Vívóink

Réka jobb oldalon

Réka jobb oldalon

Az edzésnek pontosan fél hétkor ért véget tegnap. Akkor mindenki méltóságteljesen - nem rohangálva, bár tőrökkel és kardokkal amúgy sem szabad, ezt ők már nagyon jól tudják - levonult a pástokról (már akinek jutott) és elkezdte levedleni a ruháját. Kivéve Rékát, aki azon nyomban padlóra dobta magát és kétségbeesetten tépte le magáról a vastag bélelt felsőt. Elég viccesen nézett ki. Főleg, amikor rászólt az edző néni. Akkor kissé lefagyott, nyakát behúzta, várta, hogy megmossák e a fejét avagy nem....A copfja összekuszálódott a sűrű sisakigazítástól....Ám az edző néni csak annyit mondott, hogy ő lesz ezentúl Tizenheteske, ilyen számú vállfára tegye a ruháját, az lesz az övé, a sisak meg még képlékeny téma, mert vagy megszokja, vagy megszokik, vagy keres másikat, ami jobban illik a kobakjára. 

Egyébként ő a legkisebb, abba a csoportba jár, amelyik harmadik osztályosokat tömörít magába és nagyobbakat....Szerintem ötödikesek simán vannak a csapatban, megkockáztatom, hogy idősebbek is. Úgyhogy ide tényleg nem illik be egyelőre Zalán, ezért neki az 1-2 osztályosoknak rendezett játékosabb szerdai órára lehet mennie. Neki ez tetszik is, bár még aktívan nem vett egyben sem részt, de amit látott, azt szívesen csinálta volna. 

Szóval kedden és csütörtökön jár Réka, pont másfél órás edzésre, Zalán pedig szerdán 18-19 óra között. A logisztikán még egyelőre dolgozunk, külső segítséget is igénybe kellett venni sógornőm személyében, aki csütörtöki napon mindkét gyerkőcöt elviszi az edzőterembe, én befutok 5 körül (kerékpárral hamarabb, de ugye kérdés, meddig kerekezhetek még), sógornő elmegy, majd ha van ideje, fél hétre visszajön, hogy hazavigyen bennünket. Ez legutóbbi nem volna muszáj, majd biztos lesz alkalom, hogy szépen hazasétálunk, talán 16 perces séta az egész. 

Szerdán el tudom vinni Zalánt a kis vívó órájára, a terv, hogy ilyenkor Réka nem tart velünk, hanem itthon marad egyedül és tanul. Most ezen fel lehet szisszenni, de szerintem ilyen korú gyereket magára lehet hagyni 1-1,5 órára. Főleg, ha egy helyben ül és tanul. Elvileg....Legalábbis eleinte. Vagy velünk tart Réka is leckéstül, de szerintem az ilyen tanulás nem tanulás, szóval meglátjuk. Kedden Tibi Zalánnal nevtanba, én Rékával vívni. Illetve Tibi bevállalta a keddi napot, hogy olyankor felveszi Rékát a suliban és kidobja 1 km-rel arrébb kb, nekem csak érte kell mennem fél hétre. Kérdés, hogy ilyenkor hol van Zalán vagy én hogy mozgok az "éjszakában". Hát ezt még nem sütöttem ki. Valószínűleg Elmegyek az oviba Zalánért, onnan kényelmesen átsétálunk a vívókhoz , kivárjuk a végét és együtt hazajövünk. Persze minden könnyebb lenne, ha lenne egy ici-pici autóm, ami elfurikáz oda bennünket, de hát nincs, úgyhogy erről ennyit.

Réka nagyon élvezte, odáig volt és vissza. Mivel nekem nagy kedvencem a vívás és nagyban támogatom azt, hogy vívjanak mindketten (illetve mindegy mit, csak sportoljanak), ezért most igencsak boldogság van, hogy van két vívó gyerekem. Na ez elég túlzó megállapítás, mert az egyik épphogy túl van az első edzésén, a másik meg jövő szerdán jut el igazán a pástra, de mindegy. Örülök és kész, örülök a mostnak!! Hajrá, gyerekek!

UI: ezzel kapcsolatos RékaMondta:

- Anya, szerinted a Szász Emesééknek sem volt fűtés a tornatermükben, amikor gyerek volt? - aztán erre nem gondolt többet, amikor rájött, hogy a vívóruha marha meleg tud lenni. 

Hogyan döntsünk iskola ügyben?

Kérdezzük meg gyermekünket!

(...)
Zalán: - Én a Rákócziba megyek!
Én: - Jó, jó, de más iskolák is vannak, megnézhetnéd azokat is. Hátha másik jobban tetszik.
Zalán: Nem, nem.
Én: - Ott van például a Belvárosi.....ahová Gyuszikát fogják beírtani.....
Zalán: - Nem, én a Rákócziba akarok járni. Mert Gréti is oda megy! És Máté is!
Mondta mindezt olyan határozottan, mintha a dolog ezzel el lenne döntve. Holott nem gondolnám, hogy a másik két szülő már végleges döntést hozott volna.  
Pislogtam párat, aztán folytattam a vacsorám. Hát jó...

Egyébként Zalán tegnap első ízben köszönt az óvodában az óvónéninek távozáskor. Ezt is megértük! :)

Leendő elsősök szülőije

TOP 5

1) Igazgató úr vicces volt, szimpatikus és mindent elkövetett, hogy kedvet csináljon az iskolához. Szerintem jól csinálta, aztán meglátjuk.

2) Mivel "elfogytak a gyerekek" 2010-re - némi túlzással - ezért nem várható túljelentkezés, koppkoppkopp...Pontosabban lakcímkártyás túljelentkezés nem várható. Emiatt egy kicsit megnyugodtam.

2,5) Azért is megnyugodtam, mert nekem az jött le, hogy igazából a szülő döntése, hogy melyik osztályba kerül a gyerkőc, nem a felvételi eredmények (nincs is felvételi, játékos délutánok vannak)alapján. És azért is, mert rájöttem, hogy ha valami oknál fogva nem lenne Zalán elég jó (hess!) ebbe a suliba, akkor sincs minden veszve, mert van még pár iskola, ahová a zuhanó gyereklétszám miatt felvennék. Úgyhogy már nem parázom ezen a suli kérdésen. Vagy legalábbis egyelőre.

3) Tavaly ugyanannyi érdeklődő volt a Sakkpalotás osztályba és a Kéttannyelvű osztályba is. Jelenlegi létszám 30 ill 27 fő (a sakkpalotások vannak kevesebben) az első osztályokban

4) Kiderült, hogy a kéttannyelvű osztály az full kéttannyelvű, vagyis nem igaz az, hogy harmadiktól csak a fele banda kéttannyelvű, a másik "csak" emelt....Ez bonyolítja a szálakat, mert nekem elég lett volna az emelt is. Az 1-2 osztályban 1 óra per hét, 3. osztályban 3 óra per hét és 5-8 osztályban 5 óra per hét. Ez vár illetve ebben él most Réka is. De nem. A két tanítási nyelv azt jelenti, hogy elsőtől nyolcig heti 5 órájuk van, plusz néhány tantárgyat célnyelven tanulnak. Én nem vagyok egy kifejezett kéttannyelvű fan....szóval ezt még emésztem, hogy hová szánom a gyerekem....pont az, akinek nem javasolták az erős iskolát a kis lelke miatt.

5) Elgondolkodtam egyébként a Sakkpalotás programon is. Hátránya némiképp, hogy ez egy alsós program. Dolgoznak a felsős folytatáson is, de az még kidolgozás alatt, úgyhogy ez némi bizonytalanság faktort nyom az egészre. Viszont az egy angolos osztály, ami sokaknak szimpatikus. Nem emelt és nem is kéttannyelvű, de angolos.

Nagyjából ennyi.

Ma voltak a fiúk vívó edzésen, de felszerelés híján még nem állhatott be Zalán. Viszont Réka holnap csap a lecsóba. Nem nagyon gondoltam én ezt át. Hetente 3x ott fogunk ülni a vívóteremben. Ahol majd csak novemberben lesz fűtés. A frissen emeltes németes Rékával. Megőrültem én??? Kedden és csütörtökön 17-18.30-ig, szerdán 18-19.30-ig....Most pénteken Rákóczisok napja lesz (ez afféle sportnap), úgyhogy nem kell készülni péntekre, de nem ez lesz a jellemző. Minek kell nekem még több stressz, amikor már eddig is fülig gázoltam benne, én nem tudom!....

3 B-s szülői értekezlet - update

Huh, nagyon le vagyok maradva, még Réka maratoni 2 óra 45 perces szülői értekezletéről sem írtam.....Ha olyat játszanánk, hogy mi az a 10 dolog, ami erről eszembe jut, akkor ezek a következők lennének. Próbáljuk ki!

1) Megszavaztuk a havi 1000 Ft osztálypénzt, mival a tavalyi 500 Ft/hóból 20, azaz húsz forint maradt a tanév végére (tantónéni búcsúztatás gondolom elvitte az emlékkönyvekkel, vásárlási utalvánnyal és virággal. Nem gond, megérdemelték, csak mondom.) A szavazás egyhangú volt.

2) Megszavaztuk, hogy a Hajdú féle matek könyvből tanulunk idén is, visszatérve tehát az elsős könyvünkre, mert állítólag ez a legjobb matek könyv a kínálatban. 2150 Ft extra kiadás, de mindenki bevállalta. A másik könyv, amiből ugye a TK tartós könyv, könyvtári példány, tehát vissza lehet szedni, amint a Hajdú megjön, a munkafüzet pedig jó lesz gyakorlónak.

3) Szinte minden szülő jelen volt a 31-ből, talán 2 hiányzott, ebből az egyik valami továbbképzésen (mint tanár), a másikat nem ismerem (az is tanár. Lehet, együtt voltak okosodni.)

4) Egy órán át hallgattuk az új ofőtől, hogy milyen idegesítőek a gyerekek milyen problémákat talált az első hónap során. Egész más a stílus, mint amit megszoktunk, E. néni olyan joviális, ami rossz, azt is becsomagolja úgy, hogy nevetünk rajta....Hát I. nem ilyen egészen, bár egyébként szimpatikus. Problémái: a gyerekek forgalommal szemben is csúszdáznak, csapkodják a könyvet a padhoz, a használt PZS-k az asztalon halmozódnak, rendetlen a pad, hiányos a felszerelés, nincs kész mindig a házi, van, aki passzív, egyes gyerekek nem érnek be időben a suliba (itt érintve éreztem magam némiképp, Réka ugyanis tagadja, hogy7.45-re be kell érni a suliba. Pedig de, be. És mivel óra 35-kor még javában itthon szöszöl, hát élek a gyanúperrel, hogy csak 50 után esnek be a suliba. 

5) A második órában (itt már zsibbadt a fenekem) tantárgyanként átvettük az év eseményeit, minden tudnivalót, blablabla,végül a fennmaradó 45 percben áradoztak a tanárnénik, milyen cuki osztály. Milyen okosak, érdeklődők, összeszokott banda, akik tényleg szeretik is egymást...na végre valami jót is hallottunk.

6) Tantónéni többször felhívta arra a figyelmünket, hogy ELSŐ a TANULÁS. Szerintem első a gyerek, de nem szóltam semmit. Értette ezt úgy, hogy minden egyéb sport vagy mezei tevékenységet úgy vállaljunk be, hogy mellette kényelmesen kész legyen mindig a lecke. Nahát ilyen alapon otthon kuksolhatna szegény gyerek, se sport, se zene, ami azért jelentős és indokolatlan lemondás mindenféle földi örömről. Szerintem.

6,5) 7 után finoman elkezdett kórust korogni a gyomrunk.

7) Nem tegeződtünk össze a tanárokkal. Nem is fogunk. Nekem ez nem tűnt fel, nincs is hiányérzetem, csak ugye az előző tantónénik nagyon lazák és rugalmasak voltak, amellett, hogy még tanítani is tudtak.

8) Nem lesz könnyű évünk, nem lesz könnyű évünk....Nem károgok!

9) Azért klassz ez a közösség tényleg, a szülők is, a gyerekek is. Sajátos nevelési igényű vagy kisebbségi nem maradt benne. Tavaly még voltak hatan. Nem mondom, hogy ez előny, mert önmagában nem az, de az bizonyos, hogy csak jóképességűek (vagy éppen kiemelkedő képességűek) a tagjai. Ebben sincs önmagában semmi, de azt máris megemlítették a tantónénik, hogy öröm őket tanítani...

10) Egy olyan anyuka mellett ültem (Réka padtársának anyukája), akinek a negyedik gyermeke koptatja a padokat ebben az iskolában....Kicsit felnéztem rá...egyben egy kicsit sajnáltam őt. Mármint abból a szempontból, hogy neki ezt már sokadszorra kell végig ülnie és ennek megfelelően meglehetősen unatkozott. Azért jól szórakoztam mellette, jókat röhögtünk. Tisztára mint a rosszgyerekek....

Zalán mondta

Van egy helyes kis vöröshajú kislány az oviban, meg nem mondom, milyen csoportos, de Viviennek hívják. Állunk a Mekinél a benzinkútnál, Tibi intézi a fizetést, én meg, mint ilyenkor általában, csak úgy nézek ki a fejemből, öregesen bambulok, legeltetem a szemem az embereken különösebb agytevékenység nélkül. Vagy hát mégis, mert egyszer csak megakad ezen a kislányon a szemem, ahogy beteszik maguk mögött az ajtót. Ezeket ismerem látásból. Oda is szólok Zalánnak:
- Nézd csak azt a kislányt! Pitypang ovis ő is.- Zalán hegyezi fülét, szemét, beáll némi csönd, amíg feszülten fókuszál, de végül kivágja:
- AZ VIVI!... KISZÁLLOK!! - hallani kellett volna, ahogy ezt mondta, mint egy vérbeli Don Juan. Valahogy kipattant az autóból, én már csak azt láttam, hogy az autó mellett ácsorog, kezeit lezseren a farmerébe tűrve és pásztázza a parkolót Vivi után kutatva. Nem nagyon hittem a szememnek. Mit tett vele ez a nőőő? Csillogott a szeme és vigyorgott, de nem sokáig ,mert közöltem vele, hogy az a fekete BMW éppen most húzott el az ellenkező irányba Vivivel együtt. Amikor Tibi előbattyogott a kútról, tűvé kellett tenni az egész parkolót, hogy tényleg elmentek e. Szerintem Zalán kezd rákattanni a csajokra. Már persze nem úgy, ahogy majd kamasz korában fog, de mostanában határozott érdeklődést látok benne ébredezni. Bizonyos Grétiről is sokat hallok. Hát hallatlan....:)

Csőszölős buli az oviban

Na ilyen sem volt még, én nem mentem el. Tibi állt helyt helyettem az oviban. Volt némi hiányérzetem, de sajnos jobb, ha az ember minél hamarabb beletörődik (ha gyerekek és még sok más kötelezettsége között egyensúlyoz) hogy nem lehet ott mindenhol.....bár törekedni kell rá. Na mindegy.

Ez volt az utolsó őszköszöntő bulink az ovival és annyira emlékszem Réka legelső ilyenjére, mintha tegnap lett volna. Pedig annak pont öt éve. Réka volt majdnem 4, Zalán meg....eh....szinte még baba. Nem fog hiányozni sem az ovi, sem az őszköszöntő buli, mint olyan, viszont az idő az marhára rohan, hogy valami olyasmit is mondjak, amit nem tudtok.

Hát szóval túl vagyunk a csőszölős ovis bulin is, amiből - mivel nem voltam ott - nekem csak annyi jött le a fotók alapján, hogy az én kisfiam a világon a legeslegszebb gyerek és ha lehet, ezt még folyamatosan fokozza is. :)

Mindent vitt

Szeptemberben mindig a Tiszaligeti napok alkalmával megrendezett bográcsozáson röffen össze először az osztály és annak felmenőinek sora. Most az új tantónénikkel illetve az új osztálytársakkal ez érdekesnek tűnt, de igazából amíg el nem készült a vadhúsból főzött babgulyás illetve el nem fogyasztottuk azt, valahogy nem sok időt töltöttünk a közösségben. A gyerekek öt perc után elkezdtek unatkozni, úgyhogy felderítettük a szomszédban tartott afféle mini sportág választót. A gyerekek nagyon jól érezték magukat és magasan a vívás vitte náluk a prímet. (Habár Zalán tényleg olyan ügyesen áll több sportághoz, hogy csak pislogtam.)

Azt már megtudtam, hogy keddenként és csütörtökönként van edzés 17-18.30-ig....Habár most úgy érzem, hogy kapacitásom 97%-án pörgök, valahogy azt érzem, hogy muszáj őket levinnem vívni. Hiába magyarázom magamnak, hogy ezzel még ráérünk, mert a vívás pont olyan, amit el lehet kezdeni akár 14-15 évesen is.....Általában úgy szokott lenni, ha ilyesmit érzek, akkor piros hó is eshet, én megyek a saját orrom után. Úgyhogy még fogalmam sincs, mi lesz a szerdai és pénteki házikkal, továbbá, hogy hogy juttatok el két gyerekek öt órára az edzésre, amikor én magam is fél ötkor érek be a városba a munkahelyemről, de mindegy is. Mert ha szeretni fogják a vívást, úgyis megoldjuk. Ha meg nem, akkor úgyis tárgytalan az egész.

A babgulyást megettük és utána a csokis fánkot is (nagyon finom volt), majd maradtunk asztalbontásig. Szó szerint, mert a sörpadokat egy halomba Tibi és még egy apuka rakta össze. A tantónénikkel egy szót nem váltottunk, ők korán távoztak és állítólag nem igazán "olvadtak ki", de hát mindegy, nem ez a lényeg, hogy mennyire közvetlenek és cukik. Ettől még lehetnek jó tantónénik, asszem. Hétfőn mindenesetre szülői értekezlet.

Miből gondolom, hogy Réka már nem másodikos?

Például onnan, hogy:
- eddig röpködtek az ötösök (osztályszinten), most röpködnek a négyesek és hármasok is minden féle tantárgyból
- RékaCicnak van már jónéhány ötöse, de hogy csakis ötöse lesz egész tanévben, arra olyan sok esélyt nem látok. Szemben ugye a tavalyi, 160 körüli darabszámú ötössel....
- négy-öt jól irányzott vonal a papíron még nem egyenlő az ötössel rajzból
- ennek nem folytatása, de ide tartozik, hogy Réka ma hazaballagott a suliból egy négyessel rajzból (magamban mélyen fel voltam háborodva, hogy Réka és a rajz négyes elég távoli fogalom az én elfogult anyai szívemben, de hát na...) Megvigasztaltam, hogy úgy sem számít, ettől még ő a legeslegjobb rajzból az egész osztályban. Hagy fejlődjék az önbizalma, ugyebár....
- Réka német házija nem volt kész keddre virradóra, úgyhogy ezen a héten, ha a feje tetejére áll, akkor sem lehet ötös a szorgalma. Az ki van csukva.
- Barátosnőjére kétszer rászóltak a héten a tantónénik, mert órán válaszolt egy felé irányuló kérdésre (a padtárstól jött a tudakozódás), úgyhogy hármas eddig magatartásból. Ha holnap vét valamit, akkor kettes lesz....Tavaly ilyen nem volt!
- Környezetből több oldalas leckéket vesznek, amiből kb. minden második órán röpdolgozatot írnak. Később elképzelhető lesz az is, hogy MINDEN óra röpdogával indul. Hát nem cuki?
- Jövő hétfőn magyar tollbamondás felmérő (másodikos anyag), reszkessetek! Ezt nem írták bele a füzetbe, de erre asszociáltam rögtön. Rá egy hétre nyelvtan felmérő a másodikos anyagból. Könyörgöm, akkor már október lesz!
- A magyar füzetbe - ami immár segédvonal nélküli - nem írunk olyan betűket, amelyeket félre lehet olvasni. Az a vonalnak a farkincája a vonalon van, különben azt kegyetlenül O-nak olvassa a tantónéni. A k, amelyiknek a farka nem ér vonalat, nem is k...az h. H, mint hiba.
- Egyre több olyan feladat és találóskérdés merül fel, amit nem tudok csípőből megoldani. Hívni kell a google segítségét. Értitek, nem hogy Réka nem tudja, de én sem....
- Hát ez az évünk is szép lesz és napsugaras, már érzem.

Hétvége röviden

Arra számítottam, hogy a nyár már a hétvégén elbúcsúzik, úgyhogy pénteken adtam a nagylelkű és laza szülőt, és ahogy begyűjtöttem a csemetéket, majd a cukrászda felé vettük az utunkat. Becsüccsentünk a kerthelyiségbe és rendeltünk 2-2 gombóc fagyit és innivalót is hozzá. Gondoltam, majd milyen jól elbeszélgetünk, amíg boldogan kanalazzuk az isteni fagyit....ehelyett az történt, hogy a megrendelt eperlé nem is ízlett a gyerekeknek (nekem kellett elpusztítani, hát tényleg tömény cukorbomba volt....), majd ahogy villámgyorsan belapátolták a fagyit, magamra hagytak az asztalnál és hol macskákat kergettek, hol a kert túlsó sarkában letámasztott táblára rajzoltak bőszen krétával, hol a többi gyerekkel ismerkedtek. Amikor Zalán kerékpárral körözött, afféle elefántként a porcelánboltban, idejét láttam fizetni és távozni.

Hazafelé gesztenyét gyűjtöttünk, csodaszép idő volt, ó, tényleg meseszép. Sajnos péntekre általában az utolsókat rúgja az energiaszintem, úgyhogy amikor 7 óra körül hazaértünk, alig vártam, hogy Tibi hazaérjen és én dőljek az ágyamba......

Úgy volt, hogy az uram egész hétvégén dolgozik, ám valami alapanyag nem érkezett meg székes fővárosunkból, így otthon maradt, de folyamatosan a "mindjártindulok" hangulat uralkodott otthon. Egészen vasárnap este 8-ig. Mindegy, én örültem, legalább együtt volt a banda és a saját melómmal is haladtam. Kimostam a hálóban a függönyt, sütöttem kakaóscsigát, majd szombaton ebédet is. Vasaltam, vasaltam és vasaltam. Tanultunk is Rékával, de inkább csak szombaton, vasárnap ellenállt. Hát jó. Hétfőn írta az el-ső témazárót matekból (másodikos anyag ismétlése), de igazából úgy láttam, képben van. Hogy 28-18 szerinte 9, azon már meg sem lepődtem, mindig a könnyűt rontja el. Szóval vasárnap nem nagyon vettünk elő könyveket, csak amihez kedve volt. Ilyen volt pl. a német.

Vasárnap délután tekertünk egyet a kerékpárral. Na hát ezt még nekem szokni kell, mert ugye nem mindenhol van kerékpárút és ahol nincs, mivel két felnőtt és két gyerek tekert egymás mögött (ezek voltunk mi), hát nyilván hogy az úttesten haladtunk. Ettől nekem helyenként égnek állt a hajam, mert a gyerekek nem nagyon vannak hozzászokva az úttesthez (én nem engedem őket még oda) de szerencsére hamar átjutottunk kevésbé forgalmas szakaszon, ahol nem tudták olyan könnyen elsodorni a gyerekeket az autók.

Igazából a vívó szakosztályt kerestük, mert állítólag kerékpárral az nagyon közel van hozzánk. A gyerekek pedig kitalálták ugye, hogy vívni szeretnének  és ebből az utóbbi időben sem igen adtak alább. A lényeg, hogy sok felé karikáztunk, tekertünk és gurultunk, de a vívó szakosztály tábláját nem találtuk meg. Csak Tibi esküdözött, hogy melyik épület lehet, de ezzel nem kerültünk közel a megoldáshoz. Na mindegy. Nagyon jót cirkáltunk a városban, csak a sötétedés kergetett bennünket haza.

Kinek van jó élete?

Rékának vannak amolyan bakugrásai. Azokat hívom annak, amikor valamit csinálunk és valami teljesen oda nem illő jut eszébe, amit ki is rak rögtön az asztalra. Akár csizma, akár nem.  Mint pl. ma. Éppen békésen tanultunk (állítólag nem volt házi, aztán valahogy mégis összejött kb. másfél órára való csak otthon!!!) amikor a következő buggyant ki Rékából.
- Kata szerint nekem szar életem van.... - ez IGY, bele a levegőbe. Csönd is lett, lélegzetem is felületes lett, a szívem is meghasad egy picit.
- Miért van neked szar életed? Már ha felülemelkedünk azon, hogy ezt a szót nem használjuk....
- Hát...mert nekem nincs saját tabletem.
Megkönnyebbültem. Mert azt hittem, azt fogja mondani, hogy
- mert nektek a házatok nem négy szintes, mint a miénk
- mert a te anyukád biciklivel jár, az enyémnek meg saját autója van
- mert te legalább hetente egyszer utolsónak mégy haza a suliból, engem meg haza visz az anyukám fél négykor.....
- mert nincs saját szobád
A tablet üggyel azonban könnyű volt megbirkózni és látszott, hogy Rékát sem zavarja a téma. Merthogy van tablet a háztartásban, bár teljesen feleslegesnek tartom, ezért elzártam, amikor már nem volt mérték és Zalán hajlamos volt a nyári szünetben órákat rajta lógni. Azóta nincs. Nekem nem hiányzik, a gyerekek meg túl elfoglaltak és egy ideje nem is keresik.

Ez egy. A másik, hogy talán ez a barátnő csere a második év végén még sem sült el valami jól Réka szempontjából. Mert ha ez a kislány, nevezzük Katának, így beszél az állítólagos legjobb barátnőnek számító Rékához (és még ígyebbül, telik a pohár, de most nem menjünk bele), akkor talán előnyösebb lenne, ha nem barátkoznának.....Ám én ebbe nem szoktam beleszólni (bezzeg Rékát múlt héten kérdőre vonták, hogy ugyan miért nem játszik ezzel vagy azzal a kislánnyal....Megüzentem az anyukának, hogy azért, mert a drága kis bogárka leánykája bele akarta döfni az ecsetét a lányom szemébe...akinek ehhez valami okból nem fűlt a foga). Hallgatom Réka történeteit, aki egyre inkább sajnálni látszik, hogy barátnőt váltott (1). Hát ez van, majd kiforrják magukat a dolgok!

Szóval végül abban maradtunk hármasban (mert Zalán is bekapcsolódott), hogy nekik nagyon is jó életük van, meg kell becsülni ami van, sok-sok-sok szeretetben fürödhetnek. Négy szintes házunk sosem lesz és még pár apró vagy nem apró dolog, de hát az ember egyébként sem pusztán attól boldog van boldogtalan, hogy milyen anyagi javai vannak. Én pl. örülnék egy mosogatógépnek, de ide már minek, ha eladó a lakás. Szárítógép is tök jó lenne, de nem fér el a mosókonyha/kamra kombóban. Végül Réka is megkönnyebbült és vidáman nyúlt a furulyája után, mert holnap már sor kerül az első hangszeres órára is R. nénivel.

(1) Mert ezek a hárman nem tudtak együtt játszani, képtelenek voltak rá. A hajam égnek állt tőlük. Réka korábbi barátnője csakis és kizárólag egy barátnőt tart, de azt 100%-os használatra. Ezt egy idő után nem bírta Réka és faképnél hagyta a kisbarátnőjét.

Nem is meséltem

Ma hajnalban, ahogy az este kiteregetett ruháknál végeztem szemlét, beugrott, hogy még meg sem örökítettem Zalán első fogacskája kihullásának igaz történetét. Pedig megér ez is egy misét.

A dolog a névnapomon történt, illetve előtte egy nappal, amikor augusztus 30-án összeröffent a család (némi foghíjjal, de ez most mindegy). Volt süti, ajándékok, finomságok és ahogy a felnőttek kedélyes beszélgetésbe fogtak, a gyerekek szokás szerint egy idő után átcuccoltak a szomszéd szobába játszani. Játszottak, játszottak idillin, egyszer csak egy szokatlan hangra hegyeztük a fülük. Érdekes, hogy van, hogy az ember még nem is tudja, mit hall, de már ösztönösen felkapja a fejét, mintha érezné, hogy gáz van....

Én még ott tartottam, hogy analizáltam a zajokat, vajon nevetés vagy sírás, Réka vagy Zalán, amikor Tibi máris reagált és ugrott a szomszéd szoba irányában. Mire felemelkedtem a kanapéról jómagam is, már jeges rettegés volt bennem, mert egyértelműen sírás volt, mindkettejük részéről és vérfagyasztó....Amíg átértem, perceknek tűnt, pedig 5 másodpercre sem telt. Máris láttam törött lábat, kitört fogat, sebészetet, ügyeletet, aztán újra kitört fogat... (Rékáét, mert az maradós....) úgyhogy az első dolgom volt, hogy megnézzem a felső metszők megvannak e mindkét csemetének. Amikor azt találtam, hogy igen, akkor kissé zavarodottan pislogtam a velőtrázóan ordító, szinte sokkos gyerekeimre. Szellemet láttak? Mi a bánat folyik itt? Hamar válasz érkezett a kérdésemre, ugyanis Zalán szájából mini vámpír módjára némi nyállal kevert habos vér fordult ki és folyt végig az állán.

Újabb hullámnyi rémálom süvített végig rajtunk, újabb csekkolás Zalán szájába és ezúttal már meglett a forrás. A jobb alsó középső metsző hiányzott, helyén egy kisebbfajta kráter. Mivel továbbra sem csitult a közhangulat a gyerekek körében, Tibivel két felé oszlottunk, úgyhogy innen nem láttam, mi volt Zalánnal. 1-2 perc múlva csatakosra izzadva a fürdőkád fölé hajolva találtam, ahogy folyamatosan köpi a rózsaszín vizet és próbál szabadulni a vértől. Mama masszírozta hátulról, hogy megnyugtassa, Tibi meg addig Rékából próbálta kicsalogatni, hogy mi történt.

No hát Réka egy külön történet volt. Én csak néztem, de nem akartam elhinni, hogy kifordult magában. Ölelgettem, nyugtatgattam, de alig kapott levegőt. Mi van ezzel a gyerekkel??? Tízes skálán tízes erősséggel zokogott és közben azt hajtogatta, hogy minden az ő hibája, ez őmiatta van és csináljunk vele amit akarunk, mert ez az ő hibája, csakis a övé. Pislogtam rá és nem érettem az egészet. Mármint hogy mitől a pánik? Soha nem nyúltunk hozzá egy ujjal sem, büntetést sem szokott kapni, max. jutalom megvonást. Erre csináljak vele, amit akarok? Mégis mit?? Ha társaságban történik ilyen valaki mással, biztosan elgondolkodom némiképp, vajon otthon milyen bánásmódban részesül a szóban forgó gyerkőc? A gyermek, mint nevelésünk tükrei.....Ráadásul, amikor Zalánékkal egyesültünk a másik szobában, Réka Tibinek is elmantrázta ugyanazt, amit nekem, mire Tibi rá is kérdezett, hogy mire gondol??? Ő sem értette. Később sógornőm meg is jegyezte egy Facebook levelezésben, hogy beszélgessek vele minél többet, mert nagyon igényli Réka...Hát én nem tudom, sok mindent csinálok meg olyan is van, amit nem csinálok, de speciel Rékának be nem áll a szája itthon. Nem gondolnám, hogy keveset kapna belőlem vagy a figyelmemből. Ha már itt tartunk, akkor inkább Zalán az, aki ilyen szempontból háttérben van, mert Réka általában ledumálná a színről, ha nem figyelnék oda. Szóval nem tudtam hirtelen hová tenni ezt az egészet, valószínűleg mini sokkot kapott. Na mert aztán kiderült, hogy mi történt.

Pónisat játszottak. (Mi mást??) A lényeg az volt, hogy Zalán volt a ló. Egyik csuklóját az én pihepuha, méregdrága köntösöm övével Réka az ágyhoz kötözte. (?????) Mi ebből semmit nem vettünk észre, idillin beszélgettünk a nappaliban. Gondolom, Zalánnak elege lehetett a ló szerepből, mert szabadulni kívánt és ehhez a szájával próbálta eltávolítani a csuklójáról az egyébként vastag köteléket, talán 5 centi is van az az öv....Hogy aztán milyen erővel és milyen kitartóan, arról nincsenek pontos hírek, de Réka megrántotta ez az övet, amire éppen Zalán fogsora ráharapott, ezt mindenki elismeri. Az eredmény? Spriccelő vér a falon, szájból kifordult fogacska és két ordító gyerkőc.

Amikor a kedélyek megnyugodtak (nekem igazából aznap sem nagyon sikerült), elállt a vérzés, kiderült, hogy a tejfog mögött ott figyelt a kis csipkés maradó fogacska, talán a magassága elérte a 2 mm-t is. Zalán soha nem említette, hogy mozgott volna a fog, de amikor megtudta, hogy ott kandikál a maradó foga is, nagyon boldog lett és hiányos fogazattal vigyorgó. Igyekeztünk felvidítani, hogy nagyfiú lett, kipottyant az első foga, bizonyára mozgott is az már, igaz? Erre buzgón bólogatott, hogy igen, igen, mozgott, mozgott, biztosan mozgott. Innestől fogva láttam, hogy megkönnyebbül, fellélegzik és immáron örömmel várja a fogtündért, aki talán napokon belül hozzá is ellátogat, hurrá, hurrá!

A maradó fogacska egyébként nincs teljesen jó helyen, hiszen nem a tejfog helyén jelent meg, hanem mögötte, de biztosan még sokat fog igazodni, helyezkedni és talán magától ellavírozik a helyére. Rékának is rengeteget igazodtak a fogai, amíg teljes nagyságukban meg nem jelentek a felszínen. Másnap Fogtündért játszottam és kihasználva az utolsó vakációs napot, amikor még szabad a délutánom, az Interspar játék osztályára rohantam (az a legközelebbi), hogy valami apróságot vegyek. Nagy volt az öröm, amikor Zalán este előhúzta a párnája alól.

A fogacska egyébként előkerült, megcsodálta mindenki, aztán persze a fogtündér magával vitte.

Működik a helyesírás ellenőrzőm. Hurrá! Így talán kevesebb lesz az elütés miatti sok bosszantó hibám.

Sulis

Nem is meséltem, Tibi intézkedett iskolaelőkészítő ügyben a Nevtanban (ami már nem Nevtan, de számomra már csak az marad így blogilag.) Sokat nem tudok, mármint részletet, mert nem én intéztem, Tibihez meg harapófogó kell, de a hölgy, aki majd maga köré gyűjti a leendő elsősöket felvette a "kórisméjét" Zalánnak, illetve Tibi mesélt neki erről és arról. Jövő szerdán felméri személyesen, mi a helyzet, aztán az erősségeire építve megpróbálja a gyengeségeit is eltűntetni. Vagy valami ilyesmi. Remélem, jó lesz, ér majd valamit. Kiscsoportos lenne a legideálisabb, mert Zalán ugye a csoportban sem nagyon aktív és jó lenne, ha majd a Rákóczis Törpsuliban legalább felszólításra mondaná a választ. Mert hogy jelentkezni fog, az egyelőre távoli remény csak. De persze hátha. 

Közben délután olyan szépen sütött a nap és olyan üres volt a suli fél öt után 10 perccel, hogy készítettem néhány fotót.  

 

Ez itt (három ablak) Rékáék tanterme. Ugye meséltem, hogy kikerültek a főépületből és majd csak felsőben térnek vissza. Ennek van előnye, hátránya, télen pl. kabátot kell venni, hogy ha vécére akarnak menni...ez kimondottan hátrány.  Szerintem sötét is, bár oldalt is vannak ablakai, még nem számoltam ki, milyen fekvésűek. Mindegy, tiszta a levegője, vadiúj és hát ez van, meg kell szokni.

                                                  Látkép az ajtóból. Ott az első ajtó, na ott is figyel egy osztályterem, benne mosdó és toalett. Előny, hogy közel van az udvar. Ténylegesen egy karnyújtásnyira. A tornaterem és az ebédlő is másik épületben van, igaz, ez utóbbi minden osztálynak külön teremben van, mivel az udvarról nyílik. Ebben az a jó, hogy sosincs kaja szag a suliban, csak okosság szag....Hehe...
 

                                          Az osztályterem....Ott benn valahol hátul feszít Réka. Nem egészen az udvarról nyílik, van egy pici előszoba a tornafelszerelésnek, ennek-annak.

                                 Az emelet már a felsősök (majdnem azt írtam, felnőttek) birodalma. 

                                          
A főépületbe lépve ezt látják a gyerekek, ha a hátsó ajtón masíroznak be, pl a büfébe vagy tornázni.

                                      Az ott a főépület.

Majd Zalán ovijáról is kattintok, elvégre ez most már biztosan a legeslegutolsó ovis évünk az egész életben. 

Újfajta probléma

Szerintem én egy tök jófej, szolid kerékpáros vagyok. Nem száguldozok a városban, gyalogosok közvetlen közelében mindig lassítok, nem cikázom autók között, semmi hirtelen mozdulatot nem teszek, gondolok arra, hogy az autóst ne ijesszem meg, így nem vágok ki balra, ha egy álló kamion mögé érek...ilyenek. A vasút felett átívelő hídon viszont immáron másodszor ért attrocitás. 

Ez a híd elvileg az autósoké, biciklis sáv nincs kijelölve rajta, az úttesten négy sávon (2x2) tombolnak a kamionok, teherautók, cirkálnak az autók. Oda én még nem mertem betenni a kerekeim, bár egy piros lámpánál mondjuk, volt már, hogy elcsábultam volna, vagyis amikor az autók állnak a pirosnál, én a zebrán túl tolva a járgányom áttekerek a hídon, ami nagyjából 2-3 perc lehet bringával. Lehet, kevesebb, de mivel felfelé igen csikorognak a térdizületeim, soknak tűnik. 

Na szóval hajtok, mint a kerékpárosok java, a járdán. Két kerékpáros nem fér el rajta minden szakaszán, az elején és a végén, ilyenkor én mindig félreállok, különösen ha csemetével közelít egy szülő. Jobb az úgy mindenkinek, inkább, mint hogy összeakadjunk és essünk egy hatalmasat. A kerékpárosokkal tehát semmi gond, ha a túloldal nem áll le, akkor én megteszem azt. Középen meg, a csúcson ugye, elférünk ketten is ,de itt is lassítani szoktam. Vagyis ott már pihegek és vicsorgok szolidan, úgyhogy  nem is mennék ennél csigásabban....

Viszont. Ma másodjára szólt be nekem egy gyalogos. Ugyanis ahogy ketten egymás mellett sétálgattak, kényelmesen és ráérősen, megtette nekem az a szívességet a pasas, hogy beállt a másik háta mögé, ezáltal elengedve engem. Szerintem semmi különöset nem alakított, nem gondoltam, hogy hálát kellene éreznem, úgyhogy elrobogtam mellettük egy

szó nélkül. Erre utánam kiabáltak, hogy SZÍVESEN, MÁSKOR IS. Nem tudom, repülnöm kellene vagy hátra tolatva elengedni őket egész addig amíg le nem sétálnak a hídról? Mit gondoltak, hogyan oldhatnánk meg a közlekedést máshogy, mint hogy helyet ad nekem? Nem áll meg, nem kell lehúzódni, csak éppen nem hagyja magát elüttetni velem. Hiperérzékenyek az emberek.  Azt hiszem, legközelebb hálát rebegek, mert még valaki lekap a bringáról nagy indulatában.....

Mérlegen

Ha most össze kellene foglalni a múlt hét eseményeit, egy felsorolás jutna eszembe:

- még mindig nem adtuk el a lakást (minő meglepi!) Múltkor volt egy egész normális vevőjelölt, valami ügyvédnő. Úgy láttam a szeme csillogásán, hogy tetszik is neki a lakás és főleg a kert, lát benne fantáziát. Két nap múlva felhívott az ingatlanos csaj, hogy beszélt a hölggyel, szerinte FURCSA a lakás, nem tudja elképzelni, hogy itt lakjon.....Én ezt egyáltalán nem értem, de már feladtam, hogy rájöjjek az ellentmondások hátterére. Az biztos, hogy valami nem stimmel. Egyébként semmi furcsa nincs a lakásban. A plafonból nő ki a csillár és a padlón járunk, bútor is van benne, a falakon helyenként lyukak, amiket úgy hívnak, hogy ajtó és ablak.
 

- tanítónéniknek eddig a színét sem láttam, nem hogy beszéltem volna velük. Igaz, a többi szülővel ellentétben bennem nem merült fel eddig semmilyen kérdés...Nagyon a kezdetek még ezek.Viszont I. néni (ofő és matek) újabban köszön az utcán, gratulálok. M. néni (magyar és még pár ezaz) általában komoly képpel suhan az udvaron vagy a falak mentén. Szelíd, kedves embernek tűnik egybként ő is, csak eddig harsány és nagyhangú, meleg szívű tantónénijeink voltak, egyáltalán nem zárkózottak. 
 

- Réka egyik nap sem akart hazajönni a suliból az öt órás záróra előtt (addig van napközi, utána csak a pad marad a suli folyosóján és a takarítónéni ill. a portás néni felügyelete). Na ezt viszonylag hamar eluntam és immáron az a szabály, hogy iskolába érkeztem után öt percen belül el kell hagynunk az épületet, vagy ő olvassa az esti mesét. Szerencsére a mi sulinkba be lehet szabadon járni a szülőknek, nem kinn csoportosul a banda, mint nagyobb iskolák esetében. Reggelente én viszem Rékát biciklivel a suliba, suli előtt hátra arc nekem ő meg a biciklitároló felé veszi az útját, ahol lelakatolja a rózsaszín csodát. 

 

- Még mindenből ismételnek, kivéve németből, ahol elkezdték megtanulni a szavak helyesírását. Réka elég rozsdás, mert a fejszámolás sokkal jobban ment tavaly év végén....na majd visszatér a tudás, remélem, sőt, biztosan. 

 - Zalán jól adta a beteget múlt szerda reggel, nagyon fájlalta torkát és ijedtemben hőemelkedést is diagnosztizáltam nála, úgyhogy a héten többet nem ment oviba (szerdától). Persze kutya baja, már délutánra sem volt. Ma sem tudom, hogy pszichésen fájt a torka vagy ténylegesen egy villám torokgyuszi támadta le és meg....Mindenesetre a héten már ő is hatalmas óvodás. Minden reggel rimánkodik az apjának, hogy ebéd után vigye el, mert nem akar aludni. Eddig csak kedden van olyan mázlija , hogy apja szót fogadna neki, akkor van a logopédia órája. Az úszást kell még valamikorra betenni és a Nevtan féle iskolaelőkészítőt, ami egészen bizonyosan reggelente lesz. Ja és akkor még ott van a vívás is....
 

- Sulis szülőértekezlet majd  26-án, hétfőn, előtte szombaton csapatépítő közös főzés a Ligetben, a Sport nap jegyében, ami egy baromság lesz, mert mindenki széjjel lesz a különböző sport programokon, csak éppen nem a bogrács körül....de hát majd barátkozunk a sporteseményeken, gondolom én. Ha Réka nem fér be az tűzharc (kidobós) csapatba, akkor nekünk jó lesz a bogrács mellett....

Szívesen mondanám, hogy a suli és ovi alaposan lefárasztja a dedeket és már 8 órakor ásítoznak, majd fél 9-kor mélyen álomba merülnek, de nem lenne igaz. Általában 10 körül van teljesen csönd odaát a szobában, Zalán dörmi hangját egész sokáig hallani, hiába minden tiltás vagy fenyegetés. Azért édesek, amikor Réka mesél és az olvasólámba alatt összdugják a buksijukat Réka ágyán hasalva...Óh....olvadok. Réka 10 körül elszunnyad, Zalán meg kimasírozik, hogy nem tud aludni, éhes, szomjas és ezek kombinációi....Ha nincs itthon az apja, akkor többnyire sikerül mégis ágyba parancsolni. Ha máshová nem, az enyémbe.....

Hétvégén Gulyásfesztiváloztunk. Végül is egész jó volt. Ettünk egy erősen közepes gulyást, melyen felbuzdulva másnap én magam is főztem otthon egy kondérral a családnak. Nagyon finom lett. Amíg a levest kavargattam, az jutott eszembe, amit anyu mesélt mindig a nagymamámról. Ha a szomszéd birkát vágott, neki is szereznie kellett birkahúst és pörköltet főznie. Ha esküvő volt a faluban, ő is tortát sütött.....Nem egészen ilyen megfontolás vezetett, mint a dédmamát, egyszerűen arra gondoltam, hogy hanyagoljuk valahogy ezt az isteni eledelt, miért is nem főzök én soha? Hát ezen túl fogok, az bizonyos. 

Kóstoltunk meg finom sajtokat, ettünk chip-szet 100% krumpliból, mindezt leöblítettük jéghideg limonádéval, ami jól esett, mert nagy volt a hőség. Végül átsétáltunk a Tiszavirág hídon vissza a belvárosba és a Kis Tiszában, ahol apám annak idején zóna pörköltet ebédelt az anyukájával (kb. 70 éve), nyaltunk egy fagyit. Ücsörögtem a napernyők alatt, élveztem a tökéletes időjárást, figyeltem a szőke Tiszát és arra gondoltam, mégiscsak szép ez a város és jó itt élni. Ugyan sosem gondoltam, hogy rossz, de viszonylag ritkán jut eszembe, hogy klassz és szupi és remek. Újabban egyre többet igen. Úgyhogy lehet, öregszem. 

Másnap, vasárnap letekertünk 10 km-t a városban, akkor ugyanazt éreztem. A Verseghy parkig cirkáltunk 4 biciklin, ami csupa virág, szín és illat. Itt a békás szökőkútra vettek a gyerekek egy tétova pillantást, majd áthajtottunk a Tisza hídon. Ez egy kicsit meredek része volt a túrának, mert nincs korlát az úttest és a bicikliút/járda között a hídon, úgyhogy viszonylag könnyű az autók kerekei alá kerülni....de túléltük. Szerintem a jövőben maradunk a Tiszavirág hídnál, ha a túlsó partra vágyunk. SZóval akkor is azt éreztem, ahogy suhantunk a fák alatt a virágillatban, hogy milyen jó itt, szép itt, minden milyen idilli....

Ma már kedd van és Rékának megszületett az első ötöse a MOZA naplóban, hurrá. Igazából ez a második ,mert egy Nemes Nagy Ágnes vers elszavalásáért kapott már egyet tegnap. Hálás voltam neki, mert a verseket mindig maga tanulja, legalább ezzel nekem nem kell kínlódnom.  Bezzeg a tegnapi nyelvtan házival finoman vért izzadtam volna, ha nincs az internet, valaki fekete kancsós találóskérdést kellett kitalálni, amiből folyik a tej, de mégsem...Na ez volt a tejút. A másiknál a megfejtés a len volt, ami egyaránt öltöztet koldust és királyt, magától ezt sem tudta volna Réka, igaz, a többire magától rájött. Eső, levegő és társai.

Na most mennem kell, hot dogot igértem  vacsira és még sehol semmi.  

 

Asszonyos

 

Van Szolnokon egy olyan hely (ugye minden szolnoki felismeri :) , ami az utóbbi évtizedek tipikus esküvői fotós helyszíne. Legalább is egy a sok közül. Annak idején mi Tibivel lemaradtunk róla, mert a Művésztelepen annyi képet lőttünk, hogy szinte minden szabályt áthágva száguldottunk át a polgármesteri hivatalba és még így is elkéstünk. Azon vihogtunk, hogy elég nehéz az embernek a saját esküvőjéről lemaradni....Úgyhogy kihagytuk a Verseghy parkot és a Tisza partot is, pedig biztosan jó képek születtek volna TimiFotóssal...

Nincs még házassági évfordulónk, meg semmi, csak ma a Gulyásfesztiválra ballagtunk ki és nem találtunk a közelben parkolóhelyet, úgyhogy egész sokat sétáltunk, amíg célba nem értünk. Többek között a Tisza Szálló mellett is elbattyogtunk, aminek a gyógyfürdője épp abban az irányban található, amerre a képen nézünk. És ha már ott voltunk, Tibi előkapta a kameráját és lőtt rólam egy képet a gyerekekkel. Nem menyasszony, nagyon is asszonyos, bár ugye én már fehér ruhában is elég nehezen tudtam volna adni a szende szűzt, hiszen az akkor 2,5 éves Réka javában ott cirkált körülöttünk.  

Büszke vagyok rájuk. Bár sokszor úgy ordibálnak egymással és tépik egymást, hogy az hihetetlen, mégis inkább a szövetség jellemzi őket. Bármikor összezárnak, ha arról van szó. Csudajót szoktak együtt játszani. Rettenetesen nőnek, hétről hétre, hónapról hónapra távolodik az az idő, amikor még csöppek voltak, az emlékek is fakulnak és azon kapom magam, hogy nem is igen gondolok már arra, milyen volt, amikor picik voltak. Csak ámulok, hogy mekkorák már, hihetetlen, és mulatok egy-egy megjegyzésükön, gesztusukon,  milyen okosak és értelmesek tudnak lenni....Visszafojtott lélekzettel hallgatom történeteiket és igyekszem, hogy le lássák a szememben, hogy mindjárt elbőgöm magam, annyira elviselhetetlenül cukik. Persze vannak rosszabb idők is, amikor nem és nem fogadnak szót és ordítozok velük, mert csak arra moccannak, de az most hagyjuk. Imádom őket, na. Az én drága kicsikéim....