El is felejtettem, hogy félbehagytam lényegében az előző posztot, hopsz, az agyam most még szitább, mint eddig volt, most már gyakorlatilag inkább levesszűrő.
Valahol ott tartottunk, hogy Zalán mint kontakt múlt héten itthon rekedt, együtt az egész osztállyal. Jól ment az online oktatás a körülményekhez képest, bejelentettek egy sor dolgozatot, ami persze az ő fejében nem szokott megragadni, ezekre jópár nappal később jöttem rá véletlenül vagy más forrásból. Én szerdától itthon maradtam vele gyáp-on.
Pénteken vittem Rékát fogorvoshoz, Hónapokkal korábban kiderült a kontrollon, hogy van egy lyukas foga, élete első maradandó foga. Gondoltam, mivel tünetmentes, mármint nem fáj a foga, valami apró dolog lehet, semmi különös. Ehhez képest alaposan meglepődtem, mert egy "hetes" fogról van szó, amelyik csak félig jött ki, az a fél viszont valahogy nem okés, na mindegy, nem elemezném, a lényeg, hogy még nem biztos, hogy megmenthető a fog. Ez eléggé hidegzuhany volt nekem, még jobban meglepett Réka hozzáállása, aki már a fogorvos előtt kijelentette, hogy tőle aztán ki is húzhatja a szájsebész azt a fogat és vonogatta a vállát...Na mondom, kitört belőle megint a kamasz, kösz az élményt! Ezt később hazafelé is nyomatékosan kijelentette, hogy neki mindegy mi lesz ezzel a foggal. Csak emlékeztettem rá, hogy egyelőre 28 foga van és több soha nem lesz saját, csak kevesebb. Most ez soknak tűnhet, de higgye el, egy idő után ragaszkodni fog a fogaihoz, hát csak ragaszkodjon most is, ameddig csak lehet. Pfff....
Utána megkérdeztem, hogy megyünk-e egy kört a plázákban, boltokban, hogy legyen télikabátja. Vonogatta a vállát, de azért benéztünk ide és oda. Mit ne mondjak, a választék elég siralmas volt, valahogy még boltok sem nagyon vannak. A Budmil boltba be sem akart menni, kifejtette, hogy ha majd annyi idős lesz , mint én, biztos tetszeni fognak neki azok a dzsekik is. Nyeltem egyet, oké.
Egyetlen helyen tudtam azt hiszem boldoggá tenni, a Jysk-ben, amikor karácsonyi dekorációt vettünk, édes manókat, mert imádom őket és nem lehet belőlük elég, mindenféle zöld és bordó izéket. Meg egy olyan zöld diótörőszerűséget is vettem, amin megütköztek a pénztárnál a csajok, hogy ez meg mi....Hát diótörő ---katona-...dísz, de csak mosolyogtam a maszkom alatt - amit akkor még a kutya sem hordott, mert az emberek alapvetően idióták.
Egy idő után már be sem mentünk a boltokba, semmi nem volt jó, úgyhogy akkor irány haza. Járványidőszakban feleslegesen az üzleteket járni, illetve cikázni a kirakatok között, na az nem az én műfajom. Még a kesztyűboltba beugrottunk egy új kesztyűért (nyilván), mert a múltkor kiborult a táskában a smoothie és azt leginkább a kesztyűm itta fel, ami nem annyira tett jót neki.
Hazafelé találkoztunk az éppen tesztről hazafelé tartó fiúkkal, akik boldogan újságolták, hogy Zalán tesztje negatív lett, mármint a gyorsteszt, a pcr-nak hétfőn lesz eredménye. Ez kellőképpen feldobta a hétvégénket. Zalán hősként viselte a mintavételt, nem kapta el a fejét, nem nyarvíkolt, nem méltatlankodott.
Szombaton végre boldoggá tettem Rékát átmenetileg, vettünk neki egy dzsekit a New Yorkerben, ami most nagyon menő nála. Jó nagy tömeg volt, maszk meg senkin, de én is fuldokoltam a sajátomban és pergett rólam a veríték. Pillanatok alatt összedobott Rékuska egy kisebb vagyont érő ruhatárat, garbók, szoknyák, mellények...mehettem fizetni.
Hétfőn nem volt reggel semmilyen információ, hogy mi a helyzet Zalán tesztjével, viszont nekem kezdtek elillanni az illatok és ízek. Amilyen hipochonder vagyok, azt gondoltam, hogy csak bebeszéltem magamnak. Már a hétvégén is voltak náthas tüneteim, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, könnyen meghűlök, kettőt tüsszentek, elhasználok két zsebkendőt, aztán annyi. Most viszont orrspray került elő stabilan. A gyerekek valami erős levendulaszagú izét dugtak az orrom alá, mert attól menekült mindenki, én meg csak ostobácskán mélyeket szippantottam belőle és valahol akartam érezni, hogy levendula vagy tényleg éreztem, meg nem tudnám mondani. Aztán lejárt a rendelés ideje bőven, semmi hír, de ugye semmi nem tart örökké , a várakozás sem, 4-5 között hívott a Doktornéni, hogy Zalán tesztje pozitív. Én őszintén meglepődtem. Mindig mérges vagyok magamra, amikor nyílvánvaló dolgokon meg tudok, de mit csináljak, ilyen vagyok. Olykor gyermeki ártatlansággal rá tudok csodálkozni dolgokra.
Sok minden elhangzott, pl. hogy Zalán csütörtökig karanténban, de akkor már pénteken se menjen, szóval a hétnek kuka. Ja és mi van Rékával? Ha Rékának van tünete, bár oltott, inkább maradjon otthon. Rékát nem kellett félteni, fájt a feje amúgy is, minden baja van, kínlódott a fogával is meg a 6 oldalas matek tételsorával is, maradt itthon erre a hétre ő is. Na és én? Be kellett vallanom, hogy náthás tüneteim nekem is vannak.
Hogy pontosan mikor hogy éreztem magam, már nem tudom, de volt egy kis vészfény a fejemben, ami villogott, hogy nincs minden rendben, valami bújkál bennem és nem csak sima nátha. Furán fájt a torkom folyamatosan, vagy legalábbis sűrűn, lázam viszont nem volt, az életerőm hullámzó, volt, hogy fáradt voltam, volt, hogy minden erőm visszanyertem, mikor hogy. Étvágyam kevésbé volt és minden nap tekertem 10-15 km-t a szobabringán,ami új szerzeményünk és imádom.
Kedden sem volt még sem illat, sem íz különösebb, hát legalább nem kellett félnem, hogy túlzabálom magam. Beszéltem a háziorvossal, azaz a rendelővel. Én soha nem jutok el a dokiig, mert mindig vonalban van valami mással, fontosabbal. A két assz. hölgy viszont nagyon-nagyon kedves volt, tettek fel nekem a felhőbe rögtön faparipát (így hívjuk a favipiravirt) és legyen itthon lázcsillapító és aspirin C, rengeteg C vitamin, C vitamin és folyadék szintén vég nélkül. Ja és majd valamikor megy a Mentőszolgálat tesztelni, de hát mivel a fiacskám pozitív, hát elég erős a gyanú, hogy covid van a dologban.
Kedden lett volna időpontunk Tibivel harmadik oltásra, nem sokat töprengtem, én el sem mentem. Ameddig Tibi el nem hagyta autóstul a portánkat, nem is volt kételyem, nade utána...Mindegy, megnyugtattak, hogy jól tettem, tünetekkel nem szabad felvenni a vakcinát. Tibi gyorsan végzett, gördülékenyen, jól szervezetten folyt az oltások beadása, két Moderna után kapott egy fél adag emlékeztető Modernát megint. Minden vakcina elérhető volt, lehetett választani bőven. Neki fájt a karja, még másnap is, ha emelte, de egyébként nem kapta el a vírust sem és az oltásnak sem lett semmilyen mellékhatása. SZerencsés ember, gyakorlatilag kicsattan. Én nem tudom, hogy lehet valaki ilyen irigylésreméltóan egészséges. Remélem, 90 éves koráig így is marad.
Szerdán bejelentkeztem magán tesztre, mert az assz. becslése szerint pénteken teszteltek volna le, talán szombaton, mert rengetek-rengetek a beteg és nem győzi a Mentőszolgálat. Na most a privi teszt teljesen felesleges volt utólag, max megnyugtatott. A gyorsteszt negatív lett és másnap hajnalban jött az email, hogy a pcr- is negatív. Teljesen sokk volt a negatív teszt eredménye, nem akartam elhinni. Ez az egész időszak arról szól, hogy Popianyu, Erika, én rácsodálkozom a teszteredményekre, hahahahaaaaa.....
A nega teszten felbátorodva visszanyertem az erőm, addigra már az ízek és illatok is egyre inkább visszatértek. Hogy hogy a fenébe nem kaptam el a covid vírus felhőben a nyavalyát , én nem értettem egyáltalán. Van ilyen, tényleg van..... de tényleg van ilyen? Volt olyan ajánlás, hogy Zalán maradjon a saját szobájában, úgy könnyebben megússzuk, mi többiek, fertőtlenítsünk le mindent utána, tányért, poharat, stb.... Hát mi nem ilyen családból származunk, nem tudtam szegénykét száműzni a szobájába, ahol nem akart egyedül kuksolni. Különben is be vagyunk oltva mindannyian. Szóval egy tömény covid vírus fertővé vált a kéglink.
Váratlanul jött a hír, hogy már csütörtökön este tesztelni fognak. A két nega teszttel a zsebemben szerényen mosolyogtam a mentősre, akinek a szeme megakadt rajtam, majd megkérdezte az előszobában ácsorogva, hogy nem lenne-e egy maszkom......Úgy kellett felvennem, hogy az orrom szabadon maradjon, onnan vette a mintát, a számat viszont takarta. Nekem mindkét mintavétel igen kellemetlen volt, sőt, utána percekig fájt a kis orrnyálkahártyám, a szemeim könnyben úsztak, de hát na. Mindegy. Eredmény szombaton online vagy hétfőn a házidokinál.
Pénteken reggel korán jöttek Rékát tesztelni, még éppenhogy lebotorkáltam a nappaliba és próbáltam eldönteni, hogy hol kezdjem, rakjak be egy mosást, kezdjek neki főzni vagy mi legyen. Gyanús volt, hogy a kapuban egy talpig fehér ruhás csajszi ácsorog. Nem működött aznap a csengőnk, úgyhogy bentebb jönni nem mert a nyitott nagykapun. Gyorsan lehívtam a még ágyban fekvő Rékát, de már nem tudtam elpakolni az előző esti vasalásmaraton következményeit. Szóval megint égtem, mint a rongy, a nappali fotelben nem volt semmi más, csak hegyekban a vasalt ruhák......Pfff....
Pénteken elég sokat pótoltunk, tanultunk Zalánnal a jövő hétre. Gyakorlatilag minden tantárgyból volt tennivalónk......szegény Zalánnak a szokásosnál is kevesebb kedve volt mindehhez. Csak addig nyúztam, ameddig muszáj volt. Péntek este azzal játszadoztam, hogy van e már eredmény ügyfél kapun keresztül az eeszt honlapján a tesztemről, de nem volt. Elkezdtem viszont köhögni, úgy, mint amikor meghűlök és olyan erős a köhögési inger, hogy állandóan csak köhögnék. Még TIbi is megjegyezte, hogy milyen csúnyán köhögök.... Vettem egy forró fürdőt, közben az Elszabadult Hajóágyó első felét hallgattam meg a youtube-on. Elmúlt, jobb lett, tovaillant, el is aludtam hamarosan, csak némi orrspray segítségére volt szükség.
Szombat reggel arra ébredtem, hogy lemerült a telefonom. Jaj, mindegy, töltődött egy kicsit, rutinosan fel az eeszt honlapra és mit látok? Pozitív. POZITÍV. Kiléptem, beléptem újra, végiggörgettem, amit végig lehet és ugyanaz a kód jelent meg ismét. Mert nem azt írja, hogy nega vagy poz, hanem mindenféle kódot. Meg hogy SINE MORBO. De most nem volt semmi ilyen, csak a koronavírus kódja. Hoppá! Ismét meglepődtem. Szóval csak benyeltem. Gondoltam én, hogy ennyi covid vírust nem kerülhetek el a lakásban. Nincs itt semmi meglepetés, ugye.
Tibi hozott friss zsömlét a pékségből, egyúttal leszedte a felhőből a faparipámat, hátha kellene fog a hétvégén, fene tudja. Elvileg a szombati nap a 6. nap volt, ami még beleesik a köhögéses, minden rosszabbra fordulós fázisba. Viszont ma nem köhögtem, mintha az a fázis este le is zajlott volna. Hm.....Genya egy vírus ez, ennél soha nem lehet tudni, hányadán állunk.
Koradélután jött a hír valamikor, hogy 4 iskolai nap után újra van vírusfertőzött az osztályban, vagyis az osztály ismét karanténban lesz jövő héten, hétfőtől. Vagyis Zalán 3. hete itthon lesz zsinórban, igaz ebből csak 1 hét volt a betegség, 2 hét online suli. Nem lepődtem meg egyáltalán, ez most ilyen helyzet, a vírus nagyon terjed, ezúttal a gyerekek között is, illetve ezúttal a gyerekeket is tesztelik lázas, torokfájós tünetekkel, szóval ez aratni fog és a többségen végig fog menni az osztályban. Addig sanszos, hogy egyik karanténból a másikba esnek a téli szünetig.
Közben covid-os lett a különmatek tanárunk fia is, ajajajjjajj....szóval rendeltem gyorsan néhány felkészítő munkafüzetet, január közepéig van még idő.
Hétfőn le kell adni lehetőség szerint a suliban a nyomtatványt, hogy hol kívánja Réka megírnia felvételiket januárban. Úgy néz ki, a Varga Katalin Gimnázium lesz a befutó. Mármint a megírásra.
Hát szóval voltak itt hullámvölgyek, 3 negatív tesztre egy pozitív, karanténnal vége, új karantén jön hétfőtől. Volt itt minden.
Egy biztos, hallgassatok magyar zenét! Itt van pl. Paulina az X-Faktor új felfedezettje. Egyik kedvencem. A másik Marci.
,
