Eléggé válságban vagyok a bloggal kapcsolatban. Igazából fel sem szoktam nyitni otthon a laptopot, vagy ha igen, akkor filmet nézünk rajta vagy rajta keresztül. Úgyhogy most ebédszünetben van kb. 20 percem írni, mert nincs ebédem, almát eszem, de durván ám - ebédre. Tegnap is azt nyammogtam a fogyókúra jegyében, majd hazamentem és rávetettem magam anyósom tökéletesre főzött kocsonyájára, ami még a gyerekeknek is ízlett és az már valami. Sonka is volt benne, szeleteltem rá lilahagymát…mennyei lakoma!
1) Igazából nagyon szégyelltem magam, mert rájöttem, hogy nálunk tök béna a Húsvét. Mégis milyen hagyományt örökítek én át a gyerekeimnek a Húsvétból? A zabálás hagyományát esetleg. A „Boldog Nyulat!” felkiáltástól egyenesen kiráz a hideg, úgyhogy azt nyilván nem tűztük zászlónkra, de valahogy semmi lelki töltet nem övezi a mi Húsvétunkat, ami olyan nagy kár, mert az egyik legszebb ünnep LENNE. Persze, ha belegondolok, ezt hoztam magammal otthonról, így nőttem fel, azzal a különbséggel, hogy gyerekkoromban minden rokon és ismerős megfordult nálunk húsvét hétfő reggelén. Volt szendvics, süti és pogácsa, apu előkapta meggyborát és sima borát, mikor mi volt, és volt egy közösségi élmény valahogy. Persze anyukám húsvétra kisuvickolta a lakást és csinos ruhába öltöztem és délután, amikor már minden rokon távozott, jót játszottunk a szomszéd gyerekekkel, ha szép volt az idő.
2) Hogy nézett ki nálunk az idei Húsvét? Elmesélem. Örültünk, hogy van négy szabadnapunk zsinórban. Örültünk, hogy egyáltalán volt szabadidőnk és együtt tölthettük. Ami nem volt, az a ör is nagytakarítás nem volt. Igaz, minden ágyneműt lehúztam, kimostam, kivasaltam, elpakoltam, húztam frisset. Kivéve Zalánnak, aki nem volt hajlandó megválni Star Wars-os ágyneműjétől, én meg ráhagytam. Nekem ez volt a tavaszi szünet, nem ordibálni a gyerekekkel, nem rimánkodni, nem utasítani. Nem mondom, hogy ez végig sikerült… Ablakpucolás – bármily hihetetlen még számomra is – nem volt. Viszont találtam egy tök cuki kis vitrázsos függönyt a konyhába, rögtön meg is vettem. Kipucoltam a vitrint egy helyes romantikus film nagy része alatt (Boldogító talán). A végét már nem láttam, mert kimentünk bringázni, virágot locsoltam. Hát abból is látszik, hogy nem vagyok mai csirke, már nem nézem végig a romantikus filmeket, amikor egyérteműnek látszik a végkimenetel.
3) Megfőztem a sonkát már pénteken. Nagypénteken. Utólag emiatt lett némi bűntudatom. Gombóclevest kellett volna enni és diós tésztát. Vagy grízes tésztát, de azt utálja Zalán. Bár ha belegondolok, a diósat is.
4) Szombaton klassz bringatúrára mentünk négyesben, illetve ötösben, mert ott volt a kutya is, loholt velünk a Tisza partján, mi meg lestük, hogy miből van ennyi energiája. Amikor hazaértünk a túráról a csodás időben, megterítettem az ünnepi asztalt és elfogyasztottuk első húsvéti vacsoránkat. Volt retek, medvehagyma, csemegeuborka, lilahagyma, több féle torma, paprikakrém, főtt tojás, sonka, vaj, friss kenyér….Hamar kiderült, hogy ebből a gyerekek csak a sonka-kenyér kombóra nyitottak, ami elég hervasztóan nézett ki, de mindegy. Mi az urammal jót ettünk.
5) Hétvégén megvolt az első fűnyírás is. Körülbelül 5 percig tartott, mert nincs 10 m2 sem a füves terület, de a lényeg, hogy nagyon szép. Vettem még jópár cserép virágot is, ilyen és olyan árvácskát és meleg tűrő izébizét…nem jut eszembe.
6) Locsolóverset nem tanítottunk Zalánnak és a suliban sem tanultak. Így a netről okosodtunk, de végül mindenkinek a Zölderdőbenjártam kezdetű klasszikus jutott…Ciki….
7) Volt viszont húsvét hétfőn tojáskeresés anyukámnál, ami a gyerekek számára egyelőre a húsvét fénypontja. A tojáskeresés 3. percében Réka összeütközött a gyerekek izgalmán kellőképpen felpörgő kutyával és felkente magát a szomszédos almafa törzsére. Akkora ordítás támadt, hogy csoda, a szomszédok nem hívtak mentőt. Egy féltenyérnyi horzsolás keletkezett a hátát, így a keresés további részében ne m tudott lehajolni, nekem kellett felszedni a tojásokat, ha valamit talált. Élmény volt.
8) Anyukám újfent felvetette, hogy hülyék voltunk, amikor megvettük ezt a kutyát….mintha az ő hibája lett volna. Fogalma sincs, milyen az, ha az embernek vizslája van, hagyjuk is.
9) Hazafelé az autóban azon elmélkedtünk, mennyi lenne az a pénz, amiért a kutyától megválnánk, kvázi eladnánk. Úgy döntöttünk, hogy 100 000 000 Ft-ért már megfontolnánk, ha jó gazdihoz kerülne. Egyelőre a vadidegeneket is szájon csókolja kapun belül, úgyhogy lehet, észre sem venné a hiányunkat. Én nem vagyok biztos ebben a 100 milkában sem, mert az ember nem adja el a családtagjait, de mindegy is ,mert mindez csak puszta teória…
10) Egész szünetben nem tanult RékaCica semmit. Zalánnal matekoztunk, mert jön a TZ és ráfért a gyakorlás, de minden nap csak egy picit. Szerintem látszik is most rajta, gyorsan lett és rutinosabb. Nógathattam volna Rékát, talán finoman meg is tettem, de hamarabb abbahagytam, mint szoktam. Mint mondtam, nekem ez is pihi volt, hogy nem kell őket hajcsárként kergetni csak azért ,hogy a könyvet kinyissák….Réka cica jelenleg túl jól áll, várható is, hogy jön most pár négyeske, mert olyan nincs, hogy az év vége semmiből soha nem izgalmas az utsó TZ-ket nézve. Még 5 hétig kellene kitartani….Biztos lesz izgalom, juj, nem akaroooom!
11) Jön a megyei német verseny és az országos termism is….Két egymást követő napon lesz, az egyik Miskolcon…hát élmény lesz a gyerekeknek. Ez május közepe, remélem, ettől nem nyiffannak ki a hajtás hátralevő két hetére…
12) Beindult a Trónok Harca (Game of Thrones) utolsó évada, amire nagyjából másfél éve várok. Tibivel újra nézzük az első hét évadot…ő nem olyan lelkes mint én, mert ő nem egy” filmes fiú”, de azért követi, ha elakad , kérdez. Mondjuk, mindent én sem értek, nem vagyok egy szakértő, nem is látom át az egész 7 évadot egészen pontosan, pláne nem tudnám elmesélni, de azért nagyon nagy a lelkesedés. Imádom! Imádom! Nem tudom, mi lesz, ha vége lesz, mármint biztos űrt hagy maga után, de valahogy majd kibírom. Hogy mi lesz a vége a 9. évadnak? Én azok közé tartozom, akik hisznek a jó győzelmében, magyarán, hogy a Mások nem aratnak végső győzelmet. A most következő (3. rész) csatát még valószínűleg el fogják veszteni Havas Jonék, biztos lesznek veszteségek is, de talán fő karaktert még nem hajítanak ki az ablakon a forgatókönyv írók, hiszen lesz még utána pár rész…Viszont felkeltette az érdeklődésem a könyv maga….Valószínűleg még sokkal jobb is, mint a könyv, akkor pedig hűűű…
13) A húsvéti sütik jól sikerültek, szerintem a sajtos rúd egy kicsit sótlan lett és az aranygaluskára a múlt heti premier után már nem volt akkora kereslet (tettem is el a fagyóba egy adagot). A répatorta viszont mennyei lett, mint mindig és a marcarpones-tejszínhabos-narancsos krém is fenomenális lett, szóval meg voltam elégedve.
14) A tiramisu elmaradt, nem is kereste senki tegnapig
15) Közben már tervezem Zalán tortáját, de még semmi ötlet…sem ízre, sem formára.
16) Mi történt még mostanában? Nem is tudom….
17) Ma szóltam a festő fiúnak, hogy nyáron lesz nálunk egy kis melója. Már nagyon várom, beköltözésünk óta az emeleti falakhoz nem nyúltunk, hiszen fúrtunk-faragtunk a fűtésszerelés miatt, arról nem is beszélve, hogy pénzünk sem volt….Az meg hagyján, hogy mi nem ragadtunk pemzlit beköltözéskor, de a volt tulaj sem kiköltözéskor festetett utoljára. Messze nem. Erről persze Tibinek eszébe jutott, hogy az összes beltéri ajtót ki kellene cserélni fenn (3), mert ha kifestetünk, a fürdőszoba ajtó még rondábban fog kinézni, mint most…de én már leszoktam az ilyen „előreszaladásokról”, mindig csak egy lépést látok előre. Ha lehet. Úgyhogy az ajtókeretet lecsiszoljuk, lefestjük és szép lesz, mint új korában. Vagy nem annyira, csak ne legyen bűn ronda.
18) Beszóltam az egyik kedvenc tanáromnak a suliban, mert május elseje szerinte nemzeti ünnep.Annyit tettem, hogy szóltam neki, hogy az nem az. Megbántam. Ki a fenét érdekel, hogy elírta a honlapon? De újra szólnék. Ez vagyok én, ilyen hülye. Kiállok dolgok mellett ,aztán megbánom, de mégsem.
19) Tiszta nyári meleg van, talán a gyerekek ezért rühellnek ennyire tanulni . Annyira velük érzek....
20) Már elfelejtettem miket írtam, felét még ebédszünetben, úgyhogy be is fejezem. Ha sokat mellépötyögtem, ezer bocsánat!
