Réka énekel.
"Adventi hírnök, friss fenyőáááág
lobog az első gyertyaláng
karácsonyt várva lázban a Föld
isteni gyermeket köszönt
ujjon a szívünk, DALOL A TYÚK
NINCS MÁR MESSZE A TÓ"
Mint mindig, most is nehéz volt meggyőzni a helyes változatról, de sikerült.
***
Zalán mesél.
- Képzeld, anya, Zolika volt ma oviban.
- Komoly?? - lelkesedem egy kicsit túl lelkesen.
- Nem.... - vágja ki Zalán, szó szerint véve kérdésem. Zabálnivaló volt! :)
***
Zalánnak fürdés közben, a kádban pisilnie kell. Gyorsan előkapom a bilit.
Elszörnyedve figyeli az eredményt a bigyó alján.
- Hűűű...sárga.... gennyes....
***
Olykor beszélünk arról, milyen volt az esküvőnk és ki volt ott jelen. Általában az esküvői fotónk látványa jó témaindító. Zalán egy időben határozottan állította, hogy részt vett az esküvőn, nem pocaklakó formájában, ami a tény, hanem mint vendég. Újabban változtatott az álláspontján.
- Akkor még a pocakodban voltam..... - szól egyik este.
- Bizony. - mosolygok én. - A pocakodban voltam, de éreztem a szagodat!
***
AgresszívZalánKismalac.
- Éhes vagyok!!!!
- Jó, menjünk vacsizni.
- Mi a vacsi???
- Sült husi és főzelék.
- Levest akarok!!!!
- Az nincs.
- Nekem leves kell!!!
- Dehát nincsen.
- Akkor főzzéé'!
- ...
- Főzzé' má'! Most!
***
Tévét nézünk. Következő műsorszám: Magyar Népmesék
- Ezt szeretem! - rikkantom lelkesen.
- Én nem.... - morog Zalán.
- Miért nem? Olyan szép mesék.
- Mert ebben az emberek csak szegények, szegények, szegények....
- Ezért nem szereted?
- Ezért hát!
***
Lefekvéskor a gyerekek tanakodnak, vajon ki hozza a karácsonyi ajándékokat. (Nálunk speciel mi, illetve a rokonok.)
- Szerintem a Jézuska hozza. - szól Zalán.
- Jézuska? De hiszen az már régen meghalt.... - legyint Réka könnyedén.
