Vegyes hét

 

Igazából nem panaszkodhatom, gyorsan lepergett ez a hét.  

Zalán múlt héten itthon volt betegállományban, őt nem nagyon zavarta a nyavalya, de elég makacsnak bizonyult és erre a hétre átalakult valami mássá, úgyhogy hívhattam a doktornőt, időpont és szerda reggel kiderült a vizsgálat után, hogy a torka nincs rendben, a héten már itthon marad. Biztos egy élmény lesz pótolni két hét hiányzást nyolcadikban,  erről fog szólni várhatóan Zalán hétvégéje. Ha igyekszem, akkor az enyém nem. Jó lenne, mert annyi tervem volna...

Réka angol nyelvvizsgázik szombaton, írásbeli plusz hallott szöveg értése (amit mi még úgy hívtunk az ókorban, hogy MAGNÓ...). Ennek örömére pénteken itthon maradt, mert jár nyelvvizsga előtt egy nap igazolt hiányzás. Illetve összesen két nap, úgyhogy jövő héten, a szóbeli napján is hiányozni fog. Csütörtökön fel szerette volna mondani a törit, de még tettem-vettem, pakolásztam, rendet raktam, a szokásos "értelmetlen és láthatatlan" meló (bár most elég látványos lett) és mire félig felporszívóztam a nappalit, láttam, hogy elaludt, takarhattam be és fel sem ébredt 8-ig, amikor Tibi feljött az irodájából.  Szóval fáradt, bár továbbra sem látom, hogy betegre tanulná magát...

Megjött az ajánlott olvasmányom E.től, mármint nem ő küldte, hanem a Libri.  "Kilépés a sorskönyvből" a címe. Közben online olvastam a "Sorskönyv nélkül" blogot, ami kellőképpen megrázó, felkavaró, nekem többször és rendszeresen összeugrott a gyomrom, ahogy olvastam. A kilépés a sorskönyből ennél nehezebb olvasmány pszichológiailag, de legalább annyira szórakoztató és olykor hihetetlen, megdöbbentő és ilyenek, de még eléggé az elején járok, hogy véleményt mondhatnék róla. 

Anyósom nincs jól, ezért van itthon feszkó és aggodalom bőven....Tibi érthetően gondterhelt. Ma az "egykori szülői háznál" is jártunk, anyukámnál, de sajnos mégsem nála. A ház hideg és egyre kevésbé érezni anyu jelenlétét. A családi fotókat és kerámia emléktárgyakat levenném a falakról, de világosabb folt marad utánuk helyenként, így maradnak....

2 órán át vágtuk, téptük, nyírtuk a füvet, majd hazajöttünk, amikor a fűnyíró feladta és folyton lefulladt...Sajnos a fű is nedves volt a sok eső miatt. A szomszédoknak biztos meg van a véleménye, de legyen ez az ő gondjuk...Majd folytatjuk a félmunkàt jövő héten vagy utána, hátha addig nem nő derékig....

Zalán a minap elnyisszantotta a kenyérszeletelő vezetékét a kenyérrel együtt. Állítólag volt egy óriási durranás, a fi-relé figyelt, áram a francba, így Zalàn él....A szomorú csonka vezetéket, ami a konnektorból lógott, de immáron nem tartozott a szeletelőhöz, később Réka húzta ki a falból. Zalán él, megúszta, de én nagyon szeretnék unatkozni már, csak mondom.....

 

Buszon

 

Tegnap felszálltam a buszra, ami általában hazafelé visz két másik magamforma lánnyal asszonysággal a munkahelyeinkről. Általában a leghátsó ajtó közelében szoktam letelepedni, ott mindig van hely, a sűrűbb forgalom, ha van, úgyis a középső ajtó körül szokott bonyolódni, én meg nyugodtan bambulhatok ki az ablakon arra a 4 megállóra, amennyit zötykölődöm. Ámde most leghátul egy pasas foglalta el az egész sort és élénken gesztikulálva magyarázott valakinek. Gondoltam, telefonál, nem ő lett volna az első ilyen a buszon, ám valamiért óvatosra vettem a formám és 3 sorral előtt leültem, mint szoktam. Volt egy megérzésem.

Mar ültem, mikor belegondoltam, hogy a férf lehetett éppen valamilyen szer hatása alatt vagy elszabadult elmebeteg, ki tudja....3 megálló múlva egyszer csak a sofőr kinyitotta az ajtót, a leghátsót és jelezte ennek a pasasnak, hogy ennyi elég volt...jelezve, hogy szálljon le. Mire az ellenállás nélkül le is szállt és a járművünkön nem volt olyan ember, aki legalább lopva nem nézett volna utána.  Hát remek.

A múltkor egy egészen másik pasas üvöltözött a buszon, hogy ő a Vasútállomásra akar menni. Ez pont ott történt, ahonnan az én járatom indulni szokott, de az övé pont ott végződött, így hát szerencsém volt végignézni az egész jelenetet a  buszmegállóból. A sofőr minden ajtót kinyitott és kérte az utast, hogy hagyja el a buszt, ez a végállomás. Azt nem  tette hozzá, csak mellette egy másik férfi, hogy hamarosan jön több buszjárat is, ami el fogja őt juttatni a vasútállomásra. Láttam a pasason, hogy túl azon, hogy fel van háborodva, meg is van ijedve, szerintem életében nem járt a mi városunkban, teljesen elveszettnek tűnt. Leszállás után viszont lehiggadt, megnyugtattuk, hogy tényleg jön busz, igen, a vasútállomás felé, úgyhogy csöndben maradt. Viszont amikor a következő járat megérkezett, ott is hangosan inzultálta a buszsofőrt, pedig az aztán nem tehetett semmiről, ahogy az előző sem....Érdekes emberek vannak...