Nem írtam május eleje óta, jól cserben hagytam szegény blogot, ilyenkor picit szégyellem magam.
Vannak problémák, amelyekről nem szeretnék blog szinten beszélni, de letagadni vagy elhallgatni sem szeretném. Maradjunk annyiban, hogy vannak nehézségek, olykor pokoli, embertelen nehéz időszakokkal. Reményeim szerint talán a legrosszabbon már túl vagyok, de ki tudja. Most is írok, írogatok napi szinten, csak egy kicsit más műfajt. Illetve tervezem, hogy befejezem a 8-9 éve elkezdett mesémet.
A fentiek miatt ezért nagyon sok kirándulásra, kiruccanásra nem volt mód idén. Bea "javaslatára" jártunk a Prónay-kilátóban. Csak éppen szokás szerint nem az ideális útvonalon közelítettük meg, de mindegy, mert nagy élmény volt. Főleg lefelé, amikor már tudtuk, merre kell menni. Utána olvastuk, hogy medvét láttak a szomszéd faluban, hát örültem, hogy nem találkoztunk.
A gyerekek aktívan élvezik a nyári szünetet. Réka állandóan a lovardában van vagy oda vágyik, ez a két variáció van. Mivel ősszel hihetetlen módon végzős lesz a gimiben, augusztus közepétől kezdik a tanévet emelt töriből. Sajnos a zseniális töri tanárnő elvileg januárban nyugdíjba megy, ezért addigra nagyjából be fogják fejezni az érettségi felkészülést....Remélem, a formaidőzítés azért májusra is rendben lesz. Zalán nappal alszik vagy a telefonját nyomogatja, éjjel baglyot játszik és nagyjából műveli ugyanazt. Elég érdekes kamaszos beszólításai vannak, pl. "Ájjámáááleee!" - ő most nagyon tini, remélem, mire megkezdődik a középiskola, észhez tér...Egyébként 185 cm magas és jóképű, folyton éhes és olyan hangja van mint egy medvének, de közben vékony, mint a nád.
Június végén betöltöttem az ötvenedik szülinapom, ami döbbenet, hihetetlen és felfoghatatlan. Hát,végülis csak egy szám, mondhatnánk, de azért több ennél. Ennek alkalmából Keszthelyen töltöttünk két remek napot a szülinapom előtt és aznap. Csodálatos volt minden, maradtunk is volna akár egy hétre is, csak a gatyánk ráment volna a lakosztályra, ahol elférünk mind a négyen plusz eb. Gyönyörű volt a Balaton és strandidő. Rékának egy séta során kellett venni az egyik ajándékboltból egy fehér plüss nyulat...18 lesz decemberben, de mindegy. Hazafelé beugrottunk Gyenesdiásra, Mónisüti cukrászdájába és vettünk néhány zseniális süteményt a hazaútra.
Augusztusban utazunk vissza a Balatonhoz, Fonyódon majd picit több időt töltünk, már nagyon várom. Gyűjtögetem, mit fogok ott olvasni. Közben tervezzük, hogy a lépcsőt felújítjuk, ami az emeletre vezet, de ezt tervezzük az utóbbi 3 évben...minden augusztusban, amikor Tibi is szabin van. Úgyhogy ki tudja, abból mi lesz. Tibi térköveket is nézeget...
No ennyit hirtelen. :) Tettem fel képeket.
Puszi mindenkinek, legyetek jók!
