezt az időszakot, nem emeltem, kíméltem magam, ettem és ittam rendesen, már csak a tejcsi kedvéért is...de hol volt ez a 6 hét attól, ahogy az annak idején Rékával eltelt....Ég és föld. Aktív és pörgős időszak áll mögöttünk, gyermekágy ide vagy oda. Most nem volt semmi "átalszom a félnapot", "egész nap a kisbabám bámulom lélegzetvisszafojtva", "pizsamában vagyok reggeltől estig" és társai....
Zalánom állandó hőemelkedése továbbra is fennáll, ahogy az várható volt. Lépünk tehát tovább. Kedd délután telefonált is a doktornéni, hogy beugrana levenni Zalánom torok- és orrváladékát, mikor szopott acsajszi?.... Őőőőő, azaz a kispasi. - korrigált nyomban. Hihi, megnyugtattam, hogy még velem is sokszor előfordul, hogy keverem a saját gyerekeim, semmi gond....
Vizeletmintához is hozott egy kis fiolát, aminek örültem. Mármint annak, hogy vizeletvizsgálat és tenyésztés is napirendre került, nem annak, hogy küszködnünk kell a vizeletbegyűjtéssel....habár a gyűjtőzacskót megpillantva nyomban az jutott eszembe, kispasiktól pisit nyerni azért még mindig az egyszerűbb változat, mint kiscsajoktól...És ez szerda este be is bizonyosodott. 1-2 órán belül Zalán a zacskóba nyomott kellő mennyiségű pipit. Édesapjával együtt sziszegtek, ahogy lefejtettem-eltávolítottam a ragacsos zacskót combiról, heréről, errőlarról....
Eredmény bő egy hét múlva lesz by ÁNTSZ, ha valami (váratlan) kitörne Zalánon, akkor lehet sürgősséget kérni. Mivel 3 hete észleltük a hőemelkedést először, így ilyesmire én nem számítok, de picit aggódva várom az eredményt....
Szerdán úgy döntöttem, ideje elmennem a 6 hetes vizsgálatra Doktorúrhoz. Egyrészt, mert tényleg eltelt a 6 hét, tehát időszerű a dolog, másrészt, mert a gátam továbbra sem az igazi, harmadrészt, mert Rékával meglepően hamar megjött a micsodám, ha nem is szabályos ciklusokra berendezkedve....Nem lett volna annyira jó, ha a 6 hetes vizsgálatból kerekítettem volna végül egy kb. 26 heteset....Annál jobban fáj a gátam.
Tiborommal 4 órára beszéltük meg a randevút, hogy a fél 5-ös rendelőnyitásra ott legyek és mielőbb végezzek....Erre enyém férj 5 óra után pár perccel toppant be (mobilon nem volt elérhető persze) ártatlan képpel és azzal a bevezetővel.:
- Dehát 5-től van rendelés..... - ebben speciel igaza volt, de semmiben másban nem, ami az érvrendszerét illette. Komolyan, mintha az elmúlt időszakban nem jártunk volna eleget fél 5-re orvoshoz és nem mondtam volna el eleget csak aznap, hogy 4 órára várom haza. Na mindegy. Szerencsére piszegett a hűtőben bő egy deci friss anyatej. Mire a rendelőhöz értünk, le is higgadtam.
Odabenn 4 végstádiumú kismama és kispapa várakozott előttem izgatottan.....Ami azt illeti, én örültem, hogy örülni tudtam annak: nem tartozom immáron közéjük. Otthon rúgkapál és vigyorog az én kisfiam, dejó dejóóóóó! Másfél órát ültem ott, én és regényhősöm, az éppen 30 éves Adrian Mole....Hamarabb is végeztünk volna, csak a hármas számú kismama, a sipítozós hangú, feltette Doktorúrnak azt a (szerintem) meggondolatlan kérdést, hogy mi a helyzet a kórházban a szülésznő választással, szokás e, nem e, kell e, nem e....(Ez valahogy kihallatszott.) Erre, ahogy arra számítani lehetett jött Doktorúrtól egy fél órás monológ. Ha engem kérdez, egy mondatban elintéztem volna, hogy "Jobban teszed, ha választasz, anyukám...." - de persze nem az én véleményemre volt kíváncsi a kismama, teljesen érthető módon.
Nem az én műfajom, fényképeket mutogatni orvosnak, szülésznőnek, elvégre biztosan marhára kíváncsiak a 675 345. gyerekre, akit karrierjük során a világra segítettek...Most mégis előkaptam a borítékot, amit nem sokkal a rendelés előtt nyomott a kezembe Tibi a friss előhívásokkal. Talán mert Zalánom Lilabuksi vitézként kezdte kis életét...és azóta milyen jóképű legényke lett belőle....
Ami a lényeget illeti, a gátam nem véletlenül nem 100%-os még mindig. Valami oda nem illő izé nőtt rá, amit némi ezüstizével lekezelt Doktorúr. Csak eleinte nem fájt. Aztán ahogy Tibi értem jött,már alig tudtam leülni. Éget és mar a seb, mint a fene, pont úgy, mintha vadiúj beszerzésű gátsebbel bírnék. Nagyszerű! Ha nem múlik el, mehetek vissza még egy körre....Remélem, erre nem kerül sor. Terhesgondozódni szerettem Doktorúrhoz járni, de ha már nyavalyája van az embernek, az egy egészen más történet.
Csütörtökön nem történt az égegyadta világon semmi rendkívüli. Délelőtt szokás szerint beszereztem legalább 6 szúnyogcsípést sétánk során. Imádnak a dögök! Zalánt csak sűrű szúnyogháló alatt lehet kihozni a lakásból és még akkor is parázok, hogy valamelyik huncut példány nem jutott e mégis be az átláthatatlan háló alá és éppen nem azon dolgozik, hogy agyon marja szegénykémet.
Ha sírni kezdene, meg vagyok lőve, mert nem igen vehetem ki a kocsiból anélkül, hogy ne rajtolnának rá a vérszívók. Így aztán nem is szoktam megbolygatni sem hálót, sem babát.... csak abban reménykedhetem, hogy Zalánom abbahagyja a könnyhullatást magától, vígasztalás nélkül, bármi is a búbánata. Jó kis edzőtábor ez neki....
Rékám apja lánya, nem eszik a szúnyogok, egyébként is jól beöltözve-becsomagolva sétálunk, minél kevesebb támadófelületet nyitva hagyva...
Hát ennyit egyelőre....így is piszok hosszú lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!