Mostanában azt vezettük be, hogy 9 óra után egy kicsivel (9 óra nem megy....) villanyoltás, összebújás és csodák csodája, Réka öt percen belül alszik. Többnyire. A hét második felében legalábbis, amikor már benne van az a 9 tesi óra, amit lenyom egy héten. Általában Tibi a legrosszabbkor toppan be, vagy pont villanyoltáskor, vagy utána fél órán belül...de nem mondhatom neki, hogy jöjjön haza később. :) :) Megemlítettem, hogy esetleg korábban, de hát ugye a borsó és a fal esete.....Rékának szoktam odasúgni, hogy nem kelünk ám fel, alvás van. Zalánt persze mindez nem érdekli és általában kimasírozik az apjához a konyhába, de Réka többre értékeli, hogy összebújunk, úgyhogy alszik. Azért volt ez fontos, mert német TZ-t írtak a héten, pénteken, első órában. Szerintem ezt büntetni kellene. Úgy gondoltam, ha szokásos mennyiségű alvás lesz benne, esély nem lesz az ötösre, ha már annyit tanulunk, legalább ott ne szúrjuk el, hogy alig alszik. Hogy aztán mindez mire volt jó, majd megtudjuk, ha kiosztja M. néni a 100 pontos (!) felmérőt....
Hétfőn matek TZ (matek dolgozatot írtak a héten, de az csak a szorzásokból és a becslésekből állt), csütörtökön pedig környezet. Ez utóbbiból még azt sem tudom, hogy mi a tananyag vége, de mindegy. Úgyhogy elvileg megint itt állna előttünk egy hétvége, ami végig kell tanulni. Már csak azért is, mert közeledik március 16 és vele a Kenguru. Elő sem vettük még. Teki Totó sincs kész. Ráadául abból környezet és matek is van.
Viszont hétvégén alapítványi bál, kiskutyázni is szeretnénk vasárnap és anyuhoz is ki kell menni vásárolni, tenni-venni. Semmi kedvem végigrohanni és hétköznapot csinálni a hétvégéből, úgyhogy valami majd csak lesz. Ez a matek TZ hétfőn nagyon nem hiányzik, de legalább nem első órában írják....A matek nem annyira para, mint a német. Na az egy igazi rémálom mostanában. Csak nehogy Rékának is az legyen, akkor aztán király lesz nekünk a tagozaton.
Természetesen a bálra nem sikerült egy dekát sem fogynom. Illetve nincs a súlyom a mindenkori mélypontján (vagyis magaslatán), de 5 kg-ot mindenképpen le kellene adnom. Nem nagyon megy, sokkal többet kellene mozogni ehhez. Éjszaka. Mert csak akkor érek rá kb. egyelőre. Vagy nem enni, de azt sem bírom, pedig már minimális cukrot és kenyeret eszem így is, vagyis igyekszem.
Azt nem tudom, meséltem e, hogy vettem ruhát a bálra. A keddi napom szabad, mármint akkor egyik gyerekért sem kell suliba vagy oviba mennem, csak Rékát kell begyűjteni az edzésről 7 körül. Nosza, munka után beügettem a belvárosba, a kiszemelt butikba, ahol még sosem jártam, de a facebook-on mindig nyomon követhető, milyen rucik érkeztek. Bevittem a fülkébe kettőt, amíg az eladó valami ismerősével beszélgetett vég nélkül, majd megvettem, amelyik jobban állt. Negyed óra múlva meg otthon voltam. Ez egy ujjatlan, fekete ruha, vastagabb anyagból, az oldalán pöttyös betéttel és a szoknya részen is van egy pöttyös-csipkés betét. Blézerrel nem csini, mert valahogy elvesz a ruhából azáltal, hogy a pöttyöket is elnyeli, úgyhogy veszek alá egy hosszú ujjú felsőt és kész. Nem vettem végül alakformáló harisnyát vagy bugyit, nem volt kedvem valahogy. Majd behúzom a hasam. :) :)
Kérdeztem Tibi, hogy vegyünk e a bálra új nyakkendőt. Nem értette a kérdést. Hát az biztos, hogy ő nem az a fajta, akinek a nyakkendő olyan, mint a nőknek a csini cipő. Van egy fekete nyakkendője, egy sötétkék és ez a világoskék....Ennyi. Nincs is ingerenciája venni többet. Bőrdzsekije bezzeg kettő is van, egy barna és egy fekete...Na mindegy.
Szerettem volna még egy fekete cipit venni, de ez végül elmaradt, mert sajnáltam 20-30 ezret kiadni egy szupercsini fekete topánkára, plusz az időt is, amíg ezt megtalálom, úgyhogy marad a Deichmann-os 9000 Ft-ot cipőcske, ami egyébként a célnak teljesen megfelel. Táskám van a bulira.
Én nem is tudom, más nem is történt a héten. Melóhelyen minden oké volt, szerencsére az egyik szezon leáldozóban, így nagyobb lett a nyugi. Egyelőre. A héten szinte minden nap kaptam/kaptunk valami apróságot, ami bearanyozta a napunkat, ma pl. ebédet, mindenki, mert szert tettünk egy COFICE - excellent - minősítésre, amit így ünnepeltünk meg. Hát ügyesek vagyunk, na!
Ma benn volt az irodában az ügyvezető kisfia, aki 5 éves lesz most márciusban, ha jól emlékszem. Hogy az milyen cukorfalat! Annyira látom a két év korkülönbséget Zalánhoz képest. Mondtam is A-nak, hogy ez enyémek már nem ilyen cukik, brühü, brühhü...Hogy ez mennyire fog nekem hiányozni, ha már mindkét gyerkőc felsős lesz! A későbbiekről nem is beszélve. A pici kor, baba kor nem hiányzik egyáltalán jelen
Más tényleg nem történt.
Zalán megvert mindenkit edzésen, Réka meg könnyített edzéseken vett részt, mert nem indul a közelgő versenyen. Nagyon nem bánta, és én sem, mikor láttam, hogy a lányok milyen fáradtan tántorognak ki a tornateremből. Legalábbis a kisebbek.
Furulyából Rékának Krieger Menüettje van feladva az áprilisi koncertre. Végre egy klasszikus szép darab, ami nem is olyan könnyű. Persze nem is virtuóz mű, de nem gyerekdal vagy népdal, hanem olyasmi, amit tényleg gyönyörűség játszani és hallgatni is egyébként. Amióta ez a feladvány, minden este előkerül a furulya, látszik, hogy a kihívás izgatja Rékát. Vicces is volt, mert meg akartam először tanulni Rékától, illetve gondoltam, majd kiolvasom a kottából, csak adja meg a kezdőhangot. Mire rávágta, hogy melyik, de izé, anya, hátul a lyukat csak félig kell ám lefogni. Hogyhogyhogy??? Na ilyet én nem tudok, egyből feladtam. Mulatott is rajta Réka némiképp. Én azt mondom, zenét tanulni csodálatos. Kínlódnak persze a szolfézzsal, Réka el is lógja a felét, nagyon nem hibáztatom érte, de cserébe el tud játszani ilyesmiket, mint ez a Krieger menüett és még sokkal többet. Ha pedig jövőre fuvolát ragad, abban talán még több örömét leli majd.
Tévét nem nagyon néztünk a héten, bár tegnap, amíg a csirkepörkölt rotyogott és elmosogattam, megnéztem egy Homeland 3. évad, első epizódot.
Jó ég, majdnem elfelejtettem megemlíteni az Oscar díjas rövidfilmünket a MINDENKI-t. Már láttam háromszor, egyszer a gyerekekkel néztük. Szerintem nagyon aranyos. Ott a végén, amikor a gyerekek rázendítenek a bodzavirágból bodzavirágból-ra, nekem rendre párásodik a tekintetem és párásodik....Talán mert én ugye mindenen tudok bőgni, de tényleg mindenen, másfelől iskolás korom kórusát idézi, ahol sokat énekeltük ezt a dalt. Én alt szólamban, amit utáltam, de hát ha olyan a hangom, hát olyan. Ott is egy rém volt egyébként az ének tanár....Eh, tudnék mesélni. Mi sem voltunk angyalok, de hogy az a nő sem volt százas, az biztos.
Most hát itt a hétvége, szerintem mindjárt neki állok tévénézés mellett kivasalni a két kosárnyi ruhát, ami a héten megszáradt....Jajj, de jóóóóó!
