Tegnap este Tiborom olyan későn esett haza határidős munkája mellől, hogy már csak Zalán volt ébren (!). (Ennek meg is volt reggel a böjtje. Megígértem nekik, hogy aznap, AZNAP, amikor hiszti és hőbörgés nélkül el tudunk indulni az oviba, délután egy torta fogja itthon várni őket. Nem volt elhamarkodott ígéret, nem kellett rohannom a cukrászdába és mostanában nem is lesz ilyen veszély.....) Mint ilyenkor rendszeresen, nyomban nyakába is öntöttem az információ tengerem, valahol a nadrág és a zokni felráncigálása között.
Az egyik ilyen volt, hogy akkor beírassuk e Rékát a katolikus suliba, a biztonság kedvvért...max. nem oda megy, úgyis több körös felvételi van. Ott van még a Kőrösi is, aminek a nyílt napjára (az egyikre) nem tudtunk elmenni, mert ippen egybeesett a Törpsulis foglalkozásokkal, de lesz másik...szóval mi legyen? Erre Tibi megforgatta a szemeit párszor a tengelye körül, majd mielőtt még szóra emelkedett volna, Réka elbődült, hogyaszongya:
- Dehát én a Rákócziba megyek, anya! Nem megyek semmilyen más iskolába.
Hát na. Ennyit tesz a Törpsuli. Lehet, még szeptember előtt beköltözik? Arra gondolni sem merek, mi lesz ha nem veszik fel (nem valószínű, de nem kizárt). Máris fogalmazom a fellebbezést, hogy mint Törpsulis gyereknek, milyen TÖRÉSt okoz az elutasítás Rékámnak. Azt a kedves Tankerület sem akarhatja komolyan, hogy összeroppanjon a kislányom ekkora csalódás súlya alatt. Utasítsanak el olyat, aki nem volt Törpsulis! Hát nem? De!
Tibi kissé rezignáltan legyintett, hogy maradjak már nyugton, ha a Rákócziba nem lesz jó helye Rékának, akkor sehol. Kijelenti ezt úgy, hogy belülről ugyan járt már a suliban, de a tantónéniket nem látta, sem a foglalkozásokat a Törpsuli fennállása óta. Hát szóval, kérem szépen, nagyon úgy néz ki, hogy 100% a kilencvennyolcakárhányból. A jelentkezési lapot a körzetes Rákóczi kapja tőlünk.
Másik infó, amit örömmel megosztottam hites urammal az volt, hogy Réka tegnap pillangó úszásban is "Taxit" kapott Gyuri bácsitól, ez egy marha ritka és jelentős dicséret. Valószínűleg, a "lepkét" is abszolválta az én drága lányom. Majd csütörtökön reményeim szerint eljutok az uszodába (muszáj lesz, mert fizetnem kell Gyurinak) és akkor megnézem, videóra rögzítem a fejleményeket. Nagyon ügyes!!!
Tudtam fokozni, előkaptam az a katicás könyvet, amelyből Réka este olvasott pár oldalt és meglengettem Tibi előtt (3 sor egy oldal, de max. 10) Ez is egy nagy lépés, hogy Réci élvezi az olvasást, csillogó szemmel kódot fejt. Imádom, hogy láthatom, tanúja lehetek (szegény Tibivel ellentétben.) 4. oldal közepén elakadt, szétfolytak a betűk, szétszaladtak, ekkor átvettem én az olvasást, még mielőtt frusztrációs rohamot kap Rékám és lefelé görbül csöpp szája.
Na megyek, véget ért az ebédszünet...
