Keddről

Úgy gondolkodtunk (-tam), hogy az elkövetkezendő néhány napban a leghűvösebb talán a KEDDi nap lesz, vagyis ez lesz a mostanában vissza nem térő alkalom, hogy ellátogassunk a Rezi Dínó és KalandParkba. Voltak kételyeim, mert ez egy fiatalka "vállalkozás", de Zalán annyira dínókat akart látni életnagyságban és a mindentudó interneten is viszonylag jókat olvastam róla, úgyhogy belevágtunk. 

A késő reggeli és a játszóházas körök miatt valamikor egy óra után indultunk útnak és Zalakarosról nagyjából fél óra az út Reziig. Én imádok autózni nyaralás alatt is, picit perverz, de annyira szeretek idegen vagy félig meddig ismerős tájakon átsuhanni, közben valami jó zenét hallgatni, hogy csuda. Kikapcsol.  

Főszezonban 5000 Ft az a jegy, amivel mindenre fel lehet ülni a kalandparkban, de végül abban maradtunk a segítőkész pénztáros hölggyel, hogy zsebre vágjuk az alap jegyeket, melyek rögtön 6000 Ft-ba fájtak négy főre, szétnézünk,majd visszatérünk, hogy mégis mi mindenre szeretnénk komolyan belevágni. Tettünk egy röpke kört és Réka persze ragaszkodott, hogy MINDEN érdekli. 

Először a dínók élveztek előnyt, azt szaladgálták körbe a gyerekek (és mi is, hisz nem volt más választásunk). A T-Rex-re emlékszem, ő áll szemben egy másik giga lénnyel, de a neve már homály. Ezek a dínók, egyik olyan, mint a másik. A gyerekek becsüccsentek az óriás tojáshéjjakba is és közelről számba vették az összesen. Sajnos nincs valami sok, legalábbis ha már dínó park, akkor számítanék többre. Nekem nem hiányzott több, csak mondom. 

Amíg az ebédet intéztem a büfénél, a többiek beszerezték a zsetonokat. Lovagoltak dínón, kisvonatoztak, ugrálóváraztak,csónakoztak, trambulinoztak, bikán lovagoltak, szörföztek és még ki tudja mit műveltek, közben lenyomtak egy liter vizet per koponya, kipirultak és izzadtak, de nagyon jól érezték magukat. Legalábbis úgy tűnt. Mi sem szenvedtünk nagyon, mert bár sok árnyék nincs, azért aki keres, talál. És ugyebár, nem volt egy kimondottak forró, kánikulai nap, akkor nem ajánlanám ezt a parkot.

3-4 óra múltán elfogyott a zseton, pedig kaptunk néhányat egy kedves anyukától, akinél maradt ki néhány, mivel kisebb gyereke volt, sok játékra nem tudott felülni. 4 óra után a zsetonok gyűjtői sem olyan szigorúak, talán lejár a munkaidejük, nem tudom, legalább 3-4 helyszínre bevágódtak a gyerekek ingyé és bérmentve. 

Ahogy fél hat körül kigurultunk a parkolóból az országútra, Tibi felvetette, hogy hallott a Rezi várról, csak meg kellene keresni, ha már arra járunk. Legalább kívülről néhány fotót készíteni róla. Az én elmémben ez annyit jelent, ha lefordítom Tiborom mondandóját,  hogy kényelmesen elgurulunk a várig, légkondi, zene, minden, ott az uram kipattan, kattogtat párat és máris suhanunk a dolgunkra, nekem meg sem kell moccannom. Naná, hogy a valóság ritkán olyan, mint a vízió.

Kezdődött ott, hogy a vár eléggé el van dugva. Egy csirkekaka szagú zsákutcának kinéző helyen majdnem feladtuk, míg meg nem láttuk a nem túl feltűnő táblácskát nyíllal, mely a vár vélhető helyét jelölte. Azt hiszem, onnan kellett a kb. 5 km-t számolni, amely persze kb. 15-nek tűnt egy idő után. 10 km per óra sebességgel robogtunk szűk erdei csapásokon, hol fel, hol le, az isten háta mögött. Végül elértünk oda, amiről azt hittük az már a vár, de mégsem lehet az, mert felette is van még bőven ösvény. Az autóból kiszállva friss, tiszta levegő csapta meg a tüdőnket és nagy csönd. 

Gondoltuk, innen már csak gyalog megközelíthető a vár. Ez nem így van, de mindenkinek volt kedve túrázgatni, még nekem is, bár...őőőő....engem az a tábla biztatott legjobban, ami azt ígérte, hogy  300 m mindössze a vár, igaz, felfelé irányban. Valószínűleg légvonalban gondolták. 

Elindultunk felfelé egy vízmosásos, szűk, olykor sötét ösvényen felfelé, nem tudom, hány méter volt, szerintem egy km biztosan. A vár helyén, mármint ahol én szerettem volna látni már végre azt a várat egy tábort találtunk, gyerekeket, lovat, tábortüzet. Itt útba igazítottak, hogy nincs messze a cél, itt egyenesen, ott egy kicsit balra és máris ott a vár. És tényleg! Hurrá, végre!

A kilátás innen egészen gyönyörű, nehezen tudtuk otthagyni. Az éles szeműek kiszúrhatják Sümeg várát, nincs túl messze. A vár maga, nos, abból nem sok maradt, az 1500-as évek közepéig egészen biztosan állt és létezett, újabban pedig fel is újították némileg...de inkább rom, mint vár. 

Negyed kilencre értünk vissza a szállodába, ahol egy ideje ment az esti "disco". Hogy Réka egyértelműen nő, mármint növekszik, az abból is látszik, hogy a kacsatánc hallatán arcára előbb döbbenet majd egyenesen viszolygás ült ki. Kérdésemre, hogy beáll e a körbe a gyerekek közé heves ellenállással reagált, így feltrappoltunk a szobába és kidőltünk....

A finom vacsora után a gyerekek Tiborommal lenn maradtak a "játékteremben", azóta sem láttam őket. De jó itt nekem, cidert iszogatok, X Akták megy a tévében és lazulok, lazulok és lazulok. Csak szét ne essek! Piri még nem kopogtat, remélem, még holnap kibírja nélkülem. 


 

Hahó!

Hahó, hahó, Zalakarosról jelentkezünk, eddig remek minden, subidubidúúúú!

Egyetlen sötét felhő a fejem felett a közelgő Piroska, ami nem tudom, mikor érkezik, mert az irodai naptáramba írtam a múltkor, melyik nap bukkant fel abban a hónapban Piri. A főnököm meg csak nem hívom fel, hogy figyi, lapozz már vissza!....

Node nem gondolunk erre, csak a szépre és a jóra figyelünk.

Ja, reggel nem volt virsli és bacon a reggelinél. Kénytelen voltam tonhal krémet nyammogni friss magos kiflivel, uborkával és narancslével. Végül is, ez legalább kb. egészséges és nem nő tőle a fenekem annyira. Tovább megyek a részletekben. A gyerekek két falat után bejelentették, hogy egyikőjüknek kakálni, a másiknak pisilni kell. Előtte elhagyták a szobakártyát, ami aztán a recepción tudtunk ismét átvennni. Végül Zalán keresztülöntötte a kakaóját az abroszon. Mindez csak a reggeli alatt történt.

Mondom, csak a SZÉPRE fókuszálunk!

Igaz is, éjszaka Zalán leesett a kihúzott bőrkanapéról, ami most az ágyukként szolgál. 

Na szóval remek a szobánk, szuper a wellness, a gyerekek imádnak itt lenni. Ez a legjobb az egészben, persze mondanom sem kell. Holnap (vagy még ma???)megnézzük magunknak ezt a Vizipók nemtommit a strandon. Imádkozzatok érettem, hogy Piroska csak pénteken érkezzen!!