Mai nap

Mai napról nem sok mindent tudok elmondani. Állítólag téli idő van, de nekem új sapkám van és kabátom, úgyhogy fittyet hányok az egészre. Délután átvettem néhányszor, hogy most akkor melyik gyerek hol van és ki megy érte? Végül nyugtáztam, hogy  ma van a bevásárlós napom, az egyetlen nap, amikor tejért vagy kenyérért úgy tudok elszaladni, hogy nem kések el a suliból illetve nem a 25 kilós iskolatáskával kell boltba caplatnom. Vettem joghurtot, kenyeret és e-mentes vajkrémet. A pénztárnál láttam virgácsot, gondolkodtam, hogy veszek, de aztán ellene döntöttem. Hazaértem, észrevettem néhány piros foltot a padlón, ejnye, Zalán megint kilötyögtette a meggylevét. Fél óra múlva hazaért Zalán és Tibi, hogy felfedezzék a zacskós céklalé a bűnös és a drapp kanapén dinnyényi folt éktelenkedik. Majdnem mint egy gyilkossági helyszín. Szerintetek kijött? Nem. A Vanish csak a javával bírt el, a rózsaszín folt tán örökre ottmarad. Este eltekertem Rékáért a vívóterembe. Nem sok bringást látni már, lassan lefagyunk a kerékpárról. Nekem semmi bajon nem volt, csak a saját leheletem bepárásította a szemüvegem időnként és vinnem kellett volna kesztyűt is. Nem tudom, hová tettem, amit tavaly kaptam karácsonyra....Itthon hamburgert sütöttem igazi hambi zsömivel és marhahúsos pogácsával. Jót ettek a gyerekek. Holnap spagetti karbonara lesz. Nagy kedvenc. Gyors kajákra álltam rá, semminek nincs esélye, amit 45 perc alatt nem lehet összedobni. De a fél óra még jobb....Beszélgettem anyuval, megittam a chia magos, joghurtos tejemet (lassan egészség tudatos leszek??? Letettem a cukrot. Úgy nagyjából.) A céklalés takaró még ázik, a gyerekek lassan kimásznak a kádból és jöhet az imádott Harry Potter (első kötet), amit mostanában fel szoktam nekik olvasni. Nagyon szeretik, kocsányon lóg a szemük. Jut eszembe, olvasás, Rékáék csapata 12. lett a Bolyai magyaron, nem jöttek rá, hogy van olyan szó, hogy LÁP (PLÁ szavakból kellett volna megalkotni, vagy valami ilyesmi....). Réka ijesztgetett, hogy az egyik csapattárs szerint az eladó nem foglalkozás, úgyhogy azt nem karikázták be....De bízom benne, hogy ez csak valami pillanatnyi zavar lehetett és végük lett karika. Én értem, hogy a mostani gyerekek csak nyomokban látnak a boltokban eladókat (pl kisbolt, Coop + eladók és árukfeltöltők itt és ott), sajnos, de attól még az egy foglalkozás. Azért ügyesek voltak, kaptak egy ötöst. A másik csapat az osztályból bejutott a legjobb 10-be, ez némiképp érzékenyen érintette Rékámat. Hát ennyi. A tévében Király Gábor búcsúmeccse (és Juhász Rolandé) azaz a Magyarország-Svédország évzáró mérkőzés. Egyelőre vezetnek a svédek. De jöjjön HP!

Réka és Zalán mondta

Reggel elbúcsúzom a gyerekektől. Még félálomban vannak, nincsenek maguknál. 

- Szia, Réka! Délután találkozunk!

- Anya...anya, ne hagyj itt, ne menj el!.....- karját nyújtja, szíve szakad az embernek. :)

Ellenben:

- Szia, Zalán! Jó legyél, délután találkozunk!

- .....tablet....tablet....hol a tablet???

Jellemző!

Reggelinél Zalánnal ücsörgök a konyhaasztalnál.

- Anya, ezeket a pirítósokat odaégetted?

- Dehogyis.....

- Szerintem odaégetted, csak megkapargattad. - huncutul villan a szeme.

- (...)

- Ezzel nem teljesítetted a feladatot és kiestél a játékból.... - vigyorog kajánul. Imád Konyhafőnököset játszani.

Ezt meséltem már?

Reggel beszélgettünk Tibivel egy bizonyos illetőről, aki nagyon tehetős és gyönyörű háza van. Már nem is emlékszem, ki volta az. Egyszer csak Réka berikkant a konyhából.

- Attiláéknak is bazi nagy házuk van.... 

Ő a tesóm. Nem milliárdos, de tényleg szép nagy vityillójuk van. 

---

Teszek-veszek reggel a konyhában, Réka fintorogva becsámpázik.
- Mi ez a borz szag?
- Borz?
- Mi ez a nagyon büdös? 
Esküszöm nem tudom, miről beszél. Tibi segít.
- Semmi, csak anya megpirította a rozskenyerét....
És még mindig nem tudtam, miről beszéltek.

---

- Anya, anya, nézd milyen fantasztikus fekete ceruzát találtam? - rohan lélekszakadva felém Réka. Szemügyre veszem a kérdéses holmit...
- De hiszen ez a szemceruzám, amit ezer éve keresek! 

---

Este jóéjtpuszikat osztok. Ez néha olyan csöpögősre sikerül:
- Olyan jó fiú vagy, Zalán, jó fiú....Maradj mindig ilyen!
- Te is jó lány vagy, anya! - erre elnevetem magam.
- Jajj, úúúgy szeretlek!
- Én is nagyon szeretlek anya....úgy szeretlek. Deeee apát.... - nem folytatja, de nem is kell, megint jellegzetesen csillog a szeme. Aztán mégis megtalálja a mondandóját:
- Tudod, anya, én apás vagyok....
Tudok, persze, tudom....