2011. július 29., péntek

A mi családunk


Valahogy abban a hitben éltem, hogy ezt a képet már felraktam egyszer a blogra...de most úgy látom, hogy mégsem....Na mindegy. Talán csak akartam, aztán elmaradt a dolog.

- A képről azt lehet tudni, hogy manapság ez, vagy valami ilyesmi Réka csúcsteljesítménye ember ábrázolásilag. (A minimum, ha csak hanyagul firkál a pontpontvesszőcske, de az nem olyan érdekes.) 
- Ha a családunkat rajzolja, először általában az apja kerül sorra, aztán én, majd önmaga és végül Zalán. Ami a tuti, hogy Zalán az utolsó.
- Apa alakja mindig a legnagyobb. Nadrágot visel. Ahogy az életben is.
- Önmagát mindig szoknyában rajzolja (amennyiben igényesebb rajzra törekszik.)
- A kép középpontjában általában Apa áll, én meg a szélén. Ez nem tudom, mit jelent, elvileg nem sok jót....
- Valamivel szebb vagyok, mint a rajzokon. Ezt már a védőnő is megjegyezte.
- Hogy miért dőlnek jobbra a figurák, ezt sem tudom.
- Mindig mindenki mosolyog, ami klassz.
- A képen hajhosszabbításom van (vagy mi a bánat), az életben nincs.
- A tulipán Réka pocakján az én művem, még mielőtt valaki megkérdezi.