Újból egy "mérgezett egeres" hétvégén vagyunk túl. Ahelyett, hogy békében itthon ültünk volna a fenekünkön a nem létező ádventi koszorúnk felett, azt csináltuk, amire hétköznap sosem nyílik mód, azaz a boltokat jártuk és a nagyszülőket látogattuk Miklós nap és Mikulás okán.
Hétvégén üljük Rékám negyedik születésnapját. Egyelőre még nem tudni, hogy szombaton vagy vasárnap, mert egy bizonyos egyéb családi rendezvény (khm....disznóvágás) közbe szólhat, de hogy hétvégén buli lesz, az biztos. A tortát még nem rendeltem meg, jelenleg halovány lila gőzöm vagy gerjedelmem sincs, hogy milyen torta felelne meg az ünnepelnek....A helyzetet csak bonyolítja, hogy az oviba is viszünk egyet a jövő hét elején. Az bizonyos, hogy magam nem sütök, el leszek foglalva az ebéd összedobásával és valami egyéb süteményt is kerítenem kell valahonnan, nem beszélve arról, hogy illene rendes és tiszta otthonba fogadni a vendégeket, aminek kialakítása továbbá fenntartása szintén időt igényel.
A dekorációhoz beszereztem egy halom lufit, amiket szerencsére embólia nélkül magam is fel tudok fújni, némi helyes kis dekort, tányérokat, szalvétákat, ilyesmit. Az ajándékok hiánytalanul beérkeztek az internetes webáruházakból (tulajdonképpen a karácsonyi is), legyen szó könyvről vagy játékról. Gyertya van sima, apró, rózsaszín és egy négyes formájú, bár Tibi szerint tök elég lett volna az egyik is mind a két tortára, ha azt meggyújtás után azonnal elfújjuk....Szerinte ezt a szívességet Zalán úgy is meg fogja tenni, folyamatos Don Quijote küzdelmet vív a gyertyák ellen.
Ha belegondolok, egész jól állunk a szülinapi előkészületekkel..... Azért fogok írni egy listát, hogy mi minden teendőm lesz még a hétvégéig, nehogy valamiről elfeledkezzem. Mert ahogy egyik volt kollegám mondta volt, "akinek nincs esze, legyen notesze".
A gyerekekhez szombat este érkezett az első Mikulás, M. mama féle. Pontosabban maga Mikulás nem járult elénk (tőlem idegen a "rendelt Mikulás", mint szolgáltatás, nem is intéztünk ilyesmit), csak a gyerekeknek szánt csomagokat bízta M. mamára, aki azokat átadta Rékámnak és Zalánomnak. Annyira örültek, hogy egészen meglepődtem. Leginkább azon, hogy Zalán pont úgy viselkedett a csomagok puszta láttán, mint aki a sokadik Mikulását várja már ,azaz öreg róka, tapasztalt Télapó váró. Pedig életében nem látott még olyat. Este 8 magasságában benyomtak 1-1 Kinder csoki szeletkét, nem volt az az erő, ami megállította volna őket...És hát mi meg sem próbáltuk....A csokinak hála hajnali fél kettőkor még vadul rugóztak fel és le lelkünkből szakadt kis magzatjaink a hitvesi ágyunkon, mi szülők pedig agyhalottként lestünk egymásra. Nem tudom, hogy tudnak így felpörögni viszonylag kevés csokitól, de ez rendre sikerül nekik.
Vasárnap délben a gyerekek átvehették L. mamától és Papától is, amit a Mikulás az onokákra hagyott. Természetesen (?) abban sem volt virgács, nincs az a rokon vagy barát (vagy anya, apa) aki ezt mifelénk bevállalná. Volt viszont újfent önfeledt öröm, a gyerekek az édességnek örültek, a felnőttek pedig a gyerekeknek, ahogy ez lenni szokott. És mindez olyan szép volt. Réka némi kínvallatások eredményeképpen rövid biztatás után elszavalta párszor az oviban tanult verset (egy Donászy Magda félét) és rágyújtott pár Mikulásos nótára is, úgyhogy volt miben és kiben gyönyörködni.
Az óvodába ma érkezik a Mikulás, csomagostul. Kíváncsi leszek, hogyan viseli majd Réka a személyes találkozást a piros ruhás, szakállas emberrel, mert a minap csak elsuhant egy az óvoda előtt, érintőlegesen, mire ő reagálásképpen addig ordított, amíg már az ablakokból sem lehetett látni azt. Az ominózus eset óta folyton felvilágosítjuk, edzük, puhítjuk, felkészítjük, magyarázzuk neki, hogy na a Mikustól aztán semmiképpen, de abszolút nem kell félni, mert attól csak ajándékot kaphat. Akit kerüljön el, de messziről, az M. (és köre), aki múlt héten kődobálás közepette az ovi idilli udvarán eredményesen kiverte P. felső metsző fogainak egyikét.....Brr....De a Mikulás az kedves, aranyos, helyes öreg bácsi, szóval no para.
Aztán pont jókor, kapóra jött a Híradóban a bevágás, hogy a Mikulás megérkezett Finnországból Budapestre, a reptérre. Hurrá, hurrá, örültünk is nyomban. Réka picit bizonytalan volt, kiderült, azért, mert nem igen tudott mit kezdeni Finnországgal, inkább Fing országra asszociált, a büdös kölke az ártatlan. Gyorsan helyre raktam, hogy F-i-n-n az az ország, ott laknak a finnek. Lehet, kár volt bonyolítani a helyzetet, mert egyre kevésbé értette Réka, hogy mi közük a finneknek a Mikuláshoz és egyáltalán, milyen lények azok a finnek....Hirtelen egyetlen híres finn sem jutott eszembe, mesehősről nem is beszélve, akit kiemelhettem volna és akit Réka is ismer, így nem volt egyszerű az ügy, de igyekeztem helytállni....
Folytköv.
