Általánosban volt egy lány, aki felettem járt pár osztállyal. Rékának hívták és az ének-zene tanárunk lánya volt. Emlékszem, azon morfondíroztam, hogy Réka, Réka...pont úgy hívják, mint otthon a kiságyamat (Vagy kanapét? Már nem emlékszem.) Aztán elröppent pár évecske és lám, első gyermekemmel a szívem alatt erős befutónak tűnt sokáig a Réka.
Futottak még: Emese, Anna, Kinga....
És végül nyert is. Hiszen szuperjó nevecske ez, egykoron Attila felesége és Koppány lánya is ezt viselték. Akkor még nem gondoltam, hogy különösebben lehet becézni (aztán ezt megoldottuk, találékonyak lettünk) de még ez is tetszett benne. Rövid, tökéletes, ahogy van. Számunkra az volt és az ma is.
Isten éltessen sokáig neved napján, Rékám!
Réka, Réku, Réci vagy ahogy leggyakrabban hívom mostanság......Muci