Emelteken túl

 Tegnap voltunk konzultáción Zalán kapcsán, úgymond nemhivatalos párterápián Tibivel. Úgy volt, hogy ez a harmadik és utolsó alkalom, Tibinek elege van, mégsem hallottam az egy óra leteltével, hogy elég és nem kérünk új időpontot. Folytatjuk 3 hét múlva. 

Nagyon érdekes volt, sok mindent láttam, rájöttem, megbeszéltünk pszichológus támogatással, kerettel, tényleg hiánypótló volt. A végén mondani kellett egymásnak egy mondatot, hogy "azt szeretem/tisztelem benned, hogy...". Tibi ettől berzenkedett, túl mélyre ment ez nála, végül csak felsorolt egy sor erényemet, de egész mondattal nem tudta kimondani, amit gondolt vagy érzett. Én ilyen szempontból képzettebb vagyok, azt rebegtem, hogy azt szeretem benne, hogy ő olyan stabil, rettenthetetlen, a hajóm a viharban, a biztos pont az életemben...akire lehet számítani. Akit szeretek és aki szeret. Befejeztem, mielőtt meghatottam volna saját magam...Szép ülés volt. 

Persze a főszereplő Réka, aki ma angolból is leérettségizett, legalábbis írásbelin. Nekem még mindig meg kell csipkedni magam, hogy ilyen vén diák a lány, majd csak felfogom egyszer.... Jól sikerült neki, bár ő szerintem továbbra is annak örül, hogy túl van rajta. Minden vizsga napról napra jobban ment neki, a tegnapi emelt töri, mai emelt angollal is elégedett, aztán meglátjuk 24-én, mit ér ez százalékban.... Holnap nêmettel zárja az írásbeliket. 5 nap, 5 vizsga.  Nagyon drukkolok továbbra is minden végzősnek!!

Magyaron túl, matekon túl....

 

Szerintem az a jelenet is beleégett egy életre a retinámba, ahogy Réka eltűnt a gimi kapuja mögött hétfő reggel, 8 óra előtt, a magyar érettségire igyekezvén. Igazából akkor kezdtem el izgulni, amikor lejárt a 4 óra. Addig megfőztem az ebédet, mostam, teregettem (szabin vagyok a hét első 3 napján). Mikor jöttek a hírek, hogy nehéz volt, akkor egy kicsit idegállapotba jöttem, de egyébként hiába, mert eredmény úgysem lesz egy darabig.  

Abban biztos voltam, hogy az Arany verset fogja Réka elemezni, nem a létösszegzőt, és ez így is lett. Nekem jó érzéseim vannak a magyar érettségivel kapcsolatban. Nem tudom megmagyarázni miért, majd kiderül, hogy igazam volt-e. Mindenesetre pl. Wass Albertet nem is vették. és még néhány témakör kimaradt.... Sok minden jót el tudok mondani a gimiről, de speciel a magyartanára finoman szólva is nulla. A matekkal kapcsolatban már kevésbé vagyok optipista, de talán csak mert Réka nem reálos, hanem humános. Réka szerint jól ment ez is. Ezt azért nem veszem annyira komolyan, mert ilyenkor ő annak örül, hogy túl van rajta, eredménytől függetlenül.  

Réka egyébként nem az az ideges fajta, nem tanulta agyon magát. Ő úgy lassan, fokozatosan készül és aztán a nagy hajrá úgy egy az egyben elmarad...amit nézni elég idegesítő, mert bennem az mozog, hogy tanulhatna többet. Nem gondolja, hogy az élete ezen múlik és ezt jól teszi, bár a megjelölt intézmények elég magas ponthatárokat kérnek....De úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell.

Holnap tehát emelt töri, a rettegett. Mármint általam. Ahhoz szerencse is kell, bár úgy általában az egészhez kell, azt hiszem. Utána emelt angol, majd pénteken sima német. Drukk továbbra is mindenkinek mindenhez! 

Ja egyébként ma 8 éve hoztuk el Diócskát a kennelből, azóta van kutyánk. Ezt általában megünnepeljük minden évben, mert hihetetlenül sokat számít, hogy ő van nekünk. Vizslásnak (kutyásnak) lenni csudajó! :) 

Réka ballagása

 

Elballagott a kiscsaj. Nem bőgtem. Nem mintha ezentúl erről írnék minden bejegyzésben, hogy mikor és mi okból bömböltem vagy nem. Pusztán hirtelen ez jutott eszembe. Viszont azt azért megjegyezném, hogy amikor baktattunk hátra a ballagásra a suliudvarra azon a keskeny folyosón a gimin belül, elhaladtunk az egyik lépcsőház mellett, ahonnan lehallatszott a ballagók éneke.  Ereszkedtek le egymás kezét fogva, bejárva néhány osztálytermet. Ahogy suhantunk a folyosón a sok-sok régi tabló mellett, hát könny szökött a szemembe.... De aztán többet nem. Valahogy inkább nevettünk meghatottságunkban is. Olyan szép volt a négy osztály, mind egyforma ruhában, hogy még az sem tűnt fel, milyen nagy a tömeg. Mutatok még néhány képet a városi ballagásról. Itt az a szokás, hogy a környék 3-4 gimije, technikuma tesz egy kört a városban a saját sulijuk alsóbb éveseink gyűrűjében., közben ballagási dalokat énekelnek és mivel nem mindenki helyi , részben búcsút vesznek a várostól is. Aki helyi és egyetemre megy más városba, dettó.  A Vargások, vagyis Rékáék idén a parkban kötöttek ki a Városháza/Megyeháza mögött és ott engedék el (környezetbarát) lufijukat az űrbe. Miután 10-től visszafelé számoltak. Szép volt, emlékezetes volt, keserédes volt eme ballagás....

Ja és találtam egy képet a kiselsős Rékáról is. 

Ilyen kis cukker-mukker elsős volt. Valamikor az őskorban, azaz 2014-ben. Legalábbis azt hiszem, akkor...

Ilyen volt, ilyen lett.

Hangulatkép április végén

 

Ma 4 éve pontosan, hogy megjött a nagyboríték a gimiből, hogy felvételt nyert Réka a Vargába. Nem volt akkora meglepetés, mert a másik két gimi gyorsabb volt, onnan már megkaptuk az elutasítást.  Este étteremben vacsoráztunk, úgy ünnepeltük a gimis lányunkat. Azóta is emlegetjük azt a vacsorát, bár ez mellékszál.

Reggel a csodásan felújított Bíróság épülete mellett araszolva arra gondoltam, hogy talán jelkép is lehetne, hogy pont elkészült a renoválás, mire Réka is lassan beérik. Már csak néhány fehérruhás munkás söprögetett a környéken. A gimi sarkán Tibi megtorpant az autóval, vártuk, hogy kipattanjon a lány, majd bebillegjen az 5 méterre található bejáraton. Szokás szerint nem kapkodta el, nem érdekelte, hogy mögöttünk is áll autó, gyalogos forgalom mozog fel és alá. Én sosem bántam ezt, legalább volt egy kis idő, gyönyörködtem a gimi felé haladó tini kavalkádban. Hogy lehetnek ezek ennyire csinosak és szépek? Fiatalok és hamvas, ropogósak. Amikor azonban jobbra kanyarodtunk, távolodván a gimitől, valami gyomorszájon vágott. Valami nem stimmelt...De nem tudtam, hogy mi.  

Néhány perccel később a Mekis lámpánál Tibire néztem és annyit motyogtam:

- Holnap visszük utoljára Rékát a suliba.... - majd teljesen váratlanul elkezdtek szivárogni a könnyeim.  Majd áradni. Megint lezárul egy korszak és bár ezt tudtam eddig is, nem ért váratlanul, igazából az egész 12. év hihetetlennek tűnt. Fejben megvolt és most megérkezett testben is. Betalált, a kiscsaj leérettségizik, felnőtt lesz, hisz 18 múlt decemberben, elköltözik, egyetemista lesz és és..és....brühühü.... Tibi csitítgatott, hogy hagyjam már a könnyeket, ez az élet rendje, ez így normális, és hasonlók, de én csak itattam az egereket, kiengedtem a palackból, ami benne  volt. Nem bántam. Nagyon nem érdekelt, éreztem, hogy jót tesz. Viszont nem akartam kisírt szemmel dolgozni menni, úgyhogy viszonylag gyorsan abbahagytam. Ahogy újra Tibire néztem, láttam, hogy ő is lopva törölgeti a könnyeit, látszólag teljesen érdektelen dolgokról beszél. Elkezdtem nevetni, majd mindez könnyekkel keveredett. Szóval volt itt minden, érzelmek túláradtak....

A régi irodában kezdtem a napot, valami roppant fontos mappát kerestem és hát a fiúknak amúgy is megbeszélés volt, a szokásos keddi, úgyhogy addigra megnyugodtam. Fogjuk rá! Amúgy is allergia szezon van.  Délután aztán, ha hazaérek, kereshetem Réka fekete ceruzaszoknyáját, amiben elvileg ballag csütörtökön, ám egyelőre nem találja. Remélem, gyorsan meglesz.  

2026. január

 2026.01.22, csütörtök

 A január általában olyan vegyes. Az elején még kint a karácsonyi dekor, áll a fa. Este melegek a fények és az ünnep hangulatát visszahozzák a kis lelkünkbe. Fokozatosan szoktam összeszedegetni az illatgyertyákat, manófigurákat, rénszarvasokat. A fától elköszönünk, mikor nappal szomorúság ránézni, olyan tikkadt és száraz.  Egy biztos, még februárban is találkozom kósza adventi materiállal. Tegnap vettem észre pl., hogy az adventi naptár a kanapé mögött ott figyel. Közben a gumi tulipáncsokor már félig élesítve a szekrény tetején.  A megszólalásig olyan, mint az igazi, drága is volt..

Ha január, akkor egyrészt a gyerekeknek félév, bizonyítvány, nyomokban felvételi. Ezeket - nagyok már a gyerekek - én már nem érzem meg, mint ahogy Réka arról sem számol be soha, ha TZ-t írnak, csak utólag. Viszont Réka idén érettségizik, ezért a szemem némileg mégis ott van a jegyein. Ha a munkát tekintjük, a január olyan üres időszak, lassan indul a faiparban az év, óvatos készülődés, áttekintés, érdeklődés, de kevés árumozgás... 

 Az idei január nagyon hosszú, mintha 78   napból állna. Nem tudom, miért, talán mert sok minden nem történik és ez nem baj.

Meglepetésünkre Zalán megírta az osztályozó dolgozatokat, pénteken is hármat és hétfőn újabb hármat. Mivel alig volt jegye és sok a hiányzás, ezek elkerülhetetlenek voltak.  Azonban a héten sem ment vissza az iskolába. Számítógép, laptopja nincs...Mivel nem volt hajlandó velünk tartani téli dzsekit és cipőt venni, ezért rendeltem neki egyet az aboutyou-ról. Szerencsém volt, tetszett is neki és jó is lett rá a méret. No de cipőt már  tényleg nem veszek neki...

Rékának február 15-ig kell leadnia a jelentkezést az egyetemekre. Én nem vagyok egy türelmetlen alak (amúgy de), azonban még mindig ott tart, hogy emelt töri és emelt angol érettségit fog tenni. Ez biztos. Minden további kérdőjel alakot vesz fel. Első célpont Pázmány ÁJK... több nincs is. Bár ide űrpontok kellenek szinte. Szerintem jelentkezni fog a Corvinus és a BME (szívem csücske, oda jártam MA-ra és imádtam) néhány szakára is, plusz Pázmány BTK, de hogy mi akar lenni és ehhez mi kell, nála még nagyon képlékeny. Az biztos, hogy bölcsész szakokra, törire vagy angolra nem akar menni. Ami még érdekli a jogon kívül az a nemzetközi kommunikáció / gazdaság - ez utóbbiban már nem vagyok biztos annyira.  Réka nem az a karakter, aki már az oviban is ügyvéd akart lenni, vagy akár a gimi elején (vagy akár végén). Nem hibáztatom, én egyetem után sem igazán tudtam, mi akarok lenni, csak hogy nyelvekkel dolgozni. Nem is csodálkozom...

Hétvégén fánkot kellene sütni..... Illetve vettem mindenféle reformlisztet, mellyel alacsony szénhidrát tartalmú kenyeret, bagelt, pizza alapot, ilyesmit tudok sütni az egészséges életmód és diéta jegyében. Az fánk és ezen terveim között feszül némi ellentmondás, de talán egy két órás kutyás sétával a hétvégén feloldható lesz... 

Lehet, feltámasztom a blogot, meglátjuk.