Ponthatár update

 

Bízom benne, hogy megtalálja a Pázmányon a helyét és kibontakozik, kivirágzik. Nem lesz könnyű, sőt, nehéz lesz, de végig fogja tudni csinálni, ha ez az útja. Nagyon drukkolok neki, nagy dolog ez, egyetemistának lenni pedig az egyik legjobb....

Ponthatár

Korábban azt képzeltem, hogy ez egy rettentően izgalmas és stresszes nap lesz, hiszen kiderül, elég-e a pontszám a vágyott egyetemhez. Végül úgy alakult, hogy egyáltalán nem remegünk az izgalomtól. Inkább várjuk az ítéletet: melyik egyetem lesz a befutó. Ehhez persze az is kellett, hogy Réka érettségije igazán jól sikerüljön.

Persze, ahogy kora reggel a barátnőm megírta, az ember csak akkor lehet teljesen nyugodt, amikor megérkezik az üzenet, hogy a csemete felvételt nyert. Elvégre mindig becsúszhat valamilyen adminisztrációs hiba vagy bármi más, amivel nem számoltunk. Még jó, hogy ezt korábban nem mondta, különben biztos elkezdtem volna aggódni.

Szóval nem iszunk előre a medve bőrére. Várjuk a végeredményt. Estefelé majd rendelünk valami finomat vacsorára – talán egy-egy kézműves hamburger menüt, nem a Mekiből –, és megünnepeljük azt, amiről ma este kiderül, hogy Réka jövőjének egy fontos szeletét jelenti. 

Szorítok mindenkinek!  

 

Mély és nem mély vegyesen

- Megvagyunk, vagyogatunk. Várjuk a ponthatárhúzást. Eddig teljes nyugalomban. Most már viszonylagos nyugalomban. Reggel azzal ébredtem, hogy vajon elképzelhető, hogy jelentős ponthatár emelkedés áll be az adott egyetemeknél és meglepődünk? Az a legegyszerűbb, ha arra készülök fel, hogy az lesz a biztos, ha megjön az értesítés, hová vették fel Rékát. Ez eddig nem volt bennem, biztos voltam, hogy felveszik az első vagy a második helyre. Hiába, közeledik a huszonharmadika.... Akárhogy is lesz, bárhová is veszik fel, rendben lesz. Este azon vihogtunk Rékával, hogy mi van, ha valami technikai gikszer miatt sehová nem veszik fel? Durva lenne. Arra is csiholtunk forgatókönyvet, akkor itthon marad, tanul egy évet nyelvet, dolgozik valamit, amit lehet, aztán jövőre például nem felejti el feltölteni az évvégi eredményeit a rendszerbe. Persze nem felejtette el, ezt legalábbis biztos nem. 

- Spanyolország kiverte a franciákat tegnap este a foci VB-n meglepően simán. Ma angol-argentín lesz. Bízom egy angol-francia bronzmeccsben....

- Tesóm (ismét) nősül a hétvégén, szombaton. Réka picit nyivákol, hogy neki nincs mit felvennie. Javasoltam neki az érettségis fekete ceruzaszoknyát. Ha már csakis rövidnadrágja és hosszú nadrágja van elmondása szerint a nyári ruhatárában. Mármint azok közül, amit hajlandó felvenni. Illetve megszámlálhatatlan fekete felső, amiben főleg lovagol vagy itthon teng-leng. Nem kiöltözős buli, úgyhogy kíváncsi vagyok, végül mit vesz majd fel.

- Újabb diétába kezdtem....nem tudok erről többet írni.  Túl kegyetlen ez.

- Eltűnődtem, vajon miért küld nekem az AboutYou kuponokat szinte kizárólag férfi ruházatra? Nem értem. Persze vettem már ruhákat Zalánnak,  szentigaz. De monduk a nevem, hogy Erika, mint vevő nem volt elég erős jelzés, hogy nő vagyok? 

- Megint voltunk párterápián, a rendes havin....Érdekes volt. Én mindenkinek ajánlanám csak a móka kedvéért (ha ingyen lenne). Tibi ezúttal meglepően gyakorlatias volt, határozott. Hangsúlyozta saját feladatait, előnyös tulajdonságait, én meg csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Velem kapcsolatban nem mondott kifejezetten hamis dolgokat, mégis hiányérzetem támadt,  enyhe szégyenérzet E. előtt, finom csalódás... Estére állt össze a fejemben, hogy mi történt igazából és másnap reggel meg is tudtam fogalmazni. Ott rögtön azt kellett volna mondanom Tibinek az elhangzottak alapján, hogy  "hé, most azt érzem, hogy én lettem az aggódó, a problémás, te pedig a mindent megoldó fél. Pedig én nem így élem ezt meg. Ez rosszul esik, mert nem érzem, hogy látod, mit viszek én. Sőt, megkérdőjelezed, mit viszek én." Persze nem ment. Azonban ha nem tudom neki elmondani, kimondani, nem is tudja, hogy itt elcsúszás van. Szóval a feladat, hogy az érzéseket ki kell mondani,  minél hamarabb. Nyilván ahhoz az kellene, hogy ott rögtön az érzésből gondolat legyen. 

 - tegnap a varrós dobozban találtam egy darab csipkét. Megörültem neki, mert rögtön bevillant, hogy annak idején eltettem ezt emléknek. Ez része  volt a hálóingemnek, amelyben világra hoztam Rékát. Meglebegtettem este eme szalagot a levegőben, mire Réka megjegyezte, hogy 1) ez gusztustalan 2) ez benne van a top10 olyan dologban, amiről nem akart tudni. Aztán este ahogy már lefekvéshez készülődtem, elgondolkodtam, hogy lehet, én vagyok fura...Elképzeltem komolyan, hogy egyszer majd Réka meghatódva néz a fekete csipkecuccra, hogy édesanyám ebben hozott a világra? Hol élek én? Elteszek egy csipkeszalagot az egykori kedvenc hálóingemről, csak mert abban szültem? Jó, hogy a szülőágyból nem hoztam haza egy darabot. Vagy a szülőágyakat elválasztó rettenetes függönyökből. Zalán persze reklamált, hogy bezzeg az ő születése ilyen szempontból nincs megörökítve hálóingileg a varrósdobozban. Megnyugtattam reflexből, hogy ugyanebben szültem őt is. Na ezen megint elbődültek a kamaszok, hogy ez milyen gusztustalan....ugyanabban a hálóingben. Hiába volt közte 2,5 év. Ezt majd amúgy ellenőriznem kell a Zalán születéses babafotókon, nehogy lebukjak. Persze. Romantikusabb lett volna, ha gólya hozza őket babakék/babarózsaszín kendőben, ugye?  

UI: Tibi most mondja, hogy az Aboutyou az ő nevén van számlailag, ezért lehet, a sok pasis kupon. Megkövetem az Aboutyou-t.... Egy rejtéllyel kevesebb. 

Paradicsomos penne arrrrrabiata beütéssel

 Akkor készül tobbnyire, ha kevés idő van főzni és éhes a banda. Most nem volt itthon parmezán, úgyhogy maradék sajtokat reszeltem a tetejére illetve a szószba is. Elkészítése nagyon egyszerű - olivaolajon megpiritunk 1-2 gerezd fokhagymát és chilit. Erre jön a paradicsompüré, amit rottyantunk egy párat. Só, bors, pirospaprika (nem a recept része, de a kezem ügyébe került) és kész. A tészta főzőlevéből is szoktam löttyinteni a szószba. (Pici cukor, ha a paradicsompüré savanyú lenne, de pszt!) A legvégén aprított petrezselyemzöld is került a cuccba, illetve szárított bazsalikom. 

Raising cane csirke -

 Ahogy ên olvastam, hogyan kell. Aztán lehet, hogy máshogy készül.

Valamiért eleinte a neve sem jutott az eszembe. "Crazy chicken" annál inkább.

A recept úgy néz ki, hogy a csirkemellet felszeleteljük vékonyabb szeletekre. Mintha rántani szeretnénk őket, csak még hosszában félbe. Így keskeny csíkokat kapunk. Mellékszál, hogy így ötven felett, azon kaptam magam, hogy felkockázom a csirkét gondolataimba merülve. Úgyhogy fel kellett bontanom félúton egy másik doboz csirkemellet. Amit felkockáztam, az ment a csirke paprikásba. Senki nem panaszkodott. Szóval felcsíkozzuk a csirkét. 

A pác a következő kb. 60 dkg csirkéhez.

2 tojás

5 ek (evőkanál) liszt

1 bögre tej (hát olyan 2,5 dl-es) 

2 ek worcester szósz

1 tk (teáskanál) füstölt pirospaprika

2 gerezd fokhagyma reszelve vagy fél tk fokhagyma granulátum, de az nem volt itthon

só, bors, ahogy tetszik - fél-fél tk elvileg

Ezt jól összekeverjük, mondjuk,először a tejet a tojással, aztán a fűszerek. Majd beletesszük a csirkemellet, hagy ázzon!  Pihentetjük pár órát vagy akár egy éjszakát.

Amikor készen állunk a falatozásra, elkészítjük a bundát.

2  bögre liszt

6 ek keményítő

1-1 teáskanál füstölt pirospaprika, só, bors és fokhagyma  

Ez sok lesz, marad ki, de 1 bögre liszt kevés, tapasztalat. Fele ennyiből készítettem és rögtönöznöm kellett az utolsó 5 szelet húsra. A pácból kipiszkáljuk a husikat, megforgatjuk a lisztes cuccban és mehet a forró olajba.  Nem kell túlsütni, nem érdemes. 

Na és a lényeg, amibe a kisült husit mártogatjuk - a raising cane szósz maga.

1 bögre majonézból kiindulva fél bögre ketchupot rakunk hozzá. Ez elég bizarr volt nekem, de bíztam a receptnek. Ehhez adunk 1 tk worcester szószt,és a már ismert füstölt pirospaprikát, fokhagymát, sót, borsot. Meglepően finom rögtön,  kikavarva. Mehet a hűtőbe kicsit pihenni. 

Később Zalán megkóstolta, szerinte sok volt benne a mustár. Nagy gourmand a gyerek, nincs is benne mustár.  Ja, akkor a ketchup. Tettem hozzá még majonézt, az nem árt, gondoltam, nem rontotta el. Kicsit lehet játszani az ízekkel, kinek mi jön be. Nekünk pl. fokhagyma fokhagymával is ízlik, nincs is vámpír nálunk. 

Sült krumplival ettük, faltuk. Nagyon finom. Nem lehet abbahagyni, repkednek a gatyagombok, csak mondom ..