Cipésznek jó cipője, óvónőnek jó .....

Délután háromnegyed ötre estem be az oviba Zalánomért. Egyes egyedül ücsörgött a csoportszobában az óvónénivel és a dadussal, épített valamit a szőnyegen csöndesen. Nem is vettem hirtelen észre, hogy be van dagadva az alsó ajka. Váltottunk pár mondatot az óvónénivel, a szokásos dolgokról számolt be. Majd amíg a tárcámban halásztam pénz után, hogy leperkáljam a csoportpénzt, izgalmas részletekhez ért. Arról számolt be, hogy csoporttársa, Andriska ököllel jól szájba verte Zalánomat a nap folyamán, ami láthatóan igen váratlanul és kellemetlenül érintette csemetém. Úgyhogy aludt fél órácskát a pihepuha sarokban. (Ez elég szokatlan dolog, hiszen mindez uzsonna után történt, vagyis már szundi után. Na mindegy!)

És valóban, ha alaposabban szemügyre vettem a száját, máris láttam, hogy van rajta egy seb. Később felfedeztem egy vérfoltot is a felsőjén. Óvónéni megnyugtatott, hogy egyáltalán nem szolgált rá az ökölcsapásra, ártatlan bárány az én Zalánom. Viszont megnyugtattam az óvónénit, hogy Andriska ösmeretében ebben biztos voltam....Mást nem nagyon szóltam semmit, nem találtam a szavakat. Egyrészt. Másrészt meg hiába is tettem volna, a kevesebb mint 3 éve átadott mosdót éppen szétverték valami brutál szerszámmal mellettünk, a saját hangom sem igazán hallottam. De tényleg, mit lehet erre mondani? 
A " Bosszulja meg hétfőn Andriskán, óvó néni!"- hez lett volna leginkább kedvem. 

Annak idején, amikor eltöltöttem ősszel a csoportban pár órácskát Zalán beszoktatása kapcsán, láttam Andriskától néhány olyan megmozdulást, hogy a hajam égnek állt. Egyszer úgy nekilökött egy kisfiút a babakonyhának, hogy az szinte repült. Minden átmenet nélkül. Máskor belerúgott valakibe, aki nem tetszett neki. A legvérfagyasztóbb mégis az volt, amikor páros lábbal csak úgy ráugrott az egyik pajtija hasára a szőnyegen. Egyszer nem volt elég, másodszor is kedve szottyant rá, bár "áldozata" már sírdogált. 

Az öltözőben, amikor óvónéni már visszavonult, Zalán elmondta, hogy nem ököllel verte szájba ama szent gyermek, Andriska, hanem RÚGTA. A szandis lábával. Ok nélkül, váratlanul, azt megerősítette. Hazafelé és itthon szóba került még többször a téma, olykor egész másról beszélünk és megemlíti, hogy haragszik az Andrisra és hasonlók. Szóval bántja az ügy, érthető módon. A száját enyhén nyitva tartja, hogy az seb ne érjen össze a felső ajkával, érzékeny neki.

Persze verekedős  "rossz fiúk" minden csoportban vannak/lehetnek, Rékáéban is akad nem egy, bár a fiúk leginkább egymás között bonyolítják le a csatáikat, ezért Rékát - tudtommal - soha nem ért még atrocitás. Zalán ugye fiú, szóval várhatóan fel kell még készülnöm egyre és másra, különös tekintettel ugye Andráska Mákvirágra....

Nem lehet egyszerű az óvónéniknek sem Andriskával, illetve az anyukájával sem, hiszen Andriska az óvoda vezetőjének a kisfia.  
Hát nem egyszerű az ügy, csak abban tudok bízni, hogy ilyen többet nem fog előfordulni. Talán Zalán is felkészültebb lesz Andris közelében és egyszer nem arra megyek az oviba, hogy sajnos Zalánkának kirúgta x és y a fogát például. Ne fessük az ördögöt a falra, mert még megjelenik!