Tegnap délután felhívott bennünket L. mama, hogy bekopogott hozzá a Mikulás bácsi (A Télapó szó nálunk tiltó listás, kommunista csökevénynek minősül, bár eredete régebbi korokra nyúlik vissza...de Apának magyarázhatok) és miután megerősítette, hogy ő személyesen Réka és Zalán egyik nagymamája, hátrahagyott a gyerekeknek egy-egy csomagot ajándékba. És nekem is, mert jókislány voltam idén is, ugye. Ahogy füleltek a gyerekek a telefonra, azon gondolkodtam, hogy vajon észreveszi e az összeférhetetlenséget Rékám. Enyém Mikulás hatodikára virradó éjjel helyezi a csomagot a kisuvickolt és ablakba gondosan kitett kiscsizmába. Sosem találkoztam vele, sosem láttam, mert az éj leple alatt érkezik, amikor már mindenki alussza legmélyebb álmát....a mama Mikulása meg spontán csak úgy bekopog? Szarvasostul, szánostul mindenestül? Fényes nappal? Réka nem jelezte egyetlen szemöldök borzolással sem, hogy problémája lenne mama Mikulásával. Talán mert már gondolatban erősen a csomag tartalmára fókuszált, vajh' mi lehet benne?
A minap azért tűnődően megjegyezte, hogyan fogja tudni a Mikulás, hogy neki Kinder tojás dukál hercegnős nemtommivel a közepében, valamint olvadós rágót is szeretne, nem is egy csomaggal és Kinder Bueno valamint túró rudi, mogyoró és dió is dukál a Rékának. Azt feleltem, hogy háttttőőőő...a Mikulás nagyjából megérzi, melyik csemete mit szeretne.
Délután az óvó néni némán egy mappát nyomott a kezembe, rajta egy listával. Az volt a dolgom, hogy aláírjam és kifizessek a gyermekem mikulás csomagjára 300 Ft-ot.
- Mit tesztek ennyiért bele? Meleg levegőt? - kérdeztem nevetve, picit megfeledkezve magamról, az óvó nő nem is felelt nagyon semmit, csak valami ilyesmit.
- Hát.....
Persze igazából lényegtelen, lesz itt csomag több, mint elég. Majd a tornateremben megrendezett tömeges, lélektelen Mikulás ünnepségen diplomaosztószerűen szólítanak mindenkit, átveszik sovány kis tejbevonós csomagjukat, aztán ennyi volt a Mikulás. Bezzeg az én időmben, amikor a Móni apukája beöltözött Mikulásnak és végig vándorolt minden csoporton. Micsoda izgalomban voltunk, hogy vártuk! Beült hozzánk, süteménnyel kínáltuk, szörppel itattuk, énekeltünk neki, majd hatalmas zsákjából csomagot előhúzva minden gyerekhez volt egy jó szava...Aztán amikor elment, az ablakból figyeltük és integettünk neki. Picit csodálkoztunk hova és mint húzza a szánkóját, amikor szakadt az eső...hó egy szál se'.....de egy Mikulás mindent megold. Na azok voltak a szép idők!
Ahogy Zalán várja a Mikulást, az valami egészen megható. Olykor egészen átszellemülten, tele örömmel és várakozással az ablak felé fordul és annyit suttog az édes kis mini basszus hangján:
- Nem sokára jön a Mikulás.... - és még a szeme is fátyolos lesz az áhítattól.
Tegnap este M. mama is szólt, hogy hozzá szombat reggelre jelentkezett be a Mikulás, vár bennünket aznap egy jó ebéddel. (Mármint a mama, nem a Télapó (itt leírhatom, Tibi nem fogja olvasni)) Zalán megkérdezte, hogy a Mikulás is ott lesz e az ebédnél, de ezt sajnos nem ígérhettem meg neki. A Mikulásnak éppen csúcs szezonja van, egy perc ideje sincs csütörtökig.
