A mi családunkban én voltam (1) a Harry Potter rajongó, bizonyos részletek mégis Tiboromban élnek nagyon élénken, aki az egyik filmváltozat megtekintésére elkísért annak idején a moziba. Van az a jelenet, amikor Dudley Dursley, Harry nagynénjének ilyen-olyan fiacskája dührohamot kap, mert születésnapjára csak 36 ajándékot kap. Ó, jaj. Pedig előző évben 37 is megvolt a meglepik száma.
Ő volna az, a bitang kölke, személyesen.
Amióta csak ajándékot veszünk Rékának a nálunk időben szorosan egymáshoz közel eső névnap-szülinap-karácsony trióra, nincs év, hogy Tibi ne emlékeztetne engem arra, hogyan jártak Dudley szerencsétlen szülei neveletlen, mihaszna fiukkal. Sápítozik és jajgat, hogy már megint mit vettem Rékának? Pontosan hányas számú ajándék is ez? Kitől is kapja? Mire? És legfőképp minek? Mindenkitől csakis és szigorúan 1 db ajándék érkezhet, nem több. Csak semmi elhalmozás. (2) Aztán igen szemléletesen levetíti nekem, hogy egyszer pont úgy járunk majd Rékával, mint Dudley szülei és akkor aztán elmondhatjuk, hogy totálisan elkényeztettük és elrontottuk a lányunkat. De akkor már késő lesz...Hát igen, fő az optimizmus.
Mindezen én általában jót szoktam mulatni, majd legyintek egyet. Múlt hétvégén viszont, amíg a családom apraja az autóban aludt, vettem Rékámnak egy Hello Kitty-s együttest, amely 2 db bugyogóból és 2 db trikóból állt. Nagyon helyes volt és mert tudom, hogy szereti az ilyesmit, szüksége is van rá, hát boldogan raktam a kosaramba. Szembejött velem két Hello Kitty-s hajcsat is, szintén mutatós példányok, az alsóneműk mellé csaptam azokat is és elégedetten megközelítettem a pénztárt.
Mamáéknál rossz kedvűen ébredt a leányka, volt nyifi-nyafi, "anyátakarom" és álomittas nyöszörgés, gondoltam, rögtön felvidul Récim, ha meglátja a Hello Kittys holmikat.
- Van egy kis meglepetésem. - súgtam a fülébe, mire tényleg szünetet tartott a nyafogásban. Kíváncsian csillogott a szeme a borzas hajkorona alatt, majd ahogy a kezébe nyomtam a trikó-bugyi kombót, bánatosan az ölébe engedte azt és lehajtotta a fejét. Nem volt feldobva, így nem sokáig vigyorogtam én sem. Nagy nehezen kiszedtem belőle, hogy dehogynem örül, dehogynem, szép a trikó, még szebb a csat....csak hát ő azt hitte....hogy a Zhu-Zhu hörcsög bukkan elő a táskából, amire már annyira vágyik. Nem pedig holmi lila-rózsaszín alsónemű.
Tibi vetett rám egy amolyan fensőbbséges "ugyemegmondtam" pillantást és valami olyasmit is elmormogott az orra alatt, hogy "tudod, Dudley...." Elmagyaráztam Rékának, hogy az a hörcsög biztosan megérkezik vagy a szülinapjára vagy karácsonyra, egyet se búsuljon. És nézze csak meg, milyen csinos holmikat kapott, nem próbálja fel őket? Dehogynem. Máris minden el volt boronálva....
Ma nyitottuk ki az első zsákocskát az ádventi naptáron. 3 diócska lapult benne. Nem hörcsög és nem is toronyóra lánccal. És hurrá, Réka nagyon örült nekik. Megegyeztünk abban, hogy reggeli után szívesen feltöröm a diócskákat és ő "befalhatja" mindhármat kedvére. Szóval nincs itt semmiféle Dudley jelenség....
(1) Rajongásom a befejező kötet kiolvasásával lecsengett. Vagy felnőttem. :)
(2) Általában én szerzem be azokat az ajándékokat is, amelyeket a gyerekek a nagyszülőktől kapnak.
