Ma nagyjából minden úgy zajlott a kórházban, ahogy annak lennie kell. Ha nem is a Nagy Könyvben, mert attól baromi messze állunk, hanem úgy az én kis elvárásrendszerem szerint. Ami mára viszonylag minimalista. Megérkeztünk a Sürgősségire, szívünkhöz kaptunk a tömeg láttán. Belefutottunk és örömmel üdvözöltük egymást B.-vel és anyukájával (egykori szobatárs). Nyílt az ajtó, csukódott, nyílt és csukódott. Ott állt olykor a küszöbön dr. B. is, hogy egy laza "Jöjjön be valaki!"- felkiáltással (de nem kiabált) beinvitáljon egy-egy kis beteget. Hogy aztán két percen belül a következőt behívja. Ennek meg volt az az előnye, hogy jól haladt a banda.
Ahogy szétoszlott az a sok ember és érkezési sorrendben ránk került a sor, csak Réka én én slattyogtunk be a kezelőbe. Réka, mint a doki barátnője (legalábbis annak hívta, Réka meg csak pislogott....) Néhány tőmondattal oda és vissza tisztáztunk, hogy röntgenen régen túl vagyunk, laborleletünk a gépben, aneszesnél is jártunk, gyermekorvosi leletünk a zsebben arról hogy Réka műthető..... Nagyon sok teendő nem is maradt. Nagyjából semmi, csak hogy rábólintson dr. B, hogy na akkor HOLNAP reggel műtét. Nem igazán értem, hogy miért maradt el a pénteki beavatkozás. Talán mert pénteken nem műtenek egyáltalán. Vagy ha igen, akkor hajnalban vagy este. Az egyikhez késő volt, a másikhoz meg túl péntek.
Érdekes volt, hogy nem rázta meg dr. B-t, amikor udvariasan és szendén megkérdeztem, hogy az nem gond e, hogy szerda este óta kinn van a drót. Felkapja a fejét, hogy teljesen? Háttöö....eléggé kinn ahhoz, hogy a bőrét átdöfje. Nem izgatta. Kértem, hogy nézze meg, mert piros a seb, nehogy gond legyen belőle, de azt felelte, egészen biztosan rendben van. Holnap meg úgyis kiveszik a drótot és készpassz. Gondolta, azt úgyis mondanám, ha lázas lenne a gyerök, feküdne, mint egy darab fa....és kész lenne, mint a matekházi.
Megírta a műtéti beleegyezőt, ki is töltötte helyettem a drága ember. Kínált hellyel, de inkább ácsorogtunk. Amikor a kezembe adta a paksamétát, abban maradtunk, hogy holnap fél hétkor jelenésünk van a gyermek-sebészeti felvételnél (nem biztos hogy így hívják, úgyhogy inkább úgy mondom, ott az újságos mellett kell becsekkolni. Nyolckor már műti is, délután hazamehetünk. Perverz öröm járt át. Tényleg pislogtam, hogy betegesen megkönnyebbültem, végre MŰTÉÉÉÉT.
Pénteki iránymutatással ellentétben dehogy vettek Rékától újra vért, nem kellett újra megszúrni (elég lesz reggel....) Minden csütörtökön készült leletünket elfogadták és rábólintottak. Nem hiába kínlódott hát Tibi reggeltől délután 3-ig egyfolytában ilyen vagy olyan rendeléseken.
Dr. B. a gyermek sürgősségire irányított át, az nem derült ki, hogy milyen célból, talán csak hogy a rendelőintézetben beszerzett leleteket kinyomtassák. Futottak egy kört még egyeztetni az orvossal, mert nem értették, mit keresünk ott, nekem pedig csak annyit mondott, hogy lelet ügyben....úgyhogy a lelkünkre kötötték, hogy holnap FÉL HÉTKOR AZ ÚJSÁGOS MELLETTI AJTÓNÁL kell jelentkeznünk. Elvileg 9-re túl leszünk mindenen. Onnan gondolom, hogy ebben az időpontban dr. B már a sürgősségin fogadja a járóbetegeket. Általában. Lehet, hogy a kedd kivétel, meglátjuk. A lényeg, hogy holnap talán könnyebbek leszünk két dróttal.
Június 3-án esett le Réci a mászókáról.......Azt tudjuk, hogy most október hóban hányadikát írunk. Hat után pár perccel reggel indulunk itthonról. Megyek is, pakolok, átgondolom, mi minden kellhet. Eddig erre nem sok időm volt. Este majd bejelentkezem, ha hazaérkeztünk. Drukkoljatok, csajok! Remélem, minden sima lesz, unalmasan papírforma és fájdalomban szegény....
