Már csak 4 munkanap választ el a téli szünettől. Ha a céges buli napját is beleszámítjuk, akkor öt. Én beleszámítom.
Rossz hír, hogy Zalán újra beteg, most is a torka fáj, Tibi szerint piros és a feje is fáj. Tényleg beteg lehet, mert nem is nagyon eszik. Lehet, holnap főzök egy kis húslevest....az jól eshet neki ilyen beteg időkben. Úgyhogy ennyit a terveimről. Egy hetet kellett volna kibírni, megírni még egy matek felmérőt, szerintem németet is, így meg majd rosszul fog esni az utolsó karácsonnyal vastagon átitatott napokon még mondjuk matekozni....Ez van, mindegy.
Réka reggel kitűzte a szobája ajtajára a max pontos földrajz dolgozatát. Azt hittem, nekünk szánja valamilyen üzenetként, de kiderült, hogy csak a jövő heti TZ-re tüzeli fel magát....Azt akartam mondani, azt mondtam volna szívem szerint, hogy inkább az érettségi tárgyakra koncentráljon, plusz nyelvek, plusz biosz, a többi annyira nem fontos, de ráharaptam a nyelvemre. Aztán megdicsértem, hogy tök jó, hogy tud max pontos dogákat is írni. Még a végén megkaptam volna, hogy nekem nem jó semmi. Hogy én nem tudok örülni semminek. Dehogynem.
Olyan esős, enyhe idő volt ma ahhoz képest, hogy december van. Ma akármikor kukkantottam ki az ablakon, mindig vagy csepergett az eső vagy zuhogott. A lengyel kolleganő, aki ugyan szerintem kb. a lányom is lehetne biológiailag, de folyton "my dear"-ként szólít meg, na ő viszont azt írta, hogy náluk mesebeli szép az idő, mert esett a hó és minden olyan, mint a filmekben....Irigykedtem egy kicsit, bevallom.
Délután meccset néztünk, nagyon drukkoltunk a horvátoknak és váratlan módon legyőzték Brazíliát. Most pedig éppen a tizenegyeseket rúgják az argentínok és a hollandok. Az argentínoknak drukkolunk....a távoli Messinek (ez ócska volt, bocs...)
