Azon gondolkodtam ma este, amikor a kis pásztortarhonyát kavargattam a főzőlapon, vajon hogyan közöljem a főnökömmel, hogy ne jöjjön közelebb hozzám 2 méternél. Ma is, ahogy valamit magyarázott az asztalomhoz lépve, a monitorom pásztázva, totál hómező lett az agyam és lefagyott, mert azon gondolkodtam, vajon áramlik-e ki az én személyes terembe pár darab vírusocska....Jaaj.
Már nem megyek le a kisker irodába, mert oda bejár mindenféle vevő és hát a maszk viselés bár kötelező, fene tudja, hordják e, nem e. Egy villám van az ebédhez, egy bögrém, egy csészém, ha kávézásra kényszerülnék kajakóma címén, azokat elmosom használat után és a közös cuccokhoz nem nyúlok egyáltalán. Van fertőtlenítő spray, azokkal rendszeresen lefújom a kilincseket.
Múltkor feljött az egyik kamionsofőr, aki rendszeresen hoz árut, bár az utóbbi időben nem nagyon láttuk. Ma bedugja az ajtón a fejét, hogy ihat e kávét (elég menő gépe van a Főninek), és hogy ugye ez a hülye maszk nem kell....Ránéztem szigorúan, hogy dehogynem....kell!! Erre bemenekült a konyha/tárgyaló részlegbe, az állára húzva a zöld, eldobható maszkot. Most erre mit mondjak?
Amikor felszállok a buszra reggel, nem veszek levegőt egészen addig, amíg nem találok ülőhelyet, mert bepárásodik a szemüvegem a maszk felett és akkor elveszett leszek és vak. Szóval mire leülök, kiver a víz, pedig még el sem kezdődött szinte a nap. Az út 7 perc, 3. megállónál leszállok, addigra max. 5-en ülünk a buszon. Olykor csak hárman. Hazafelé általában autóval hoznak, az autóban mindig van rajtam maszk.
A főnökömön kívül 2 méteren belülre senki nem jön a többi kollega közül. Persze a kollegák könnyen vannak, java részük 30-on aluli és tojnak az egészre.
Elkezdtem a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek, illetve ha valami apróságot találok, veszek, már elteszem, nem kapják meg. Rékának vettem pl. egy bőrkesztyűt, szép bordót, menni fog az új bordó téli bakancsához. Kinéztem neki egy éjjeliszekrényt az ikeából, erre hirtelen már nem elérhető....Ilyen az én formám!
Múlt pénteken céges buli volt, valami sörözőben, pizza és pia minden mennyiségben. Nekem eszembe sem jutott, hogy el kellene menni, főleg, hogy aztán kiderült, hogy pár külsős is ott volt....hát remélem, hogy nem lesz semmi következménye. Nem tudom, az év végi karácsonyi buliból mi lesz, remélem, nem kórházi benntartózkodás.
Anyukámat meglátogatni,...hát szó sem lehet róla, ami egyre jobban frusztrál, még jó, hogy Bell apó annak idején feltalálta a telefont. Anyósomat Tibi látogatja, vagy együtt ketten, a gyerekeket nem visszük. Nem régen engedték ki a kórházból, törékeny....
Ha jól számoltam, 7 hetet kell kibírni a téli szünetig.
Múltkor mesélte egyik ismerősöm, hogy a hideg kirázza, ha azt hallja, hogy Anyaaaaa!, mert akkor a két kölke (így mondta) közül biztos akar valamit valamelyik, de nem ám jámbor dolgokat, hanem húzósakat, pl. nem találja a pólóját és két m3 a vasalnivaló, nincs kész az olvasónapló, bár holnap le kellene adni vagy nem érti matekot és hopszi, holnap tz. Kinevettem, hogy ezt nem gondolja komolyan, de bakker, azon kapom magam, hogy olykor összerezzenek, ha ezt hallom, aanyaaaaaaa.....hogy vajon mi van már megint?! Hát milyen anya vagyok én? Hová tudok még süllyedni? Aztán majd sírok utánuk, ha kirepülnek. Már persze, ha megérem itt a Covid dögvész idején.....
Na viszont a kuglóf megint iszonyú jól sikerült hétvégén (utálom a negatív szavakat pozitív jelentésben , de hagyjuk) , egyszerűen tökéletes. Egy lendülettel már sütöttem kakaós csigát is, aztán jól bezabáltunk. Csodálkozom,hogy vasárnap szétrepedt a fenekemen a farmer. Hát istenkém, elérett az anyag ott, ahová a nap sem süt be....Reménykedtem, hogy a 38-as méretet erőltettem magamra, de sajnos a 40-es járt így. Az nem lehet, hogy 42-es farmert kell hordanom....Hétvégén megint mehetek nadrágot venni és kínosan érezni magam a tükrök előtt, amik torzak és csúnyán nagyítanak. Bár Réka nem számolt be ilyesmiről....fura, nem?
Múlt héten egy vagyont hagytunk ott a Nev Yorkerben (nincs dupla v-m, bocsi), Rékácska egy kazal ruhával eltűnt, hiába mondtam, hogy csak 3 cucc vihető be a fülkébe. Rájöttem, hogy egész jó cuccok vannak. Vett két csini garbót, fekete nadrágot, 3 szoknyát és találtam egy nagyon cuki , lámás pizsit, amit nem hagyhattunk ott. A szoknyákhoz aztán muszáj volt téli harisnyákat is venni, szóval egyik dolog hozta a másikat. Tibi mondta is neki, hogy boldog névnapot....boldog szülinapot.....boldog karácsonyt! Egyelőre inkább etetném, mint ruháznám őket, de lesz ez még másképp is....
Remélem, arra ébredünk reggel, hogy nem változik Amerikában semmi......
