Tiborom vitte ma az ovis pszichológushoz Zalánt, 10.30-ra volt időpontunk. Nem egészen értem a szülő bevonását a gyermek transzferébe (oviból a pszichológushoz), hiszen konkrétan egy fedél alatt vannak Zalán és pszichológus....Ehhez képest Tibinek félbe kellett szakítania a munkáját, elkocsikázni az oviba, kézen fogni Zalánt, felvinni a pszichológushoz, kiülni a folyosóra, várni egy órát, megint kézen fogni Zalánt, levinni a csoportjához és elköszönni....Na mindegy, Tiborom sem egy kivont kardú vitéz, aki fel tudta volna tenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő személynek....
Még dél előtt felhívtam Tibit, ahogy azt sejtettem, hogy egészen biztosan búcsút intett T.-nek. Elmondta, hogy ő maga nem beszélt a pszichológussal, csak ücsörgött és várakozott. Zalánnak még jövő héten hétfőn is be kell kukkantania a T.-hez, aztán beszélünk újra mi, felnőttek. És a slusszpoén. Zalán nagyon csöndes volt, szinte csak suttogva beszélt T. pici irodájában. De. Egyáltalán nem dadogott az egy órás időtartam alatt. Ez valahol várható volt, mégis kész voltam, mint a matekházi....Érdeklődve várom a folytatást.
