A gyerekszobákban már ott állnak a szekrények, polcos szekrények és a játékok 90%-a is. Holnap átrepülnek az ágyak és az íróasztalok is. A földszint továbbra is katasztrófa, bár a konyha burkolatilag majdnem kész. Mire a bejárati ajtóig felhordtam a cuccokat a garázsból, ahol ideiglenesen tárolódtak csatakos lett rajtam a ruha a dzseki alatt. Remélem, nem szedek össze egy jól fejlett megfázást, mert nem hiányzik. A gyerekek szolidan fogadták a saját szoba részleges berendezését. Tisztában vagyok vele, hogy a saját szoba inkább nekem volt fontos, nem annyira a gyerekeknek, de azért remélem, hogy örülnek.... vagy hát örülni fognak, ha egyszer belakják a helyet. Még nekem is fura.
Tibi találkozott az első nem szimpatikus szomszéddal. A manus fiatalabb nálunk és konyhabútoros puttonyos autóval (vagymi) jár haza. Nálunk konténer áll az udvarban, úgyhogy nem lehet beállni a kapun belülre autóval, pláne nem a garázsba. A ház előtt pedig nem volt szabad hely egyáltalán, úgyhogy a túloldalon parkolt, a hurok túloldalán, mert mi a zsákutca végében lakunk .... fogunk lakni. Szóval odajött hozzá reggel ez a fószer, hogy van itt egy olyan helyi szokás, hogy mindenki a saját háza előtt parkol. Vagy ha ott nincs hely, akkor fentebb, még a hurok előtt. Egyébként ettől még volt hely a konyhabútoros kedvesszomszédnak, úgyhogy nagyon kedves volt tőle, hogy így bemutatkozott. Ugyanez a helyzet fordult elő kb. 10 éve (?), csak ott a később macskáját nálunk trágyáztató nő még bunkón is adta elő magát. Tibi persze jó fiú, ő a maga módján mutatkozott be, vagyis nem szólt vissza vagy küldte el a fenébe a manust, mert ha elmegy a konténer és kiürül a garázs, soha nem lesz okunk az utcán parkolni. Konyhabútorosnak meg nincs garázsa, úgyhogy talán ezért olyan érzékeny.
Idén nem lesz éves összefoglaló, sem időm, sem kedvem hozzá. Nem tudom, milyen év volt ez a 2017. Olyan vegyeske. Fura kerete van tragédiából, volt az a szinyeis buszbaleset, talán még januárban, ahol sok fiatal meghalt és most decemberben az eltűnt verseghys diák tragédiája, akit végül a Tisza árteréből húztak ki holtan....Ez utóbbi is megrázott és persze az első is. Nem ismertem, de amikor megerősítették a halálhírét, elsírtam magam. Borzasztó ez, megszakad az ember szíve. Voltunk Szlovéniában nyáron pár napot, ahová visszahúz a szívem. Zalán iskolát kezdett, Réka negyedikbe lépett. Munkailag semmi különös és ez nem baj. Valóra vált egy álmunk, amelyet legalább 3 év várakozás, majd a szerződés aláírásáig 3 kemény hónapot éltünk meg. Most pedig jön a felújítás kemény időszaka, ami már 10 napja tart és még legalább egy hétig fog is. Illetve egy évig is, bizonyos szempontból. Mindig azt szoktam kívánni, csak rosszabb évünk ne legyen! Idén is vannak fogadalmaim, lássuk csak.
1) Lefogyok 5 kg-ot.
2) Odafigyelek mit eszem és mennyit.
3) Csak vizet iszom.
4) Sok sok gyümölcsöt és zöldséget tömök magamba
5) Leszokom a vacsoráról (reménytelen)
6) Igyekszem rendszeresen mozogni.
Puszi mindenkinek és nagyon boldog új évet, egészséget, boldogságot, sok - sok örömöt!
Legalább egy nagy álmotok váljon valóra és kívánom minden úgy alakuljon, ahogy szeretnétek!
