Jelek?

Egyik ismerősöm valamikor évekig nyugdíjas otthonban dolgozott vezető pozícióban. Elég sok minden tud a halálról, sokszor kirázott a hideg már magától attól a tárgyilagosságtól, ahogyan beszélt róla....Mostanában többször eszembe villant, amit egyszer arról mesélt, hogy a távozni készülő idősek egyszer csak abbahagyják az evést. Ebből tudni, hogy pár nap és vége lesz..... És aztán tényleg....Apu egy hete nem eszik, ebből 4 nap küzdött a tüdőgyulladással, amitől nem tud megszabadulni. Úgy tűnik, az orvosok, nővérek teljesen lemondtak már róla. Nagyon gyönge és eljutott odáig, ahonnan már nincs visszaút. Csak a várakozás maradt, hogy mi lesz. Nem is, hogy mi lesz, hanem hogy mikor....

Január elején Tibi vitte be a kórházba, akkor még apu tudott beszélni és minden rendben volt nagyjából vele, azt leszámítva, hogy szédült és nem tudott lábra állni. Onnan jutottunk el odáig, hogy az az ember, aki a kórházi ágyban fekszik, csak haloványan hasonlít az én apámra, arra, aki még akár karácsonykor is jelen volt közöttünk. Nagy feladat mindig elrejteni az arcomról az iszonyt, amikor ránézek, hogy ki tette ezt vele, a dühöt, hogy miért kellett hogy így legyen? Nem vigasztal, hogy 82 éves, az emberi lélek nem úgy működik, hogy oh, hát ez a természet rendje, senki nem él örökké....Az sem vigasztal, hogy a kolleganő apukája már 32 évesen öngyilkos lett. Ettől még nekem MOST nehéz, nekünk, a családnak borzasztó nehéz....De persze nem várom, hogy megértse más, mert ez az én tragédiám, az én problémám...rám vár, hogy feldolgozzam.

Közben itt a holnapi főpróba és a szombati bál....Milyen fura, hogy fekete ruhát vettem az alkalomra, ragaszkodtam hozzá....Tesóm szólt, hogy készüljek B tervvel is a bállal kapcsolatban, mert minden lehet. Ők esküvőre hivatalosak szombaton. Nem áll meg az élet.....Napok óta összerándul a gyomrom, hogy meglátom a telefonom kijelzőjén tesóm nevét. Szegény anyukám pedig csak sír és sír, azt mondja, nem tudja abbahagyni. Hogy is tudná....

Valaki megállíthatná egy kicsit az időt, nem azért, mert most olyan jó, mint amikor kicsik voltak a gyerekek és minden tökéletes volt az életünkben. Hanem mert félek attól, ami jön. Menekülnék a baljós jelzésektől, a rossztól, a gyötrelmektől, amik előtt állunk valamennyien a családban.  Persze...nem lehet. Úgyhogy csak egyet lehetünk, összekapaszkodunk és várunk. Imádkozunk, úgy csinálunk mintha tudnánk. Imádkozzunk!

Pumpa fenn!

Ma (azóta tegnap) fordult elő első alkalommal Zalán és az Ovi közös fennállása alatt, hogy Zalán szaladt volna ki hozzám szertelen kiscsikó módjára, hogy végre jött értem anyám. Hurráááá! De ja vu-m is volt, ahogy ott ténferegtem az öltözőben várakozón, mert annak idején Rékát lehetett nehezen kirángatni az ovis csoportból (ahogy ugyanolyan nehéz most a suliból) és ezt is megértük, hogy immáron Zalán is érzi magát annyira jól, hogy maradni szeretne. Édes volt, mert azért örült nekem, amikor Milán felvilágosította, hogy megjöttek érte az ősök, majd nagy komolyan megállt előttem és felemelte jobb mutatóujját: - Kaphatok egy percet, anya? Hátpeeerszehogy....Azzal már futott is vissza.

 Később az ovis játszótéren találkoztunk még a Máté és Milán duóval, nem lehetett hogy ne engedjem játszani őket egy picit. 3 egyforma méretű és formája, öt év körüli lurkók. Élmény volt figyelni őket. Így azonban 5 óra előtt 2 perccel estünk be a suliba lihegve....Réka volt az utolsó, a drága. Nem panaszkodott, csak némán becsukta az olvasókönyvét. Legalábbis akkor. Este, már az ágyban szóba jött, hogy milyen jót is játszott a kis trió a csúszdán ovi után....Na akkor Réka elég pipa lett.

 

Más. Kaptunk egy levelet hétfőn az alapítványi bállal kapcsolatban. Kb. egy hónapja minden tájékoztatót a kezünkbe nyomtak, egy csak afféle emlékeztető a tudnivalókról. Annyira jellemző a sulira, vigyorogtam is. Minden infó rendelkezésre áll, végén egy kis szigorral megspékelve....Az alsós igazgatóhelyettes írta alá. Idézem:

Tisztelt Szülők!

Az Önök gyermeke fellép iskolánk immár hagyományossá vált Alapítványi bálján.
Időpont: ...

Két próbát tartunk a fellépés előtt:

1. próba (Főpróba) időpontja : ..... helye: Főiskola, Campus
Arra kérem a szülőket, hogy a főpróbára hozzák gyermekeiket a helyszínre (Campus).
ITT szeretném odaadni a kislányoknak a fellépő ruháikat (részletezve, hogy mi...), valamint a kisfiúk fellépő ruháit: ing, nadrág. A szülők biztosítják a fehér harisnyanadrágot, a fekete cipőt és a kislányoknak a párta rögzítéséhez egy hajcsatot kérünk. A próba kb. 30 percig tart.

2. próba ( a bál napja) : időpontja : .....
A gyermekek fellépő ruhában érkezzenek 17.45 órára. Aki pénteken a főpróbán nem vesz részt, nem tud fellépni a bálon.


Idézet vége.

Hagy ne mondjam, miféle összehangolt logisztikára lesz szükség, hogy Réka pénteken időben beérjen a Campus-ra. Legjobb lesz, ha Zalánt Tibi már ebéd után felveszi az oviból, 3/4 4-re beesik a suliba Rékáért, majd 4 órakor felvesz engem is úton kifelé a Tiszaligetbe, mert naná, hogy én is ott szeretnék lenni a főpróbán!!!! Ez így leírva nem bonyolult, de Tiborom zsúfolt életében ez egy nagy-nagy kihívás....

Megint más: Lemaradt, szerdára beírtam magam fogadóórára az oviban. NEGYED ÓRA per szülő. Évről évre csökken az időtartam, nem oly régen Rékával még 45 perc adatott meg, nagycsoportban 30 perc, most idén 15...Én nem tudom, jövőre eltörlik a fogadóórát????
Na ezen ment fel a vérnyomásom ma (tegnap) délután.