Már nem tudom, hány hete vagyunk itthon, három vagy négy. Szerintem még csak három.
Egyre közelebb kerülök a kutyához érzelmileg, immáron huszonnégyórás a szimbiózis. Egyik szeme villanásából tudom, hogy mit szeretne, mit érez és ő is egyre jobban tud magyarul. Amúgy nem mozdul el mellőlem, mindig ott akar lenni, ahol én vagyok.
A gyerekek az
Én home office-ban vagyok, szóval itthon dolgozom, de nyújtott ügyeleti idővel. Már fél nyolckor nyomom, így mire a gyerekek 10-11-kor tanulni kezdenek, a legfontosabbakat, amik reggelig felmerülnek, letudhatom.
Rékára közben egy háromajtós szekrény súlyával szakadt rá a kamaszkor...vagy csak most veszem észre, a 24 órás együttélés során, nem tudom, de baromi bosszantó. A leggyakoribb mondatom, kétségkívül a "csinálod már?" , "készenvan??" a második meg Réka irányába, hogy "teddmárleatelefont". Este el szoktam tenni, de tanulási időben nem tudom, mert elvileg a telefon is segédeszköz a tanuláshoz. Ez a háromajtós szekrény egyébként nem is rá szakadt amúgy, hanem rám...de mindegy.
Ha őt nézzük, Réka leggyakoribb mondata elég kurta, így hangzik: "minek???" és ezzel egy olyan gombot nyom meg rajtam, amire nincsenek szavaim.
Zalán még nem kamaszodik, viszont egy vonalat nem ír le a leckéjében magától. A múltkor az volt a mélypont, amikor 2 órát kotlott 4 db osztáson. Egyébként meglepően jól megy neki, gyorsabb olykor, mint én....Hogy ennyire nem önálló, az viszont olykor nagyon elkeserít. Múltkor felmondta a békát környezetből, videóra kellett venni és elküldeni a tanítónéninek. Itt Zalán darabjaira hullott, volt , hogy a második szó már nem jutott eszébe. Odáig rendben volt, hogy "Frösche.....őőőőő....De jót nevettünk. Tisztára olyan volt az egész, mint egy bakikkal teli forgatás. Körülbelül a tizedik próbálkozásra lett meg a videó. Kapott érte egy ötöst és megdicsért a tantónéni.
Rékáék ma írtak német tz-t a zoom-on keresztül, ami összeomlott, így mindenki megírta, ahogy tudta, majd visszaküldte a feladatlapot kitöltve. Becsület dolgozat. Biztos vagyok benne, hogy sok ötös lesz. :)
Hétvégén kitakarítottuk az emeletet, csillog-villog. Úgy sóvárgok új szőnyegek után és pár komód is jól jönne az Ikeából, de igazából ezek mind várhatnak, nem lényegesek. Csak egyre vágyom, hogy egészségesek maradjunk....más nem számít. És persze anyukámat is olyan jó lenne megszeretgetni, megölelgetni, de a legtöbb, amit tehetek, hogy viszek neki húsvétra sok finomságot és integetünk neki a kapuból. Remélem, nem kapok sírógörcsöt, ejnye!
Húsvétra összeírtam, mit szeretnék sütni - a négy napban szerintem rá fogok érni. Lesz fonott kalács - én még tökéleteset ízben és állagban nem alkottam, így ez még kihívás. Lesz mini töltött buktácska, lekváros, túrós, nutellás. Rákóczi túrós és sajtos pogácsa. Valamint anyu féle - ő már sajnos nem tudja megsütni, túl gyenge hozzá - kókusz kocka. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a tervekkel. Ha belegondolok, kuglóf is jó lenne. Epres pohárkrém? Piskótatekercs? Csak mert ezekhez nem kell élesztő, hehehe...
Élesztőt még mindig nem lehet kapni, de nekem volt itthon 15 db vagy valami ilyesmi március elején és azóta azt osztom be. Múltkor Tibi Auchan-ban járt valami folytán és látta, hogy előtte a pénztárnál egy pasas egy egész sor friss élesztőt vesz. Az kb. 10 db? Erre fogta magát, kiállt a sorból és hozott nekem is 3-4 élesztőt. Egy frászt!!! Egy darabot sem vett ,mert hogy nekem még milyen sok van készleten....Aha, végüis 10 még mindig van, mit akarok. komolyan?
Elkezdtem vágyni olyan emberek társaságára is, akiket nem is annyira kedvelek....Ez már egy újabb szint.
