Azt beszéltük meg a gyerekekkel tegnap, hogy 3 körül ott vagyok az oviban értük, kb. ahogy felébrednek. Persze megcsúsztam az okmányirodában, majdnem fél 4 volt mire oviba estem, pillangókkal a gyomromban.....Amit egyébként nem értettem, csak reméltem, hogy nem a rossz előérzetem jelentkezik....
A kiscsoportba kukucskálván azt láttam, hogy a gyerekek békésen uzsonnáznak az asztalnál, majd megláttam az én szomorú, dacos kisfiam édes üstökét, még az ágyból kukucskált kifelé. Haragudott a világra, de csak amíg meg nem látott. Ledobtam a cipőm és már a karomba is vettem. Jajj, de nagyon jó volt megölelni, el nem tudom mondani. El sem engedett percekig, keresnem kellett egy kisszéket, amin tanyát verhettem, a térdem nem bírja már úgy, mint régen. :)
A. óvónéni elbeszéléséből kiderült, hogy sztrájkolt a fiú, nem volt hajlandó sem levetkőzni az alváshoz, sem fogat mosni. Amikor erre kérték nagyot dobbantott a lábával, karjait maga köré fűzte és összevonta a szemöldökét, amolyan Zalán módra....Valahogy rákerült a pizsama és az ágyba is bebújt, de hogy ő aztán nem alszik! A korai kelésnek azért megvolt az eredménye, idővel eldőlt, mint egy zsák, hogy mire a feje a párnát érte, aludt, mélyen.
Vacsoránál kijelentette, hogy SOHA TÖBBET nem alszik az oviban, érteeeem???? Reggel sírdogált az öltözőben, visított, amikor kinyitottam a csopiszoba ajtaját....már nem ütött szíven. Addig beszélgettünk Cs. óvónénivel, hogy végül ha nem is maxi gázzal és lelkesedéssel, viszont sírás nélkül trappolt be a Napraforgók közé. Óvatosan mondom ki, mert megégettem már magam, de szeretem ezeket az óvónéniket és bízom bennük, jó kezekben van Zalicsek, mákja van. Na jó, mondanám, hogy jobb kezekben volna itthon, velem, de már nem abban a korban van, hogy ez igaz lenne....
Reggel szakadt az eső, ahogy oviba indultunk, fél órás spétben is voltunk (mert mindenképpen meg kellett nézni a tévében a Kipper mesét.....) Tibi megszánt bennünket és autóval mehettünk oviba. És induláskor mit trillázott az én Rékám ama Tojóban??? Na mit? "Alllig várom, hogy az óvodában lehessek, alllig váááárom!" Szóval soha nem mondom, hogy soha. :)
