Elgondolkodtató és aggasztó, hogy Rékának nincs barátnője az osztályban, az évfolyamában. Nagyon szomorú vagyok emiatt olykor, mert szegény, milyen lehet már ez neki? Igaz, ha visszagondolok, nem ápolok kapcsolatot egyik általános iskolai barátnőmmel sem, nekem sem voltak mély baráti kapcsolataim az általánosban, de legalább volt 2-3 barátnőm. Aztán amikor elkezdtem a gimit szeptemberben annak idején a ezerkilencszáz....az őskorban, akkor mintha elvágták volna ezeket a kapcsolatokat. És nekem ez nem is volt furcsa ,mert ott voltak a gimiben az új barátok. Akik közül szintén nem maradt sok, de legalább egy maradt a mai napig. Igaz, őtőle is meghalhatok és el is temethetnek, mert ha én nem írok rá, én nem keresem őt, akkor hol lennénk már? Sehol. Kivétel a szülinapom és vagy névnapom, amikor azért megkérdi olykor, hogy mi újság. Viszont szokott nekem olyan kedveseket írni, hogy milyen jó barátnője vagyok én, mi mindig ott kezdjük újra, ahol a múltkor abbahagytuk. Ezzel engem kenyérre lehet kenni, akkor is, ha fentiek, amivel jellemeztem a barátságunkat, tök igazak.
Szóval nincs Rékának barátnője, bár pár hónappal ezelőtt még volt. Nem igazi, amolyan kényszer, a másik kislány, nevezzük Rozinak mindig a begyemben volt, mert sok mindent csinált, ami nekem nem tetszett, de nem szóltam semmit. Ha kérte a házit, mert hiányzott, mi mindig megadtuk. Hasonló esetben nekünk sokszor kellett kérni és nagyon vonakodó választ kaptunk, hiányos házival. Emiatt beeseett pár rossz jegy is, nem érdekes.
RoziAnyut kiscsoport óta ismerjük, mert már oviba is együtt jártak a gyerekek. Akkor még nem barátkoztak. Szóval RoziAnyut is ismerem már lassan 10 éve. Tök jól meg tudtuk dumcsizni a sulis ügyeket és mindig ugyanazt gondoltuk ebben a témakörben. Kölcsönösen segítettük egymást, főleg alsóban, tök jól működött az kooperáció. Iskolai rendezvényeken együtt pusmogtunk, vihogtunk, tűrtünk és szenvedtünk, de szülői értekezletről volt szó.
Rozi nem volt olyan cuki kislány, mint ahogy az anyukája látta. Egyrészt mindig kéjes öröm töltötte el, ha Réka négyes kapott, ő pedig ötöst, vagy Réka váratlanul felelt. Ha Réka szobájában megjelent egy babzsák vagy valami trendi apróság, borítékolható volt, hogy Rozinak is lesz ilyen. Nincs ebben semmi gáz, gyerekek. Rozinak volt egy fekete korszaka is, csak fekete cuccban volt hajlandó suliba menni, na ez már olyan pici felkiáltójel volt a fejemben, elkezdett villogni valami lámpa, de oké. Olykor összevesztek, kibékültek, összevesztek,kibékültek, barátok szoktak így járni.
Aztán Rékát egyszer támadás érte a suliban, különösebb ok nélkül megverték egy ugrókötéllel. Rozi volt az egyik elkövető, de nem csináltam belőle nagy botrányt. Szóltam a fogadóórán, hogy ez és az történt, de a tanítóknak a szeme sem rebbent, annyit tudtak hozzáfűzni a dologhoz, hogy két dudás egy csárdában nem fér meg, ennek a barátságnak hosszú távon nincs jövője. Ebben mondjuk igazuk lett. RoziAnyu egy ideig óvatosan kerülgetett, kivárt, hogy mekkora botrányt csinálok a Réka verésből, hát semmilyet. Ő bizonyára nagyobb patáliát vert volna ki.
Ahogy cseperedtek a lányok, már látszott ,hogy ez tényleg nem lesz barátság. Rozi általában csak akkor foglalkozott Rékával, ha más nem volt a láthatáron, egyébként gond nélkül faképnél hagyta Rékát bármilyen helyzetben. Nem ült mellé tavaly év elején a suliban, ami fura dolog barátok között,nem? Elvárta, hogy Réka súgjon neki dolgozatnál, közös feladatnál, de abszolút nem viszonozta a segítséget, ha Réka kérte volna. Rékának itt már kezdett elege lenni belőle. Többször rámírt RoziAnyu, hogy Réka miért nem játszik/foglalkozik Rozival? Olyan számonkérően. Nem értettem az egészet, mert pont Rozi ignorálta Rékát. Erre a felvetésemre megkaptam, hogy Réka megígéri mindig, hogy játszik Rozival, de végül nem. A telefont sem veszi fel Rozinak. Ezeket a megközelítéseket én mindig ignoráltam, még eleinte egyeztettünk Rékával, de mindig úgy tűnt, hogy Rozi az igazi hunyó.
Egyszer beleolvastam Réka messenger üzeneteibe kíváncsiságból. Az a szenny, ami ömlött Rozi soraiból, egészen felkavart, még hányingerem is lett. Egyrészt minden mondata úgy végződött, hogy geci. Vagy úgy is kezdődött. Másrészt a sok káromkodás és szidkozódás között alig véltem felfedezni egy magyar szót. Hogy aztán Réka mennyit tett annak érdekében, hogy ezt kiérdemelje, nem tudom, nyilván ő sem egy angyal és van az a tulajdonsága, hogy ha piszkálják, kétszeresen adja vissza. Tibi is pont ilyen, bár ő az esetek nagy számában fura módon észre sem veszi, ha mondjuk szóban valaki beszól neki, de ez más téma.
AKárhogy görgettem vissza az üzenetek között, sok normális levélváltást nem találtam, olyat, ami arra utalt volna, hogy a lányok barátok. Pedig Rozianyu mindig zengett, mint a harsona, hogy Rozi mennyire nagyon szereti Rékát és folyton róla beszél otthon.....Hát a valóság valahogy egészen máshogy nézett ki. Gyűlölet, utálat jött le a sorokból, olyasmi amit én az ellenségemnek sem írnék soha, nem annak a lánynak, aki elvileg a barátom. Réka nem válaszolt hasonló stílusban, hogy nem válaszolt sok üzenetre vagy csak egy-két szóval, úgy tűnt, még jobban feltüzeli Rozi érzelmeit.
Múltkor Réka hiányzott, gondoltam, elkérem RoziAnyutól a kémia házit. Illetve annak is egyetlen sorát, amit Réka rosszul másolt le, úgy tűnt. Mire visszaírt az anyuka, hogy nem tudja, már nem tanul egyik gyerekével sem. Kedves , nem? Végül sokszoros kitérés után kinyögte, amit szerettem volna tudni. Majd rögtön be is támadott, hogy Réka uszítja a barátnőit (az online játékban) Rozi ellen és ezt ő nem fogja tűrni. Rozit hivogatják telefonon és teljesen fel volt háborodva. Én meg csak pislogtam, hogy mi van és merre, majd utanajártam, hogy mi a bánatról van is szó?
Rozianyu nem hagyta abba, ha már egyszer elkezdte és sok minden vád elhangzott, hogy én mennyire elfogult vagyok a gyerekemmel, mindig minden Rozi hibája, pedig én ezt soha nem mondtam, nem is nagyon gondoltam, elvégre kettőn áll a vásár. Rozi szemét húzásairól sem számoltam be az anyjának soha, pedig volt belőle bőven az évek során. Én most sem pakoltam ki, annyit jegyeztem meg, hogy ha Réka nem elég jó nekik, akkor nem kell vele barátkozni. Ebből persze viszakozott, hogy ő ezt nem mondta, hogy nem jó, de a szövegkörnyezet mégis erre utalt. Ennek pont egy hónapja. Azóta csönd van és hullaszag, a csajok kerülik egymást, Rozianyuval pedig megszüntek a chat-jeink, sajnos.
Hogy Rozianyunak tulajdonképpen mi baja, nem derült ki. Úgy gondolja, hogy ha a lányok nem barátkoznak, akkor nekünk sem kell az ismerettséget fenntartani? Hátoké...Hogy ennek a toxikus barátságnak vége, mindenképpen ünnepelendő, azt hiszem.
