A remek Szilveszter és Újév után hamar beborult az ég felettem.
Vasárnapra virradó éjjel Zalánom úgy döntött, nem igényli szolgáltatásaimat anyatejileg és se szó, se beszéd....átaludta az éjszakát. Valahogy ezt mégsem tudtam a helyén kezelni, azaz örülni neki, hiszen jobb cickómban egy bazinagy csomóval ébredtem reggel. Szenvedtem vele, mint a kutya és kedvem is egy állatka feneke alatt csücsült, bár az már a béka volt. Mindenen fájt, hőemelkedésem is akadt, kóvályogtam és ténferegtem. Csak az biztatott, hogy eddig minden ilyen krízis max. 24 óráig tartott.....Szerencsére ez így is történt.
Másnap reggel kezdődött Réka óvodai pályafutása. Ünnepélyes keretek nem voltak ugyan, harsona szó miegymás, de az első nap mégis olyan fontos. Ekkor adom őt át a magyar oktatásnak.....Igazából nem volt öröm újjongás sem részemről, Réka részéről pedig pláne nem. Amióta az "otthagysz??" kérdéskör felmerült, nem is nagyon piszkáltam nála az ovi témát.
Hétfővel új világrend nyílt nálunk, reggel 7-kor csörgött az óra, fél 8-kor volt ébresztő, reggeli és 9 után nem sokkal már útra is keltünk a közeli óvodába. Ahogy lefelé tartottunk a lépcsőn, kéz a mancsban, mint anya és leánykája, átfutott az agyamon pár villanásnyi kép. Az első - ismeretlen okból és számomra is meglepő módon - Réka gimis ballagása volt. Ahogy az én okos nagylányom, karjában egy kazalnyi virággal battyog lefelé alma máterének lépcsősorán.... Aztán eszembe jutott az is, ahogy szülni indultunk, bár akkor és ott képtelen voltam Rékás és Zalános emlék flash-eket kellőképpen szétszortírozni....És még pár dolog, ez és az. Kevésbé romantikusak, prózaiak....
Réka csigalassúsággal lépkedett mellettem, a külső szemlélő nehezen dönthette el, hogy előre haladunk, avagy inkább hátra? Hát nem siettük el a dolgot, az biztos. Réka csőre viszont be nem állt az oviig....Azon az édes kis hangján folyton mesélt, kommentált, kérdezett. Szembejött velünk egy eldobott cigarettás doboz a járdán, mint szemét, amit Réka nagyon rossz néven vett...Ejnyebejnye, el merte dobni azt valaki? Nagyon csúnya dolog volt, bizony. A hó tetején számos kutyagumi is csücsült, ami viszont nagyon érdekelte volna, alig lehetett Rékát elrángatni....
Valahogy aztán mégis eljutottunk az oviig, fene tudja, hogyan. Odabenn minden egyszerűbbnek tűnt valahogy. A csoportszobában kedvesen fogadott bennünket az ovónéni, beszélgettünk egy picit..Közben Réka csillagtúrákat végzett a szobában, mindig én voltam a kiindulópont és a végpont. 5 perccel később Réka a várakozásoknak megfelelően vidáman játszott. Babázott, vonatozott....Közben nekem alkalmam nyílt picit szemügyre venni a gyerekeket, a csoporttársakat.
Csupa kedves fiú és leányka vett körül úgy első látásra. Akartam is hogy így legyen, mondjuk....Kivétel volt talán a Marci, aki mellettem ücsörgött egy pici széken, kezeiben egy sárga macit szorongatva. Ismertem őt és az apukáját a játszótérről, bár ő szemlátomást nem látott bennem ismerőst. A kisfiú hatalmas szempilláit rezegtette, könnyben úszó szeme kerek szemüveglencsék mögül figyelt ki....Finoman szólva sem lehetett volna róla megmintázni a boldog óvodás szobrát.........Másik oldalon, mellettem egy kislány rajzolgatott, egy olyan 5 éves forma. Nagyon helyes kislány volt, bár az orrában önálló életet élő takonygombóc sokat rontott a látványon.....
Ahogy láttam, a kisebbek az óvónéni körül csoportosultak árván, a nagyobbacskák játszottak vidáman. Réka az aktívabb bandába tartozott és ez tetszett. Úgy készültem, hogy elüldögélek csemetémet szemmel tartva néhány órát, aztán békében és édes kettesben hazaballagunk. Nem így történt. Az óvónéni váratlanul azt javasolta, hogy menjek el sétálni egyet...vagy ugorjak be a boltba....mindenesetre lépjek le és menjek vissza egy óra múlva?? Hápogtam párat, hogy nem ezt beszéltük meg Rékámmal, de az óvónéni szerint a beszoktatás arról szólt, hogy Réka megszokja, amint eltűnök és visszatérek hozzá. Ha pedig maradok mellette, csak az időt húzzuk. Éppen időm az volt és lett volna bőven, mégis eljöttem. Megbeszéltem Rékával, hogy veszek pár dolgot a boltban, aztán jövök érte. Beleegyezett....
Ahogy hallgattam a csizmám kopogását kifelé jövet az oviból, az jutott eszembe, hogy ugye megtalálja majd a kesztyűjét, ha szüksége lesz rá? Ugye nem fog hiányolni? Kedvetlenül siettem haza.... Egy óra múlva izgatottan nyújtogattam a nyakam a csoportszoba előtt. Az óvónő szerint még maradhattam volna, Réka szerint viszont ideje volt haza menn....nagy lelkesen sietett ki a csoportszobából, amikor meglátott. Ahogy újra jelen voltam az óvodások körében, mégis inkább maradt volna, pár kör bújócskát végig is nézett, már nem volt olyan mehetnékje.....
Szóval az első napot úgy zártuk, hogy:
- Réka jól vizsgázott, asszem......de Anyának vannak kétségei néhány dolgot illetően...
Folytköv.: Avagy lesz ez még így se....
