Tegnap este már volt egy enyhe gyomorgörcsöm, mikor arra gondoltam, hogy másnap kontrollra visszük anyut.....Reggel ötkor csörgött az ébresztő vekkernek álcázva és egyből úgy keltem, mint annak idején, egyetemista koromban, amikor reggel 7-kor írtuk a matek zh-t, de hajnali fél kettőkor még a jegyzeteimet bújtam. Vagyis gyomorfájással, émelygéssel, minden bajom volt.
Ittam egy kávét, vagy annak a felét, de nem lett jobb. Fél hét után menetrend szerint visszafelé robogtunk anyuval a kórház felé, amikor rémülten vettem észre, hogy remeg a lábam és periodikusan görcsöl a gyomrom. Végigfuttattam a lehetőségeket, vajon anyu boldogul-e nélkülem (nem), Tibi tud-e engem helyettesíteni (igen, de akkor Zalán késik az első órájáról) stb, stb...végül mire a csepergő esőben kikászálódtunk a kocsiból, valamivel jobban lettem.
A sürgősségi üres volt, ott anyu leült pihenni egy percre. Aztán tovább araszoltunk a büféig, onnan be a folyosóra, de a gyerek gasztronál ismét le kellett ülnie. Itt egy nagyon kedves nővér figyelmeztett bennünket, hogy pár ajtóval arrébb még a rendelés, amit mi keresünk, persze tudtuk mi azt...
Anyut elsőként szólították, pár percig benn volt, majd amikor kijött, rögtön közölte, hogy nem tartják benn, de csak azért, mert nem hozott kórházi cuccot. Egyben finoman letolták, hogy enyhe hasmenéses panaszokkal bár, de bejött a kontrollra a többi beteg közé, a háziorvossal pedig nem konzultált. Na most háziorvos az nincs, mert mindkettő egyszerre megy nyugdíjba, az új meg nem is tudom, mikor jött vagy jön, de a lényeg, hogy a 30 éve háziorvos háziorvos talán már nem is háziorvos. Illetve ami van, az is telefonon vagy online rendel, ami anyunak gyengéje.
Jött a labor. Itt átlag egy órát szoktunk várni, mire sorra kerül, ám most soron kívül érkezett valaki. Nem az történt, ami a jobbik variáció, hogy a soronkívüli vip bemegy, megcsapolják, kijön és megy tovább a sor, mintha mi sem történt volna, hanem lekötöttek a vendégek két vérvételes asszisztenst is.... így nagyon lassan haladt az egész. A felsorakozott népség vegyes volt most is, kamasztól a kismamákon át a nagy-nagy beteg idősökön keresztül, a nagyszájú középkorúig volt ott minden.
Beugrottunk a patikába, aztán bevásároltunk anyunak anyuval a Lidlben, megvettem neki mindazt, amire ő nem szánna pénzt, vettünk friss epret is és mire idáig eljutottunk, lett dél és végre elállt az eső. Amikor haza értem, csak arra vágytam, hogy elnyúljak a kanapén, keressek valami filmet, amin elszunyókálhatok és pihenjek. Ehhez képest a konyhában találtam magam, mint egy robot. Eszembe jutott, hogy a raguhoz nincs tészta, a húshoz meg rizs, úgyhogy ezeket megcsináltam. Kipakoltam a mosogatógépet, bepakoltam, elmostam az epret, kisuvickoltam a kenyérpirítót és a vízforralót. Letöröltem a pultot, a főzőlapot, zsírtalanítottam, amiről úgy láttam, hogy ráfér....Munkaterápiával vezettem le a mögöttünk levő fél napot, közben egy rém felkavaró true crime videót hallgattam (Bailey Sarian)....Fél 3 körül hazaért Zalán, nem túl virágos hangulatban. Ebéd helyett, mire észbe kaptam, betolt egy croissantot és nyavalygott egy picit, mert savanyúnak vélte az epret.
Aztán érkezett Réka is, ebédeltek mindketten, majd mi Zalánnal a tengelyes tükrözést nézegettük, de csak úgy óvatosan, meg ne ártson. Félúton kibökte a fiú, hogy bár úgy volt, hogy elmarad a természet óra, ma mégis megtartották és hát izé...megírta a tz-t....de ne izguljak, mert nagyon jól sikerült. Hát gondolom,ha utoljára hétfőn ismételtük át, de csak a fél anyagot. Na mindegy, legalább ezt az anyagot lezárhatjuk és majd elrebegek pár imát, hátha nem lesz katasztrófa rossz...Kinyomtattam neki az új töri anyagot, amit mindig felraknak a classroom-ba, de nem volt hajlandó egy pillantást sem vetni rá, csak a magyar változatra. Amerika a téma, maják, aztékok és ilyesmi. A vázlat nem volt valami érdekfeszítő, de mindegy...
A vacsoránál mindannyian összegyűltünk, bár a sültkrumplin majdnem összeverekedtek a gyerekek, úgyhogy rendet kellett teremteni. Utána már csak verbálisan inzultálták egymást, ment az adok-kapok, amíg Zalán duzzogni nem kezdett, ami azzal járt, hogy elhallgatott. Réka pedig témát váltott és a szempillaspiráljait értékelte, mert ezek szerint elég sok van neki.
Némi szenvedés után megrendeltem a Zalán által áhított vanília tortát...Én nem tudom, ki eszik vanília tortát, de félek, hogy kidobott pénz lesz, mert nem ízlik majd neki. Azért csak ehető lesz, menő cukrászdából rendeltem....Pénteken nem lesz tanítás, mert országos német verseny döntője lesz a suliban (az utolsó, mert idén elballag az utolsó emelt németes osztály is és már csak kéttanosok vannak alsóbb évfolyamokon, ami más versenykategória.) Úgyhogy hurrá, holnap lehet szülinapozni, péntekre nem kell készülni.
Ma még van egy 12 éves fiam, de holnap már betölti a 13-at is.....
