Molyolós

 Réka újságolja reggel, hogy úristen, berepült hozzá egy molylepke. Én is lereagáltam ezt, hogy "úristen", mert Reka igényli a kommentárt, berág, ha nincs. Azt hiszi, ha hallgatok, nem is figyelek. Pedig többnyire igen. 

És hát ez a bizonyos molylepke egyszer csak eltűnt, de megtalálta a redőnye zsinórján. Annak is a belső oldalán.  Réka szerint aludt szegényke, oda bújt a világ elől... Miből gondolja, kérdeztem, horkolt a molylepke? Nem, a kis drága, így Réka, csak nem moccant semmilyen hessentésre. Milyen hessentésre, kérdeztem gyanakodva, ugye végül lecsaptad? Ha fogát feni a gyapjú cuccokra, az durva lesz és nincs itthon levendula. Réka láthatóan nem tudott mit kezdeni ezzel az információval. Dehogy csapta, kitessékelte az ablakon, HAGY ÉLJEN! - én csak pislogtam pár másodpercig, hogy feldolgozzam, megúszta eme molylepke. Aztán hamar leesett, hogy végülis az én lányom, én sem nyírom ki a pókokat, legyeket, inkább kihajítom a grabancukat.....bár a molylepkét lecsapom, ha sikerül. Nem adom könnyen a szép gyapjú holmikat....

Gondolatolvasó

 Rékát duzzogva. nyafogva talaltam ma 5 körül, mikor hazaértem. Valami globalizációs jegyzetet keresett, de nem talált. Aztán kiderült, hogy nem is kell neki. Mert L. ,aki egy félistennő, amúgy a töritanárnője küldött erről valami anyagot. Azt meg megtalálta. Megnyugodtam. 

Egyszer csak megkérdezte, hogy vettem-e kávét, látja, jött Tesco. Mondtam, hogy nem, miért, elfogyott? Réka jelezte, hogy igen, már tegnap is az én kapszulás koffeinmentesemre fanyalodott rá, emlékszem? Arra mindenképp, hogy nem ízlett neki, így a nappali asztalon hagyta, hogy majd én biztos megiszom....Én nem fogyasztok bizonytalan múltú tejeskávét, ki tudja mióta figyel az ott. A héten nem jelenthetek szabit hasmenésre hivatkozva, az biztos. 

Némi nyühü-brühü után azt is megkérdezte, vettem-e Sprite-ot, tudom, ahhoz lenne ízesítő meggyes szirupja. Bevallottam, hogy eszembe sem jutott. Hát, de hogy ő kérte egy hete...és én tudom, mennyire vágyott az ízesített italra. Nem mondtam meg neki, de nem tudtam. Még rosszabb, bűntudatot sem éreztem. 

Az jutott eszembe, hogy kicsit le vagyok maradva Rékából. Hisz a legutóbbi ruha beszerzésnél is rácsodálkoztam, hogy csak a low waist gatyók jöhetnek szóba. Kérdésemre, hogy mióta, a tündér csak annyit felelt, hogy két éve....Mi van???? Magas derekúaknàl tartok.

Mikor ezután Réka nyafogni kezdett, hogy nincs itthon semmi normális innivaló, rámutattam, hogy én speciel, mint boomer (Zalán szeret minket annak hívni) csapvizet iszom. Igaz, szűrtet. Van ásványvíz is. Citrom, cukor. Teafilterek. Szörp. Persze érveim nem hullottak termékeny talajra. Mondjuk itthon van reggeltől estig, készül az érettségire, a kisbolt pedig a szomszéd utcában, de lényegtelen. 

Amikor kérdezem, kell-e valami a boltokból, sosem kér semmit. Persze mennyivel jobb,ha kitalálom magamtól....

Ui: Ja, és jégkrémet sem rendeltem, gondoltam, amit múlt héten ő maga vett (arany árban) abból még maradt, mert beosztja.  De nem.  

Ui2: Ma, pénteken, találtam egy doboz kávét a konyhaszekrény tea-kávé polcán. Nem a pulton volt, az igaz, de csak ki kellett volna nyitni a szekrényt. Mindegy, már vettünk két új dobozzal. Kiderült, hogy a mandulás már a kedvence, nem a mogyorós, ebben is le vagyok maradva.  

 

Füstölgés még mindig érettségi témában

 

Réka pénteken megírta a német érettségit is, így az írásbeliekkel végzett.  A két nyelvi érettségi sikerült a legjobban elvileg - és erre számítottunk is, de Réka nem vitte túlzásba az értékelést. Annyit mondott, hogy "jó lesz", hogy aztán ez az áhított 80% feletti vagy nem, én már nem is mertem firtatni. Egy kicsit meredt a hajam az égnek, mert a két angol esszét meglepően hamar összedobta, talán fél idő alatt, pedig az emeltre van 90 perc...de lenyeltem a megjegyzést, hogy "remélem, nem csaptad össze".... A kiscsaj nem is tikkadt ki az 5 érettségitől zsinórban..annyira. A magyar után aludt csak délután, a többit végignyomta.

Hihetetlenül megkönnyebbültem az írásbeliek végeztével és a hétvégén úgy tettünk, mintha nem is lenne érettségi, pihenés viszont volt a javából, Réka is főleg lustálkodott és ezt abszolút meg is érdemelte. Közben ezen héten már elvileg el kellene kezdeni a készülődést a szóbelikre - szerintem. A hétfői napot Réka ehhez képest a lovardában töltötte és este a vacsoránál közölte, hogy a szerda napra ugyanezt tervezi. Majdnem a torkomon is akadt a falat. Tibi irányából fájó volt a csönd, nem nagyon tiltakozott, én azonban annál inkább. Végül megállapodtunk, hogy rendben, akkor hétfő-szerda rendben, lovagolhat, de aztán a hét hátralevő részén már tényleg ne, elvégre vannak nemesebb feladatai is.  Plusz a frász kitört, hogy ledobja a ló és eltöri valamilyét, mehet gipszben szóbelizni....

Múlt héten is megdöbbentett, mert valahogy kiderült egy párbeszédből, hogy a nyelvi érettségikre nem igazán tervezi kidolgozott szóbeli tétellel készülni. Merthogy - meg kellett kapaszkodnom   - nem tartja szükségesnek. Eddig mindkét nyelvvizsgáját így rakta le és gondolta, nyertes módszeren ne változtass!  Finoman jeleztem, hogy de, én szükségesnek tartom a tételek kidolgozását, ha nem is szóról szóra, de legalább bő vázlatban. Hiszen magas százalék a cél és nem a nyelvvizsgás 60-70%. Hozzáteszem, nem biztos, hogy meggyőztem.  Eszem megáll. 

Nekem tetszik valahol, hogy ilyen könnyen kezeli az érettségit. Nem mondhatnám, hogy szorong és rágörcsöl....Csak azért nehogy két szék között a földre pottyanjon!....Én már nem emlékszem, hogy készültem a szóbelikre, de arra igen, hogy a lelkiismeretem hajtott.....A magyarra sokat készültem, aztán kihúztam Kafka Átváltozásokat, amit valahogy nem is olvastam, de azért nagyon jó lett. Lehet, a törire többet készültem, ki tudja már. ... Visszatérve Rékára - azt nagyon élvezi, hogy nincs suli, gyakorlatilag a tanévnek vége, kész passz....Hát igen, a június elejei emeltek még viszonylag távolinak tűnnek...

Emelteken túl

 Tegnap voltunk konzultáción Zalán kapcsán, úgymond nemhivatalos párterápián Tibivel. Úgy volt, hogy ez a harmadik és utolsó alkalom, Tibinek elege van, mégsem hallottam az egy óra leteltével, hogy elég és nem kérünk új időpontot. Folytatjuk 3 hét múlva. 

Nagyon érdekes volt, sok mindent láttam, rájöttem, megbeszéltünk pszichológus támogatással, kerettel, tényleg hiánypótló volt. A végén mondani kellett egymásnak egy mondatot, hogy "azt szeretem/tisztelem benned, hogy...". Tibi ettől berzenkedett, túl mélyre ment ez nála, végül csak felsorolt egy sor erényemet, de egész mondattal nem tudta kimondani, amit gondolt vagy érzett. Én ilyen szempontból képzettebb vagyok, azt rebegtem, hogy azt szeretem benne, hogy ő olyan stabil, rettenthetetlen, a hajóm a viharban, a biztos pont az életemben...akire lehet számítani. Akit szeretek és aki szeret. Befejeztem, mielőtt meghatottam volna saját magam...Szép ülés volt. 

Persze a főszereplő Réka, aki ma angolból is leérettségizett, legalábbis írásbelin. Nekem még mindig meg kell csipkedni magam, hogy ilyen vén diák a lány, majd csak felfogom egyszer.... Jól sikerült neki, bár ő szerintem továbbra is annak örül, hogy túl van rajta. Minden vizsga napról napra jobban ment neki, a tegnapi emelt töri, mai emelt angollal is elégedett, aztán meglátjuk 24-én, mit ér ez százalékban.... Holnap nêmettel zárja az írásbeliket. 5 nap, 5 vizsga.  Nagyon drukkolok továbbra is minden végzősnek!!

Magyaron túl, matekon túl....

 

Szerintem az a jelenet is beleégett egy életre a retinámba, ahogy Réka eltűnt a gimi kapuja mögött hétfő reggel, 8 óra előtt, a magyar érettségire igyekezvén. Igazából akkor kezdtem el izgulni, amikor lejárt a 4 óra. Addig megfőztem az ebédet, mostam, teregettem (szabin vagyok a hét első 3 napján). Mikor jöttek a hírek, hogy nehéz volt, akkor egy kicsit idegállapotba jöttem, de egyébként hiába, mert eredmény úgysem lesz egy darabig.  

Abban biztos voltam, hogy az Arany verset fogja Réka elemezni, nem a létösszegzőt, és ez így is lett. Nekem jó érzéseim vannak a magyar érettségivel kapcsolatban. Nem tudom megmagyarázni miért, majd kiderül, hogy igazam volt-e. Mindenesetre pl. Wass Albertet nem is vették. és még néhány témakör kimaradt.... Sok minden jót el tudok mondani a gimiről, de speciel a magyartanára finoman szólva is nulla. A matekkal kapcsolatban már kevésbé vagyok optipista, de talán csak mert Réka nem reálos, hanem humános. Réka szerint jól ment ez is. Ezt azért nem veszem annyira komolyan, mert ilyenkor ő annak örül, hogy túl van rajta, eredménytől függetlenül.  

Réka egyébként nem az az ideges fajta, nem tanulta agyon magát. Ő úgy lassan, fokozatosan készül és aztán a nagy hajrá úgy egy az egyben elmarad...amit nézni elég idegesítő, mert bennem az mozog, hogy tanulhatna többet. Nem gondolja, hogy az élete ezen múlik és ezt jól teszi, bár a megjelölt intézmények elég magas ponthatárokat kérnek....De úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell.

Holnap tehát emelt töri, a rettegett. Mármint általam. Ahhoz szerencse is kell, bár úgy általában az egészhez kell, azt hiszem. Utána emelt angol, majd pénteken sima német. Drukk továbbra is mindenkinek mindenhez! 

Ja egyébként ma 8 éve hoztuk el Diócskát a kennelből, azóta van kutyánk. Ezt általában megünnepeljük minden évben, mert hihetetlenül sokat számít, hogy ő van nekünk. Vizslásnak (kutyásnak) lenni csudajó! :)