Mátraszentlászló ás környéke a szívünk csücske, nagyon szeretünk itt lenni az ország tetején. Néhány héttel ezelőttre volt foglalásunk, amolyan - megkezdődött a tanév, pihenjük ezt ki! - jelszóval, ám anyósom temetése miatt két héttel tolódott a hétvége a hegyekben.
Nehéz hetünk volt, ezért jó volt egy kicsit kimozdulni otthonról.
Rékát 5-6 óra körül felkaptuk a KÖKI-ről, Kőbányáról. Azt beszéltük meg, hogy egyszerűbb így, mint berobogni érte a belvárosba az albérletéig....Kimetrózott, ő és a nátha, ameddig ki tudott, és már gurultunk is tovább a Mátra felé. Innen nagyjából másfél óra az út. Először aggódtam, amikor Tibi megjegyezte, hogy csak Pest megyére van autópálya matricánk, úgyhogy le kell jönni az ótópályáról. Ámde végül ez nem számított. Este 7-re értünk a szálláshoz, ahol a nagyon kedves tulaj várt bennünket befűtött cserépkályhával. Sajnos addigra besötétedett, nem sok mindent láttuk a tájból. A faluban már fűtenek esténként, illatos volt a füst, ami a kéményekből felszállt. Hozott nekünk egy kis vacsorát finom kolbászokkal, amire a gyerekek rávetették magukat, holott csomagoltam vacsorát, levest és rántott húst is. Megemlítette vendéglátónk, hogy most zajlik a szarvasbőgés, majd legyünk óvatosak. Bár a bikák nem bántanak, azért a kutyát ne engedjük el pórázról este és ne lepődjünk meg, ha szarvas ballag a kertek alatt vagy az úton a házikó előtt.... Mindez megadta az alaphangot az egész hétvégének, mert a fiúk innestől fogva teljesen szarvas lázban égtek, úgymond.
Mátraszentlászló afféle paradicsomi hely a túrázóknak. Csak kiballagtunk a sarokra és máris számos túraösvény közül válogathattunk az országos Kéktúra keretei között. Így történt, hogy csak egy rövid sétára indultunk Dióval, semmi nem volt nálunk a pórázon kívül, de egy fél órás mini túra lett belőle. Szerencsére végig napsugaras, kellemesen meleg időn volt. Éjszakára kimondottan hideg lett, de egy pulcsival, mellénnyel lehoztuk a késő esti sétákat is. Dió kutya ilyenkor megérzi a lehetőséget a sétákra és rögtön szombat hajnali háromkor ki kellett vinni ... Tibi nem nagyon bánta, hallgatta legalább a szarvasbőgést...
Szombaton három mini túrát tudtunk le, megebédeltünk a helyi étteremben és fantasztikusan éreztük magunkat. El tudtam volna itt tölteni napokat, heteket. Este a csönd olyan süketítő volt, hogy az külön élményt jelentett. Persze a szarvasok nem nagyon hagyták ezt a csöndet eluralkodni sokáig. Szombat este Tibi és Zalán elvitték egy körre Diót sétálni, bár ezúttal is szarvast szerettek volna minél közelebb hallani. Aztán a templom melletti tisztásnál sikerült a tervük, egy szarvasbika sötét alakját és mellette három tehenet megtekinthettek. Egy pillanatra, mert aztán a szarvasok átszaladtak a tisztáson és eltűntek a szem elől. A fiúk pedig picit megilletődtek. Láttunk mókust, szarvas nyomát a homokban a házunk előtt és egyéb turistaútvonalon, hallottunk rókákat vihogni és "ugatni". Közben haraptuk a friss levegőt.
Vasárnap még felsétáltunk a Gatyatetői kilátóig, ahol annyira szép a kilátás. Nekem tériszonyom van, úgyhogy ilyen téren vannak kihívások, de muszáj volt nekem is feltrappolni a lépcsőn. Délután 2-re értünk haza, amikor nyomban el is kezdtem főzni, hogy legyen mit ennie Rékának szerdáig bezárólag- vagy legalább hétfő - kedden és persze a család többi tagjának is. Gyógyító húsleves csigatésztával, vadas Réka kérésére (hamis, de finom lett) és csirkepöri tésztával ubi sali...
Mondjuk, ez sem volt egy pihentető hétvége, de annál aktívabb.
