Balatonlellén történt. Érdekes, mert Réka és a Balaton között létezhet valami mágikus, megmagyarázhatatlan kapcsolat. Vagy csak a véletlenek játéka, ki tudja. Annak idején Füreden kismamaként andalogva bámultam a "tengerünket". Szikrádzó volt a napsütés, mindenhol vakítóan fehér vitorlások imbolyogtak. Mi néhány hatalmas fűzfa alatt terpeszkedtünk kettesben Tibivel. Egyszer csak, közös életünkben először, rúgott egy ménkű nagyot Réka a pocakomban. Félidős voltam vele, talán kicsit több is annál. Leírhatatlan élmény volt, tényleg a túlcsorduló, fokozhatatlan boldogság állapota. Egy csodaszép idilli helyen végre éreztem a kisbabám mozgását.
7 évvel később a hideg habokra fittyet hányó Réka vacogva rohant a partra, a sátrunkba. Tetőtől talpig csupa-csupa libabőr volt őkelmem, minden tagja mint a jégcsap. Meleg köntösbe bugyoláltam, a combomra hajtotta a fejét, együtt figyeltük a Balatont, vártam, hogy felmeledjék. Olyan misztikus percek volt, érdekes. Megint olyan csöppnyi kis idillt éltem meg, amit - valljuk be - mostanában kevésbé és már igen szomjaztam rá. Közel voltunk egymáshoz, szinte egyek, mint anya és lánya.
Réka egyszer csak felnézett rám, majd a tenyerét nyújtotta felém.
- Anya, kiesett a fogam.
Volt nagy öröm és ováció. Végre, végre megszabadultunk ettől a csaknem 3 hónapja mozgó fogtól. Aminek már nagyon nem volt Réka szájában helye, harapni régen képtelen volt vele, ki is állt neki, mint valami banyafog....
Kis fogatlan bábám hirtelen elvesztette a megszokott ovis arcát. Nem teljes a foghíj, mert a tejfog alatt csöndben és békében ott növekedett a kis csipkés sarkú maradandó fogacska is, ami most napvilágot látott. Egyelőre felső egyes nélküli portrét nem sikerült készítenünk róla, csak távolabbi képeket. Ám ami késik, nem múlik.
Este együtt fürödtünk, összedugtuk hát az orrunk és meggyőződhettem róla, hogy a másik felső Egyeskének sincs sok hátra. Én nagyon drukkolok neki. Most azért megnyugodtam egy picit. Úgy néz ki, hogy 3 hónap kínlódás nem tántorította el a maradandó fogat attól, hogy pontosan oda nőjjön, ahová a Jóisten szánta.
