Nem írtam sok mindent a héten. Szerintem elsősorban azért, mert a héten a későbbi busszal vágtattam dolgozni. Azzal fél órával később érek be és már nincs pofám blogozni magával ragad a munka heve...vagymi....Egyébként nem is igen történt semmi, de tényleg! Legalábbis semmi érdemleges.
Hatalmas kánikula csapott le az országra a héten, de jól viseltem, mert tudtam az időjósoktól, hogy nem szenvedek sokáig, csütörtökön véget ér. Szerdára negyven fok volt mifelénk árnyékban és egész nap hűtött ásványvizes palackokat fogdostam az irodában, mint egy mániákus, mert úgy éreztem, meggyullad a kezem a laptop billentyűzete felett. Na az már kínlódás volt. Itthon kellemetlen, kényelmetlen MELEG mindenütt, a klíma ugyanúgy küszködött itthon is a hőséggel, ahogy a munkahelyemen.
Csütörtökön este aztán elsötétült az ég, eső szagot hozott a szél, ami egyre erősebben fújt és hamarosan el is eredt az eső. Nem volt nagy csimbumm szerencsére erre, viszont 20 fok alá csökkent a hőmérséklet villámgyorsan. Nagyon megkönnyebbültem. Újra volt oxigén a levegőben.
A héten két nevtanos találkája is volt Zalánnak E.-vel, abből az egyikre egyáltalán nem értek oda, kért Tibi új időpontot, a másik pedig csak összcsaládi összefogás árán jöhetett létre...Hogy mit gondolhat rólunk a pszichomókus, hát nem is tudom....:) Elfoglalt egy szeleburdicsalád.....Zalán semmit nem mesélt a randijáról E.vel, Réka elmondása szerint (ja, mert ő is ott volt benne vele) FOCIZTAK. Elképzeltem azt a kis szobát...fociztak?! Sok mindent el tudok képzelni, de azt nehezen. Vajon az ajtó volt a kapu??
A vihar estéjén moziban is jártak a gyerekek N.-nel, Zalán életében először. Az Agymanókat nézték meg, amiről még csak nem is hallottam. Tetszett nekik, lelkesen meséltek róla.
Az is a héten volt, hogy beültünk a csajokkal egy kávézóba egyik este. Pontosabban annak a szellős teraszára. Jeges kávét kortyolgattunk és a gyerekekről, iskoláról, női dolgokról beszélgettünk. Kellemes volt, akár minden héten ki tudnám bírni. Az utóbbi időben (van annak pár éve is) arra eszméltem, hogy igazából egyetlen barátnőm maradt, az is külföldön él...Gondoltam, hogy átmeneti ez az állapot, hogy valahogy elpárologtak mellőlem a barátok, hát nem tudom, hány évet foglalhat magában az "átmeneti" szó. A cimborák helyét nagyon sok ismerős vagy kedves ismerős vette át. És az örökké emlegetett időhiány. Olyanok is akadnak, akiket nagyon szeretek és közel érzem őket a szívemhez, de azért barátomnak nem nevezném. Nem tudom megmondani miért. Szerintem egy idő után az ember nem köt már barátságokat, vagy legalábbis nem annak definiálja. Legalábbis én.... Ismeretségek vannak, melyek bizonyos életszakaszra, időszakokra korlátozódnak, aztán fel is oldódnak, ennyi. Persze ne legyen ennyi, én mindig szeretek új embereket megismerni, a szívembe zárni, példa erre ugye azok a csajok, akikkel a munkahelyemen találkoztam....
A héten volt négy hónapja, hogy apu nincs velünk. Néha képzeletben megcsóválom a fejem a saját hülyeségemen. Én még mindig nem fogtam fel. Onnan gondolom, hogy ha nagyon fáradt vagyok és anyuval beszélgetek és még a gondolataim is elkalandoznak, a nyelvemen van hogy megkérdezzem, hogy van apu, lefeküdt már? (Az utolsó években már este 6-7 körül nyugovóra tért este). Nyilván kapcsolok és nem kérdezek semmit, de....Vagy a minap. Sétáltam a posta felé és szembe jött velem kerékpáron egy házaspár. Ahogy elsuhantak mellettem, rájöttem, hogy az ő lakásukat vették meg nekem anyuék annak idején. Egy kis garzon volt a belvárosban. Mi volt az első gondolatom? Hogy majd elmesélem apunak, hogy találkoztam M.-el és a feleségével....örülni fog!
Még mindig sokszor elfog az a magával ragadó, elsöprő fájdalom, ha egyedül vagyok, hogy nincs apu. Nem tudnám megmondani, mi fáj jobban, maga a tény, hogy meghalt vagy az a trauma, amit átéltem az utolsó két hónapban vele kapcsolatban. Mindkettő, azt hiszem. Az egyik apu miatt, a másik saját magam miatt. Mert amióta apu meghalt, azóta hiszem el igazán, hogy van olyan, hogy halál. Hogy az nem valami nagyon távoli dolog, hanem itt ólálkodik valamennyiünk körül. Jobb volt AZELŐTT, meg kell hagyni.
Szép hétvégét mindenkinek!
