Projekt: Hogy fogyjon el a kaja a hűtőből?

Mármint a főtt kaja. 

Én már sok mindent megpróbáltam. Szomorúan állíthatom, hogy semmi nem vált be igazán. A legegyszerűbb módszer, ha valami nagyon finomat készítek, az gyorsan elfogy bármilyen módon. Mondjuk a brassói el sem jut legtöbbször a hűtőig. Vagy a rántott hús. Azonban ha másnapra főzök ebédet, értelemszerűen azt szeretném, hogy amit szépen bepakolok a hűtőbe, az másnap, harmadnap már ne legyen ott. 

Általában ha főzök, akkor kétfajtát főzök, valami egyszerűbbet és valami komplikáltabbat. Tegnap pl. lasagnét készítettem, ezt nálunk mindenki nagyon szereti, és mellé készült sóskafőzelék fött tojással. Ez utóbbiból reméltem, hogy esznek majd a gyerekek, de eddig az ujjlenyomatuk nem lenne a dobozokon.

Anyukám nem főzött hétköznap, annak ellenére, hogy otthon dolgozott. Nem ért rá, a helyi bisztróból hordtuk az ebédet, illetve én a jó öreg menzáról mentem érettségire, mármint hogy 12évet lehúztam a menzán. Mindig szerettem, sosem volt vele problémám. Egyetlen dolgot nem eszem meg, a mazsolát, azt pedig nem adtak. Ja, a fenyőmagot is utálom, de azt sem adtak.Így a pesztótól is rosszul vagyok. 

Hogy a lényegre térjek, mivel anyu nem főzött hétköznap, nem volt mintám, hogy hogy kell ezt csinálni, kell e egyáltalán. Vacsorára hideget ettünk, többnyire felvágottat mindenféle zöldségekkel. Esetleg apu sütütt kolbászt, pár szem krumplit és az egy adagnyi kajára rájárt az egész család. 

Az eredeti verzió az volt, hogy  a lábasban marad az étel, amiben főtt, az kerül a hűtőbe és onnan szed, aki akar. Illetve, aki éhes. Anyu a hétvégi koszttal így járt el. Aztán rájöttem, hogy nem nagyon akaródzik szedni az ilyen lábasokból a gyerekeknek, illetve "nem találják meg" a hűtőben a kifőzött tésztát a bolognai szószhoz vagy hordítva. Hogy sajtot nem reszelnek rá, azt meg sem említem, ahhoz pláne túl fáradtak szoktak lenni. Nem lesz meg a rizs a sülthús mellé, a savanyúság meg végképp nem. Így  elkezdtem cuki dobozokba adagolni a menüket, kisebb és nagyobb porciókat, amiket csak melegíteni kell. Üveg edény műanyag tetővel, gusztusos, jól tiszítható és biztonsággal melegíthető mikróban is. Legalábbis asszem.  

Ezekkel az a baj, hogy többnyire a gyerekek bele sem néznek ezekbe a dobozokba, hacsak nem hívom fel külön a figyelmet, hogy 2-3 adag chili con carne és hét (!) adag zöldbab leves figyel, tessék őket jó étvággyal fogyasztani. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem. Tibi a leghűbb partnerem egyébként a hűtő kiürítésében, ő megkeresi általában a legrégebbi kaját, az egy hetes borsólevest vagy a sárgarépa nélkül méltatlanul elhanyagolt húslevest (volt benne, csak valakik, manók "kiették" belőle) és vakmerően megeszi. Jóízűen belapátolja. Eddig még soha nem lett semmi baja szerencsére...A kimaradt, köret nélküli húsféléket is ő tűnteti el kenyérrel, uborkával, mikor mivel. 

Szóval rájöttem, hogy itt nagy adagokat nem érdemes főzni, sütni. Frissen szívesen megeszik, de második nap ritkán, csak a finomabb falatokat. Így inkább több félét főzök kisebb adagban. Vagy egyszerűbb ételeket. Tésztákat, arrabiatat, bolognait vagy carbonarat. Túrós tésztát, sülteket rizzsel, salátával. MIndenféle fűszerrel pácolt husit wrapben salátával, öntettel.  Fagyasztani kész ételt valamiért nem szoktunk.Vagy rendelünk valamit, ha nincs erőm főzni vagy más lefoglal, esetleg túl fáradt vagyok hozzá....

Párban E.nél

Ugye, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor mi járunk párterápiára Zalán helyett is. Ez volt a negyedik alkalom. El is felejtettem erről írni, pedig annyira szeretek járni, hogy írok erről is, még ha kb 2 hete ennek. Annyi minden történik, hogy alig győzöm kapkodni a fejem. 

Természetesen elkéstünk, mint mindig. No, nem vészesen, a lépcsőházban találkoztunk az előttünk levő kisfiúval és anyukájával.  Azzal kezdtük, amikor leültunk, hogy E., aki a pszichológus, megjegyezte, ő örül, hogy lát minket. Néhány másodperc kihagyás után azt feleltem, hogy én is örülök... majd viccesen hozzátettem, hogy Tibi is örül, biztosan.....Merthogy ő hallgatott.

Az elején a 3 hét összefoglalásaként Tibi mesélte, hogy mi a helyzet itthon, Zalán miatt itthon se net, se tévé.... Digitális detox. Iskolába Zalán nem jár, nyilván azt februárban feladtuk erre a tanévre.  Én nem nagyon jutottam szóhoz, de ezt nem bántam. A kókadt cserepes virágokat méregettem, láthatólag E. egy ideje nem járt az irodájában. 

E. érdeklődött, hogy dühős volt-e Zalán,  hogy elkoboztuk a telefonját? Tibi szerint nem. Sőt, meglepően együttműködő. Szerintem olyan furán nyugodt volt.....E. szerint Zalánnál is lehetett egyfajta megkönnyebbülés. Végre nem vadászunk a telefonjára....E. kérdezte Tibitől, hogy volt e bűntudata, hogy elvette a telefont,  érezte e, hogy ettől rossz apa. Tibi bevallotta, hogy igen, átfutott a fején, nem akar olyan lenni, mint az apja, aki úgy bűntette, hogy 2 hétig sem szólt hozzá. Majd amikor szüksége volt a segítségére, akkor mégis szóra méltatta. E. rávilágított, hogy mert az volt a feltételes szeretet, Zalán pedig a feltétlen szeretetet ismeri. 

E.kérdezte tőlem, hogy mit éreztem amikor végül elvette Tibi a telefont Zalántól.  Mindenképpen megkönnyebbülést, előtte bennem már dolgozott a feszültség hetekkel előtte. Hogy nem csinálunk semmit, tehetetlenek vagyunk és bár ezzel sem oldódott meg minden, legalább nem a telefonját nyomogatja Zalán korlát nélkül... 

Végig szinte az egy óra alatt vagy fájdalmat éreztem Zalán helyzete miatt vagy bizsergést belül, amiért E. úgy nyilatkozott, ahogy... megtartás élményt nyújtott. Azt éreztem, hogy ez az ülés félig Zalánért van, félig értem....Azt próbálta elmagyarázni Tibinek, ami amúgy az én álláspontom vagy véleményem, csak Tibi nem feltétlenül érti.

E. kérdezte, minek volt eredménye a 3 hétben, mi az; ami sikerült, jól ment... ...Tibi azt fejtegette, hogy egy oldalon álltunk Zalán ügyében is, együtt tudtunk működni. Megvontuk a tévét, ez mindenképpen jó.  E. érdeklődött , hogy párkapcsolati szempontból volt e valami esemény...nem is tudom, mi volt a kérdés. Tibi erre ezt mondta, hogy semmi különös. Bennünk sok a közös, az ízlésünk is, a véleményünk is a dolgokról, úgyhogy megvagyunk...... Nekem erről a kérdésről eszembe jutott a legutóbbi  veszekedésünk.  Itt meglepődtem, mert Tibi nem tudta, hogy  egyáltalán megtörtént, le kellett neki irni, hogy hogy robbant ki. Én hibám volt, feszült voltam, mire ő egyre csak visszavágott, nem nyugtatott. Majd robbant a bomba. Veszekedtünk, így vezettem le a bennem fortyogó feszkót. Én hangsúlyoztam, hogy igen, az én hibám volt, Tibi nem volt ebben sáros.  Én csak azt akarom mondani, hogy megelőzhetőek az ilyen veszekedések. És ez fontos. Tibi sóhajtott, hogy ehhez sok türelem kell. Igen, én tudom és neki van is. Tibi bólogatott, hogy van hogy van, van hogy nincs. 

Tibi fel tud húzni, de le is tud engem szabályozni, úgyhogy ha latja, hogy feszült vagyok, nem azt kell mondania, hogy miért vagy ideges, mi bajod van?? Miért haragszol megint?? Inkább - mi a baj, cicamica, hogy tudok segíteni? Mi bánt? És egyéb kedveskedés. Amit egyébként kicsiben szokott  csinálni.  Amikor Tibi erre nem nagyon volt vevő,  nevetett, hogy ez vicc, és csóvalta a fejet,  E.  bekapcsolódott, hogy pár kedves szó nem árt soha....

Kellett mondanunk olyasmit a másiknak, ami elismerő a 3 hétből. Tibi szenvedett ezzel, hogy örül, hogy egy oldalon voltunk. En azt mondtam, hogy köszönöm a türelmet, hogy időt szán Zalánra......ő hárította, hogy neki ez nem fáradtság. Dehogynem, mondtam, hiszen hajnali kettőkor megy fotózni vele, hulla fáradtan.....

Megérintett, hogy E. kiemelte, érti- e már Tibi, hogy mit mondtam a legelején, az első találkozón? Hogy en csak azt kérem, hogy ne hagyjon ebben a Zalános ügyben egyedül.... E. emlékezett erre. Ettől elállt a szavam. Kicsit legyen kedves hozzám, ez minden kapcsolatnak jó.  A végén E. annyit mondott biztatóan, hogy elismerése, hogy mi ezt csináljuk. Szerintem azért mondhatta,  mert ez nem könnyű és a párok inkább egymásnak esnek válsághelyzetben vagy bezárkóznak. Az ritkább, hogy szakember segítségét elfogadják.

Egy hónap múlva folytatjuk, június végén.

Emelt szóbeliken túl

 

Töriből szombat reggel 8kor könnyű tételt húzott - Géza és István egyházalapítási és államalapítási törekvései. Számomra jutalom. Egy szelet torta habbal. Mondjuk, ő nem örült, valami bonyolultabb hidegháborús vagy egyháztörténeti, filozófiai, esetleg egyetemes törit szeretett volna. Mindegy, lehetett volna női jogok vagy kisebbségek Magyarországon kiegyezéstől 20. századig és még ezer finom falat. A lényeg, hogy nem lett rossz. Nem lesz hibátlan, annyit mondott Réka. Mondtam neki, hogy ez nem is volt feladat vagy kimondott cél. 70% körül minden jó. 

Az angolon tegnap esett túl. Ugyanúgy, ahogy töriből, legelső volt, úgyhogy 8.24-kor már lazán rakosgatta a tűsarkús virgácsait a fekete slim kosztümjében és ceruzaszoknyájában hazafelé. Nem láttam, de el tudtam képzelni. Hazasétált, a közelben volt a középsuli, ahol a szóbelit rendezték. Téma a "relationships" volt, a debate téma a vegetarians ami testhezálló, mivel Réka eléggé húsevő. A vizsgáztató a cruelty to animalst hozta fel érvként, de szerintem ügyesen lerázta Réka azzal, hogy a húsevés betiltása nem szüntetné meg a kegyetlenkedést, hisz léteznek tejmarhák is. Valami ilyesmit mondott. Képleírás "jobs". Itt megpendítette, hogy igazságtalanul keveset keresnek pl. az eü dolgozók compared to footballers vagy egyéb élsportolók.... Ami rendes tőle. Azt mondta, a vita részét kimondottan élvezte. Igen, itthon is elég jó benne.... 

Este éreztem, ahogy pácoltam az oldalasokat a másnapi vacsorához, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy az emelteken túl van. Nem is gondoltam, hogy ennyire stresszben voltam......És ez csak egy faktor az unalmasnak nem mondott életemből.....Már csak a közép magyar és német van hátra, arra is van két hete szűken. Megkönnyebbülésében és hogy levezesse a stresszt, a napot a lovardában töltötte Rékánk.... Haladunk. 

 

Emelt szóbelik előtt

 

Tegnap felhívott tesóm, hogy mizu Réka érettségijével, hogy sikerültek az írásbelik? Ez tök jól esett, mert egyébként senki más nem kérdezte meg a rokonságból.... Ez nem szemrehányás, mert nem volt semmi hiányérzetem, csak tesóm telefonja ébresztett erre rá.  Jól elcsicseregtünk a barátnőjével az érettségikről, az ő lánya is végzős..... Tegnap tudtam meg azt is, hogy az emelt szóbeli eredménye majd csak a közép szóbeliknél lesz ismert, ugyanúgy, ahogy a fellebbezés eredménye is.  Szóval szombaton töri, kedden angol.... Nyelvi érettségiknél kisebb arányban számít a szóbeli, talán 30 pont (120 írásbeli + 30 szóbeli). Azonban a többi tárgynál 50% a szóbeli részaránya... Én csak a hétvégét várom, a péntek estét. Nagyon nehéz (volt) ez a hét. De már látni az alagút végét és nagy gubancok nincsenek a melóban sem. Eddig...

Este főztem salátafőzeléket, amit anyukám annak idején olyan jól készített. Egy egyszerű ételből rittyentett valami meglepően finomat, amiből nem tudtam eleget enni forró nyári, lehúzott redőnyös napokon. Ez a fejes saláta, ami egyébként friss  volt és ropogós, sajnos keserű volt, nem vettem észre előtte, úgyhogy lelombozódtam kellőképpen, amikor megkóstoltam - nem sikerült azt az ízt újra elővarázsolni abból a néhány hozzávalóból.... Mindegy, főztem zöldbablevest friss kaporral, tejföllel, füstölt oldalassal, az legalább finom lett. Plusz túrós tészta egy jókora adag szalonnával.  

A héten biciklivel kerekeztem melóba, de még kétszer nyeregbe ülni egy nap nem sikerült, vagy reggel esett az eső vagy délután.  

 

 

Túl az írásbeliken

 Tegnap dolgoztam, szokás szerint, Réka pedig betekintésre ment a gimibe (én nem tudtam, hogy van egy ilyen fogalom, hogy betekintés. Mindig tanulok.)  

8 után gyorsan jött az első infó, hogy a magyar írásbeli 88% lett. Ez remek, nagyon örültünk, mert a magyar elvileg nehezebb volt a szokásosnál. Nagyon jó esszét írt, ami egyébként erőssége (tiszta anyja). Utána matek 81%, ennek is  örültünk. Én rosszabbra is fel voltam készülve. 

Emelt töri csalódás egy picit, de én tudtam, hogy Réka nem tette bele a szükséges energiát, úgyhogy meglepetés nem történt. A kitűzött célt azért elérte és még fellebbezünk 1-3 pontért. (Nagyon sok egyébként a fellebbezés, legalábbis emelt töriből, de úgy hallottam, más tantárgyból is.) Töriből is az esszék jól sikerültek, ami a nehezebb, a teszt része nem lett erős. Az angol hozta a várakozásokat (mármint a Rékáét) 95% lett az emelt, és a német sem okozott csalódást, amire nem is készült, ez is 90% felett van. 

Úgyhogy örülünk, ha óvatosan is, hiszen ezek még csak az írásbeliek.  Nagyon bízom benne, hogy a szóbelik is jól fognak sikerülni. Még 3 vizsganap, 4 vizsga június végéig bezárólag.

Három egyetem van ugyanúgy porondon, Pázmány, Károli és BME. Én jelen állas szerint ez utóbbinak örülnék a legjobban, de Réka dönt és az ő pontszámai a végén...

Drukkolok tovább minden érettségizőnek és anyukájának!!!!