2017. december 12., kedd

A első X



10 éves lett a tündér! 

Nem nagyon tudok mit írni.

Természetesen meg vagyok hatva. Csak úgy spontán a ténytől, hogy már 10 éves....Közben lelkifurim is van, mert nem nagyon érek rá elmerengeni és a babakorára emlékezni. Pedig kellene. Ilyenek cikáznak a fejemben, hogy ügyvéd és CSOK, vételár, utalás, költözés, dobozok, dobozok és még dobozok. Német röpdoga és írás felmérő. Karácsonyi programok és szülinapi buli. Lufi, torta és egyebek. 

Döbbenet, hogy újabb 10 év múlva már valószínűleg valamelyik egyetemen csücsül, ha szerencsém van, akkor Magyarországon. Pont annyi idő múlva, mint amennyi ideje ő van nekünk, sőt még annyi sem. Ezért van az, hogy minden napot és hetet illene megbecsülni, amit a gyerkőceinkkel eltölthetünk, hiszen ugye kölcsönkaptuk őket, átmeneti ajándékai az életünknek. 

Mit mondjak, gyorsan elrepült a 10 év, pedig annyi minden belefért. 3 évig nevelkedett a szárnyaim alatt, aztán oviba került, fél napra. Nem szerette, berzenkedett ellene, úgyhogy váltottunk is óvodát, ami ugyan sokkal jobban nem tetszett az anyukának (nekem), neki viszont bejött. Összesen 3,5 év óvoda után iskolába került, ahol aztán végképp kinyílt és jól érzi magát. Emiatt hálás vagyok az iskolának és a tanárainak is, főleg az első két osztályos tantónéniknek. Mindent szeret kipróbálni és átélni, ezért táncolt, járt drámára, most rajziskolába, vívni, fuvolára. Szereti, ha sok barát veszi körül, fel meri vállalni azt, amit szeret, akkor is, ha csúfolják érte (LPS állatkák). Éles az esze, tiszta a szíve, és erre az utóbbira vagyok különösen nagyon büszke. Nincs benne gonoszságnak és rosszindulatnak a csírája sem. Lórajongó és cicaimádó és van egy rakás csontfoga, bevallom, már nem tudom, pontosan mennyi, de sok. 

Ő az én első szülöttem, a gyermek, akire annyira nagyon vágytam, hogy megszülessen. Nekem ő talán már mindig kisbaba marad, mint ahogy örökre az agyamba égett a legelső kép, amit életemben láttam róla ott a szülőágyon. Ma már persze nem emlékeztet arra magzatmázas kis lényre, de fantasztikus érzés, mikor egy -egy gesztusában vagy mosolyában anyukám egy-egy leánykori fotója villan be vagy akár az enyém. 

Nagyon boldog születésnapot, Réka! Még mindig hihetetlen, hogy már 10 éves vagy...csak pislogok bambán és próbálom megemészteni. :)