A tegnap délután igen fárasztóra sikeredett. Eleve az egész nap egy össze-vissza szervezett nap volt, úgyhogy az eleje sem volt semmi. Ugrok azért és ott kezdem, hogy hogy mentem fél négyre Rékáért a suliba, ami ELVILEG csütörtökönként, amikor a németet tanító M. van az osztállyal napköziben sima ügy. Igen ám, de az ofő ráébredt, hogy jövő héten Zrinyi matek verseny, úgyhogy negyed négytől elrabolta az indulókat egy kis külön matekra. M. néni szerint fél öt tájban várható, hogy előbukkannak az 1. teremből. Remek! Fél ötkor kezdődött a szülői értekezlet, egy egészen másik nevelési intézményben. Mindegy, várakoztam több anyatársammal, nem panaszkodom, mert tök jó a "kollektíva", elbeszélgettünk. Gondoltam, négyig várok, akkor előhívom Rékát a teremből és irány az ovi. Közben Tibi vitte úszni Zalánt, hogy a heti két Gyuris alkalom meglegyen, majd saját karate edzés volt neki tervben. Ez így is lett.
4 óra előtt nem sokkal előbukkant a vidám bagázs, hurrá, vége lett a matek TG-nek!!! Hazaslattyogtunk, átpakoltuk Réka hátizsákját, papír, tolltartó, ilyen - olyan feladatlap. Persze a suliban forró csokit kívánt, ami köszönhetően az automatának, kielégítésre került, a kisboltnál éhes lett, kapott hát egy rántott húsos szendvicset. Nem késtünk el végül az oviból, még utánunk is bőven érkeztek.
Mint kiderült utólag, teljesen felesleges volt az egész szülői értekezlet, meg is fogadtam szentül, hogy többet nem megyek!!! Időrablás. Szerintem egyetlen lényege volt, hogy hansúlyozzák, mivel nincs egy vasa sem az ovinak, a projektmunkában vegyünk részt aktívabban. Általában mi nem szoktunk, mert sosincs itthon semmi, ami a célnak megfelelne, ha meg mégis, akkor abból a szükséges sokszorosát már beadták a többiek. Szóval szerintem majd viszek be fogkrémet x tubussal, hogy ne az legyen, hogy a csoportpénzből finanszírozott projektek miatt nincs alapvető felszerelés az ovinak. Egyébként én nem is értem, ez nem az ovi kötelessége, hogy wc papír, tisztiítószer és fogkrém legyen az óvodában?? Naív vagyok?
Vérnyomásemelkedés nálam csak egy ponton volt tapasztalható, amikor elmesélték az óvó nénik, hogy idén egyéni anyák napi köszöntés lesz. Meg is beszéltük este a vacsoránál Tibivel, hogy ebből mi nem kérünk, Zalán úgysem fogja elmondani a verset az óvónénik előtt. Majd elszavalja nekem itthon. Aki ezt az anyák napi egyéni köszöntést kitalálta a műsoros helyett, nem tudom, hol és mennyi idős, de azt személyesen verném fenéken egy péklapáttal. Néhányszor. Aztán persze lesz évzáróba illesztett ballagás, igen. Elballag 8 fő a24-ből...
Réka cica nagyon szenvedett a szülői értekezlet egy órájában, többször rá kellett szólni, akár egy óvodásra. Egy ponton a projektor elé telepedett a rántotthúsos szendvicsének maradványaival és törökülésben várta a műsort....ami elég száraz volt, a szokásos kötelező infók az óvodai nevelésről....Feladatlapozni, matekozni, rajzolni természetesen nem volt kedve, sejtettem.
Hat órára hazaértünk, ami tűrhetőnek számít. Gondoltam, rögtön nekiesem a palacsinta sütésnek, amivel két napja nyúznak a csemeték, hol tojás nem volt, hol idő...Csakhogy Réka azt nyöszörögte, hogy a tavalyi Zrinyis feladatsort matekból holnapra megoldva vinni kell, Micsoda??Az összes feladatot? Az összeset. Bravó. 25 feladatos a Zrinyi, ebből a fele kb. még könnyű kérdés, a többihez kell némi agytevékenység még egy felnőttől is.
Pontban hétkor elégedetten álltunk fel a konyhaasztaltól (palacsinta sehol), készen lett mind a 25. Hurrá! Na akkor palacsintára fel, hol a tej? Mire Réka mellettem újfent azt nyöszörögte, hogy van még feladatlap is matekból, de ó borzalom, a padjában hagyta!!!!! Sírt, mintha fizetnének neki érte. Ezzel egy időben, egyik anyatársam rákérdezett, hogy mi is matekből a házi??? Réka elfuvolázta, hogy két oldal a könyvben, a hiányzó lap. Kisült, hogy olyan lapocska két példányban van meg anyatársamnál, úgyhogy átgaloppoztunk hozzájuk. Szerencse, hogy kerékpárral két perc az út. Ott a gyerekek már pizsamában virítottak, de még a matek házi függőben lógott. Volt némi pletyó és infó csere, majd irány haza, 10 perccel 8 óra előtt. 2 perccel előttünk estek haza Tibiék is a két egymást követő edzsésről. Huh, na akkor vacsora, kacsasült, káposzta, ez és az. Ahogy Réka belapátolta, elküldtem matek házit írni, hogy legalább a lap készen legyen, ha már a két oldala könyvben nincs. Elkezdtek óbégatni, hogy már megint nincs palacsinta. Mivel a házi tej már a végét járta, megadtam magam és fél 9-kor elkezdtem palacsintát sütni. Én marha! Amikor már ágyban lenne minden gyerek helye. Különösen így lett volna helyes a NyelvÉsz verseny előtt egy nappal. Mindegy, palacsinta sül, Réka házit ír, Zalán vágókéssel tölt palacsintát...párat lemászárolt így. Már nem néztem az órát, de kb. 9 lehetett, amikor fürdeni illetve a reklamáló Rékát palacsintázni küldtem. Közben lehuppantam az íróasztalához átnézni a feladatsor. 5 feladat, tagozatra bontó fajta....MIND rossz volt az első háromból. Nem is csodálkoztam. Amíg fürödtek, még gyorsan kijavítottam a hibákat. A szorgalmiról most nem vettem tudomást....Majd hétvégén pótoljuk. Vagy nem.
Elhadartam nekik a mesét, majd lekapcsoltam rájuk a villanyt. Persze van másik az ágyuk felett, a kislámpák. Öt perc múlva forró puszikat nyomtam a képükre és ragaszkodtam a sötéthez. Huh. Vége a napnak. Volt kb. fél 11, amikor leomlottam a kanapére. Némileg nehezemre esett elvégezni a különféle kivonásokat, ilyen vagy olyan formába ágyazva Réka matek könyvében. Nem mertem nem megcsinálni, mostanában úgyis sok a hiányossága, még a végén hármas lesz a szorgalma.....
Zalán ügyesen tempózott az uszodában, Tibi tök jó videókat készített róla. A kar és lábtempó összehangolása még továbbra is feladat. Majd meglátjuk mit mond este Gyuri, mi újság. Most meg drukkolok Rékának, aki kb. mostanában írja a NyelvÉszt.
