Zalánt reggel elvittük E.-hez a Nevtanba. Pontosabban Tibi szállított le bennünket a kapuig, két percre van az irodája a nevtantól. Jómagam pedig kísértem Zalánt. Nagyon elégedett voltam magunkkal, ügyesokosanya, hisz pont fél 9-kor, amikorra az időpontunk szólt már várakozó állásponton ücsörögtünk a váróban az akvárium mellett (ami egyébként semmi izgalom, sokat mondok, ha 3 hal úszkál benne. Szerintem beledöglöttek az egyhangúságba. A kanárikat ezúttal nem figyeltem, bár az sincs messze az akváriumtól.)
Érkezett is hamarosan E. a kis szobácskája felől és suttogva becsalogatta Zalánt. Gond nélkül bement hozzá, bár a kezemet csak a küszöbön engedte el, majd biztatóan megsimogatta a buksimat, hogy ne féljek egyedül. E. fagyasztotta az arcomra a mosolyom, aki közölte, hogy mellesleg az időpont FÉL NYOLC-ra szólt, úgyhogy némileg megkéstünk....Viszont hozzá jön a következő delikvens kilencre.....Nem értettem. Ez a fél nyolc olyan képtelen időpont volt, hogy nem is tudtam elképzelni, amint megállapodnak benne Tibivel....
Visszacsücssentem a halak mellé és a könyvembe mélyedtem. Most épp egy autista fiúról olvasok egy könyvet, aki nyomozást indít, hogy ki ölte meg a szomszédja kutyáját, aztán kiderül, hogy halottnak hitt anyukája igazából lelépett mellőle, mert nem bírt a fia állapotával együtt élni....Most pont ott tartok, hogy leszállt a vonatról Londonban, valahol a reptér környékén és próbál eljutni az anyukája címére. Közben persze a rendőrség keresi az apjával együtt...
Végül a szokásos 40-45 percet csak lehúzta E. Zalánnal, ahogy szokta, sűrű elnézéseket kérve a következő időponthoz tartozó anyukától / nagymamától, nem tudom. Pasast nem láttam sehol. Végül engem behívott és megmutatta, hogy milyen klassz pókokat készített Zalán gyurmából hh(keresztesek voltak és jó sok, mindnek megvolt a nyolc lába, valahogy ezt megszámoltam). Volt emellett még foci (Foci! Kb. 10 m2 az egész iroda) és bábozás is. Ebből leszűrt egyet és mást, pl. hogy kudarc élmény esetén ugyanazt a szintet nem ugorja meg még egyszer Zalán, csak valami jóval alacsonyabbat és hogy bíztassuk és bíztassuk. Illetve, hogy a fociban milyen ügyes, hogy taktikázik és előregondolkodik....Ekkor kicsúszott a számon, hogy milyen kár, hogy abbahagyta a focit, amin úgy láttam, nagyon meglepődött. Legalább annyira, mint amennyire fájt ez nekem annak idején. Olyasmiket jegyzett meg, amikkel egyébként egyet értettem, hogy a döntésnek mindig a FELNŐTT döntésének kell lenni és hogy milyen fontos a sport, főleg Zalán esetében. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, kevés volt a rendelkezésre álló idő, nem akartam feltartani. A vége az lett, hogy jövő pénteken újabb időpont Zalánnal, utána negyed 10 után kb. csak APÁVAL. Lesz egy tippem, mi lesz a téma. Azt sajnálom, hogy én kiszorulok a párbeszédből, szeretnék légy lenni a falon, amikor ezek négyszemközt beszélgetnek. De hát nem leszek ott, viszem vissza az oviba Zalánt.
Hazajöttünk, reggeliztünk, Zalán függőágyat épített a lakás minden párnáját beépítve...jajnekem.....aztán jött a Paddington-os mese, melynek második felében összedobtam egy kis gyros-szerű sültet sok finom salátával és megültük együtt kései ebédünket. Olyan jó vele itthon kettesben, ezer éve töltöttünk egy napot kettesben. Legalábbis nem emlékszem rá.
Holnapra bejelentkeztünk Gyuri bácsihoz a Tiszaligetbe, első úszásórára....Vár bennünket szeretettel. Tibi szerint minden oké lesz, semmi para, én aggódom, hogy hogy vonszolom el botránymentesen a tanmedencéig. Mert persze nem akar menni úszni sem....Majd igyekszünk nem az utolsó pillanatban beesni az órára.
