Vannak bizonyos műsorok, zeneszámok, amelyek villámsebességgel visznek vissza a múltba. Ilyen például az amerikai Friends sorozat, melyet valamikor 1998-2000 tájban szívesen néztem. Ha odakapcsolok, mindig az jut eszembe, hogy olykor egy egész évadot végigkacarásztam huszonéves koromban egyhuzamban.
Ugyanilyen élményt nyújtanak a mesék, például a Frakk vagy a Süsü. Tisztán emlékszem gyerek mivoltomra, kicsi voltam és frufrus, mennyire szerettem ezeket a meséket. Szép a ruhád, szép a lovad! Sztankay volt a királyfi.
Ugyanilyen élményt nyújtanak a mesék, például a Frakk vagy a Süsü. Tisztán emlékszem gyerek mivoltomra, kicsi voltam és frufrus, mennyire szerettem ezeket a meséket. Szép a ruhád, szép a lovad! Sztankay volt a királyfi.
Vagy vegyük a Mónika Show-t, ami elég éles váltás a Süsü után. Ezt nem néztem sem szívesen, sem lelkesen, viszont ha mégis végighallgattam egy-egy történetet, mindig oda lyukadtam ki, hogy biztató, a szereplőkhöz képest milyen okos és szép vagyok. Igazából amikor Réka született, egy ideig ment a háttérben ez a műsor, amikor nem volt éppen agyam, mert alig aludtam valamit az éjszaka. Egy idő után Réka klasszul belealudt egy-egy szopiba rajtam, a távirányító meg messze volt....így ragadtam Maúnikánál nem is egyszer. Most pedig, hogy kb. 5-6 év után megint láttam egy fél epizódot, mert valamelyik csatorna nem átallja ismételni, tiszta olyan volt, mint 2007-ben. Szinte lelkes lettem és rajongó, amikor felcsendült a szignál a tévében.
Amikor Zalán született VIVA COMET díjátadón voltunk túl vagy csak készültek rá, már nem tudom, de ennek volt egy zenéje, ami folyton ment a VIVA-n (tényleg, már leszoktam teljesen a zenecsatornákról, de fura!). Szóval ha meghallom ezt a zenét, az jut eszembe, hogy a karomban ringatom a pici bébi bogyó Zalánt. Milyen nagyon heppi volt minden! Nem mintha most annyira rossz lenne nekünk, koppkoppkopp, de hát na. Sokkal kevesebb dolog miatt kellett aggódnom akkoriban. Leginkább csak amiatt, hogy rendesen legyen tejem és ne legyen hasfájós Zalán illetve ne legyen féltékeny a tesójára vaddisznó módra Réka. Vagy csak mindezt megszépíti a múlt!
Ákos: Jéghideg ágyban ébredek...című dalára nem egyszer vitt Tibi hajnalok hajnalán a vasútállomásra vizsga előtt. De utáltam! Nem tudtam, hogy mit szeretnék jobban, visszafeküdni aludni vagy sikeresen levizsgázni. Sajnos arra már nem emlékszem, milyen slágerek mentek a tévében, amikor érettségiztem. Mondjuk, túl régen volt, az biztos. Most hirtelen más nem jut eszembe.
Tegnap kitartóan hívott egy ingatlanos csaj. Nem vettem fel neki a telefont, mert egyrészt munkaidő volt ,másrészt nincs kedvem szerződni vele egyáltalán. Az ingatlanos úgy működik, hogy nagyon tetszik neki a lakás, tök jól és gyorsan el fogja adni, meg is esküszik erre, aztán amikor már szerződés van köztünk, hírét sem hallani. Nem mindig, de van egy ilyen minta, ami határozottan felismerhető. Szóval nem volt kedvem lerázni és kifogásokat keresni. Este szólt Tibi, hogy szegény Réka szeretett volna meglepni és próbált felhívni az új telefonjáról. Merthogy már SIM kártya is van benne. Jellemző! Egyszer nem veszem fel a telóm valakinek, biztos, hogy megbánom!
Klassz ez a hét, holnap már péntek. Mindig így kellene dolgozom, semmi bajon nem lenne. Aranygaluskára vágyom a hétvégén, csilis babra, sok csilivel és borsólevesre. Nem tudom megmondani miért.
