Szerintem én egy tök jófej, szolid kerékpáros vagyok. Nem száguldozok a városban, gyalogosok közvetlen közelében mindig lassítok, nem cikázom autók között, semmi hirtelen mozdulatot nem teszek, gondolok arra, hogy az autóst ne ijesszem meg, így nem vágok ki balra, ha egy álló kamion mögé érek...ilyenek. A vasút felett átívelő hídon viszont immáron másodszor ért attrocitás.
Ez a híd elvileg az autósoké, biciklis sáv nincs kijelölve rajta, az úttesten négy sávon (2x2) tombolnak a kamionok, teherautók, cirkálnak az autók. Oda én még nem mertem betenni a kerekeim, bár egy piros lámpánál mondjuk, volt már, hogy elcsábultam volna, vagyis amikor az autók állnak a pirosnál, én a zebrán túl tolva a járgányom áttekerek a hídon, ami nagyjából 2-3 perc lehet bringával. Lehet, kevesebb, de mivel felfelé igen csikorognak a térdizületeim, soknak tűnik.
Na szóval hajtok, mint a kerékpárosok java, a járdán. Két kerékpáros nem fér el rajta minden szakaszán, az elején és a végén, ilyenkor én mindig félreállok, különösen ha csemetével közelít egy szülő. Jobb az úgy mindenkinek, inkább, mint hogy összeakadjunk és essünk egy hatalmasat. A kerékpárosokkal tehát semmi gond, ha a túloldal nem áll le, akkor én megteszem azt. Középen meg, a csúcson ugye, elférünk ketten is ,de itt is lassítani szoktam. Vagyis ott már pihegek és vicsorgok szolidan, úgyhogy nem is mennék ennél csigásabban....
Viszont. Ma másodjára szólt be nekem egy gyalogos. Ugyanis ahogy ketten egymás mellett sétálgattak, kényelmesen és ráérősen, megtette nekem az a szívességet a pasas, hogy beállt a másik háta mögé, ezáltal elengedve engem. Szerintem semmi különöset nem alakított, nem gondoltam, hogy hálát kellene éreznem, úgyhogy elrobogtam mellettük egy
szó nélkül. Erre utánam kiabáltak, hogy SZÍVESEN, MÁSKOR IS. Nem tudom, repülnöm kellene vagy hátra tolatva elengedni őket egész addig amíg le nem sétálnak a hídról? Mit gondoltak, hogyan oldhatnánk meg a közlekedést máshogy, mint hogy helyet ad nekem? Nem áll meg, nem kell lehúzódni, csak éppen nem hagyja magát elüttetni velem. Hiperérzékenyek az emberek. Azt hiszem, legközelebb hálát rebegek, mert még valaki lekap a bringáról nagy indulatában.....
