Beszéltem ma az ofővel. Meglátott a folyosón, aztán villant egyet a szeme és tudtam mire gondol. Mondta is: - Láttam a matek dolgozatát Rékának....- bólintottam némán, biztosan nagy élmény lehetett...Én már csak tudom. Aztán leült egy percre mellém, amíg kifizetett valamit az egyik anyukának, és csak annyit mondott, hogy nincs ok az izgalomra, mert Réka nagyon okos, nagyon képben van....Épp csak olykor számokéréskor mégsem. Ezt a kis hibáját meg majd kinövi. Mindezt olyan lazán és könnyedén gördítette elém, hogy csak pislogtam. Egy Réka rajongó ofő....Nem gyenge. Bár nem is lep meg. Réka tényleg nagyon hihetően nyomja a tökéletes diák figuráját. Talán ez a kis nagy benézés is kell hozzá, hogy ne legyen az. Mert olyan úgy sincs....
10 perccel később Réka nyelvtan füzete került a kezem közé. Mivel tollbamondás is lesz a tagozatos dolgozatban, immár az utolsóban, minden magyar órán van egy pici tollbamondás. Ezt ugyebár nem az ofő tanítja, hanem a másik tantónéni, akit még jobban szeretünk, mint az ofőt, mert annyira kedves, hogy az már fáj. Tényleg fáj, mert jövőre első osztályt kap, vagyis nem a mi tantónénink lesz a harmadik osztályban. Múltkor ötös alát adott Rékának a ponthatáron levő dolgozatára. A szigorú szabályok szerint négyesnek kellett volna lennie, de hát milyen dolog az már, hogy egy pont híjján négyes....nem szereti az ilyet, ötös és kész. :) Olyan kevés pontból állt a felmérő, hogy ezt így látta igazságosnak. Most meg látom a feliratot a füzetban, a lap tetején: SZÍVATÓS SZAVAK listája. Vigyorogtam egy nagyot. Megszólalt mellettem egy anyuka, hogy ebben biztos É. néni keze van....És tényleg. Na jó, ahhoz nem vagyok eléggé szabadelvű, hogy megtapsoljam azt a tanárt, aki ilyet diktál a másodikosainak. Nyilván nem is erről volt szó, Réka elkaphatta ezt a szófordulatot, amit É. megeresztett szándékosan vagy nem annyira szándékosan. Réka szorgos módon leírta a füzetébe, mert - sajnos - hallotta már ezt a kifejezést máshol is.....
Úgy szeretem a tantónénijeinket. Nincs még itt az év vége teljesen,hogy belefogjak a nagyon jajveszékelős búcsúbeszédembe, nem is lesz ilyenem, csak eszembe jutott. Meg hogy mennyire nem mindegy az, ha az ember rábízhatja a gyerekét könnyű szívvel a tanárokra, megbízhat bennük minden szempontból... Baromi fontos dolog.
